SS El Occidente

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SS El Occidente
SS El Occidente.jpg
Hajótípus Teherhajó
Üzemeltető Morgan Line
Pályafutása
Építő Newport News Shipbuilding and Dry Dock Co.
Vízre bocsátás 1910. szeptember 24.
Szolgálatba állítás 1910. december 2.
Szolgálat vége 1942. április 13.
Sorsa Elsüllyesztette egy tengeralattjáró
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 6008 BRT
Hossz 131,11 méter
Szélesség 16,18 m
Merülés 10,8 m
Hajtómű gőzgép
Sebesség 30 km/h

Az SS El Occidente egy teherhajó volt, amelyet a Morgan Line, a Southern Pacific Steamship Company leányvállalata üzemeltetett. Az El Occidentét 1910-ben építették a Morgan Line számára áru és korlátozott számú utas szállítására. Három testvérhajója volt. Az első világháború alatt USAT El Occidente néven az amerikai hadseregben, majd USS El Occidente néven a haditengerészetben szolgált. Lovak és öszvérek Franciaországba szállítására alakították át. 1918 februárjában húszperces csatát vívott két német tengeralattjáróval, és sikeresen megsemmisítette az egyik periszkópját.

A háború után visszakerült eredeti tulajdonosához és visszakapta eredeti nevét (SS El Occidente). 1941 júniusában a Morgan Line flottáját megvásárolta az Amerikai Egyesült Államok tengerészeti bizottsága. A második világháborúban kereskedelmi tengerészek által irányított, panamai zászló alatt hajózó teherhajóként működött, míg 1942. április 13-án, a QP–10-es konvoj tagjaként megtorpedózta az U–435-ös német tengeralattjáró.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az El Occidentét az amerikai Virginia államban működő Newport News Shipbuilding and Dry Dock Co. bocsátotta vízre 1910. szeptember 24-én. December 2-án kezdte meg működését a Morgan Line atlanti-óceáni divíziójában. Három azonos felépítésű testvérhajója volt, az El Sol, az El Mundo és az El Oriente. Az El Occidente volt a legfiatalabb közülük. Súlya 6008 bruttó regisztertonna, hossza 131,11 méter, szélessége 16,18 méter volt, és nagyjából 30 kilométer per órás sebességre volt képes. New York és New Orleans között közlekedett. 1913 áprilisában a New Jersey-i partok mentén, a nagy ködben legázolt egy szkúnert.

Első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok 1917 áprilisában belépett az első világháborúba. Mivel a csaták a tengerentúlon folytak, szükséges volt az amerikai hadsereg szállítókapacitásának növelése, ezért 14 teherhajót, köztük az El Occidentét azonnal „besoroztak”. Ezek a hajók megfelelően gyorsak voltak a transzatlanti átkeléshez, és elegendő üzemanyagot is tudtak szállítani magukkal ahhoz, hogy elérjék Franciaországot. Ami még fontosabb: kikötőben álltak, vagyis azonnal megkezdődhetett a szükséges átalakítás rajtuk. A hadsereg hivatalosan 1917. május 30-án vette át az El Occidentét.

A 14 hajóból négyet, köztük az El Occidentét állatok és áruk szállítására készítették fel, a többi egység katonákat vitt Franciaországba. Az állatszállítókba rámpákat és bokszokat szereltek, és valamennyi hajóra lövegeket telepítettek. A tengerjárókat civil tengerésztisztek és legénység irányította, de a fedélzeten több haditengerész is tartózkodott. Támadás esetén a rangidős haditengerészeti tiszt vette át a parancsnokságot.

Az El Occidente részt vette az amerikai expediciós hadsereg első transzportjában. Csoportjával, amelybe még a Montanan, a Dakotan és az Edward Luckenbach tartozott, június 17-én futott ki Brest irányába. Mivel a francia kikötőváros előtt német tengeralattjárók tevékenykedtek, a hajók Saint-Nazaire-ben kötöttek ki július 14-én. A hajó tevékenységéről a következő nyolc hónapban nem tudni, de a Chicago Daily Tribune 1918 áprilisában azt írta, hogy az El Occidente még február 2-án húszperces csatát vívott két német búvárhajóval, és lövészei megsemmisítették az egyik támadó periszkópját.

Az El Occidente a háború befejezéséig több konvojban is részt vett, 1918. szeptember 17-én például 585 lóval és összevérrel a fedélzetén futott ki Franciaország felé. A hajót augusztus 27-én átvette az amerikai haditengerészet. Utolsó katonai útját Bordeaux-ból tette meg az Egyesült Államokba, majd 1919. március 18-án „leszerelték”.

Békében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az El Occidente visszakerült a Morgan Line-hoz, és folytatta a teherszállítást. 1933 júliusában a New York – Galveston úton tűz ütött ki a hajó egyes számú raktárában, nagyjából 28 kilométerre Norfolktól. A legénység nem tudta eloltani a tüzet, ezért kikötöttek, és a helyi tűzoltóktól kértek segítséget. Az El Occidente 1935 szeptemberében segített a megfeneklett Dixie utasainak kimentésében. 1937 januárjában ismét tűz ütött ki a hajón, nagyjából 370 kilométerre a Mississippi torkolatáról, de a legénységnek sikerült eloltania a lángokat.

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941 júniusában az Egyesült Államok tengerészeti bizottsága „besorozta” a Morgan Line teljes flottáját. Az amerikai kormány 4,7millió dollárt fizetett a tíz hajóért, és további 2,6 milliót fordított felújításukra és felszerelésükre. Az El Occidentét július 7-én Galvestonban vette át az állam, majd panamai zászló alatt hajózva megkezdte a teherszállítást. 1942. január 30-án kihajózott Bostonból, majd Halifaxben feltöltötték áruval. Február 7-én a HX–174-es konvojjal kifutott Liverpool felé, ahova 14 nappal később érkezett meg. Huszonharmadikán kihajózott Reykjavík irányába, ahol március 1-jén a PQ–12-es konvoj tagjakén Murmanszkba indult. Március 12-én érkezett meg a Szovjetunióba, ahol kipakolták a szállítmányát, majd április 10-én nyugat felé indult a QP–10-es konvojjal. Április 13-án 1 óra 29 perckor az U–435-ös német tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó a gépháznál kapott találatot, és csaknem teljesen kettétört, majd percek alatt elsüllyedt. A legénység 41 tagjából húsz meghalt, a többieket a HMS Speedwell kimentette.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a SS El Occidante című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.