SMS Zrínyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Zrínyi
HajótípusCsatahajó
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályRadetzky-osztály
Pályafutása
ÉpítőStabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete1908. november 15.
Vízre bocsátás1910. április 12.
Szolgálatba állítás1911. november 22.
Szolgálat vége1920. november 7.
SorsaOlaszországhoz kerül, majd szétbontják.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás14 500 t
Hossz139 m
Szélesség25 m
Merülés8,1 m
Hajtómű12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj
Sebesség20 csomó (37 km/h)
Hatótávolság7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db 305 mm-es ágyú
  • 8 db 240 mm-es ágyú
  • 20 db 100 mm-es ágyú
  • 6 db 11 fontos ágyú
  • 3 db 240 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat
  • Övpáncél: 230 mm
  • Fedélzet: 48 mm
  • Lövegtornyok: 200-250 mm
  • Parancsnoki torony: 250 mm

  • Legénység880-890 fő
    A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Zrínyi témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Az SMS Zrínyi az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó az egyik magyar nemesi családról, a Zrínyi családról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó az Egyesült Államokhoz került, ahol átkeresztelték azt USS Zrinyire.

    A hajó építését 1908. november 15-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1910. április 12-én, befejezésére pedig 1911-ben került sor.

    Az első világháború alatt a Zrínyi az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az Antant-hatalmak tartották kezükben, az Osztrák-Magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly Antant-haderőt kötött le.

    1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően, az osztrákok meg akarták előzni, hogy flottájukra az olaszok rátegyék a kezüket, ezért azt szerették volna elérni, hogy flottájuk az újonnan létrejött Szlovén–Horvát–Szerb Államhoz kerüljön. Az Antant-hatalmak viszont visszautasították az osztrákok és szlávok párbeszédének lehetőségét, hogy a hajókat egymás közt oszthassák fel.

    Kezdetben úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak a dél-szlávokhoz kerül, de Marijan Polić horvát kapitány 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. Ezt követően a hajót átnevezték USS Zrinyivé és a parancsnokságát E.E. Hazlett hadnagy vette át. A kezdeti amerikai legénység 4 tisztből és az amerikai tartalék flotta 174 matrózából állt.

    A Zrinyi több mint egy évet vesztegelt a spalatoi kikötőben, amíg a további sorsáról tárgyalások folytak. Ez idő alatt mindössze egyszer indították be a hajó gőzgépeit, 1920. február 9-én mikor egy óriási szél csapott le Spalatora.

    1920. november 7-én a Zrínyit kivonták a hadrendből. A hajót az USS Chattanooga, az USS Brooks és az USS Hovey átvontatta az olaszországi Velencébe. A versailles-i és St. Germain-i békék értelmében a hajó az olaszokhoz került. A hajót 1921. elején szétbontották.

    Források[szerkesztés]

    • Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3