SMS Zrínyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Zrínyi
Zrinyi.jpg
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Radetzky-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete 1908. november 15.
Vízre bocsátás 1910. április 12.
Szolgálatba állítás 1911. november 22.
Szolgálat vége 1920. november 7.
Sorsa Olaszországhoz kerül, majd szétbontják.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 14 500 t
Hossz 139 m
Szélesség 25 m
Merülés 8,1 m
Hajtómű 12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj
Sebesség 20 csomó (37 km/h)
Hatótávolság 7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db 305 mm-es ágyú
  • 8 db 240 mm-es ágyú
  • 20 db 100 mm-es ágyú
  • 6 db 11 fontos ágyú
  • 3 db 240 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat
  • Övpáncél: 230 mm
  • Fedélzet: 48 mm
  • Lövegtornyok: 200-250 mm
  • Parancsnoki torony: 250 mm

Legénység 880-890 fő

Az SMS Zrínyi az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó az egyik magyar nemesi családról, a Zrínyi családról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó az Egyesült Államokhoz került, ahol átkeresztelték azt USS Zrinyire.

A hajó építését 1908. november 15-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1910. április 12-én, befejezésére pedig 1911-ben került sor.

Az első világháború alatt a Zrínyi az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosab olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az Antant-hatalmak tartották kezükben, az Osztrák-Magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly Antant-haderőt kötött le.

1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően, az osztrákok meg akarták előzni, hogy flottájukra az olaszok rátegyék a kezüket, ezért azt szerették volna elérni, hogy flottájuk az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Államhoz kerüljön. Az Antant-hatalmak viszont visszautasították az osztrákok és szlávok párbeszédének lehetőségét, hogy a hajókat egymás közt oszthassák fel.

Kezdetben úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak a dél-szlávokhoz kerül, de Marijan Polić horvát kapitány 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. Ezt követően a hajót átnevezték USS Zrinyivé és a parancsnokságát E.E. Hazlett hadnagy vette át. A kezdeti amerikai legénység 4 tisztből és az amerikai tartalék flotta 174 matrózából állt.

A Zrinyi több mint egy évet vesztegelt a spalatoi kikötőben, amíg a további sorsáról tárgyalások folytak. Ez idő alatt mindössze egyszer indították be a hajó gőzgépeit, 1920. február 9-én mikor egy óriási szél csapott le Spalatora.

1920. november 7-én a Zrínyit kivonták a hadrendből. A hajót az USS Chattanooga, az USS Brooks és az USS Hovey átvontatta az olaszországi Papajaba. A versailles-i és St. Germain-i békék értelmében a hajó az olaszokhoz került. A hajót később szétbontották.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984 ISBN 9633263263