SMS Komet (1888)

SMS Komet
Hajótípus	Torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Komet-osztály
Pályafutása
Építő	Schichau, Elbing
Ára	571 140 korona
Építés kezdete	1888. április 23.
Vízre bocsátás	1888. augusztus 18.
Szolgálatba állítás	1888. október 25.
Sorsa	Olaszországnak ítélik lebontásra.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	420,00 t teljes felszereléssel
Hossz	60,68 m
Szélesség	7,42 m
Merülés	2,35 m teljes felszereléssel
Hajtómű	1 db álló 3 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép 2 db lokomotív kazán (1913-tól vízcsöves Yarrow kazánok) 1 db 3 szárnyú hajócsavar, 2,83 m átmérővel 2 db kormánylapát Üzemanyag készlet: 104 t szén
Sebesség	20,65 csomó (37,6 km/h)
Fegyverzet	2 db 4,7 cm/L44 gyorstüzelő löveg 7 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg 1 db 35 cm-es orr TCS vízvonal felett Fegyverzet 1918-ban: 2 db 7 cm/L45 gyorstüzelő löveg 6 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg 2 db fedélzeti 45 cm-es TCS
Legénység	5+56 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Komet az Osztrák–Magyar Monarchia Komet-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. Testvérhajója az SMS Blitz volt és még nagyon hasonlított rá az SMS Meteor.

Pályafutása

1888. február 20-án I. Ferenc József császár rendeletileg jóváhagyta a nevét. Április 21-én megkezdődött az építése. Augusztus 18-án vízre bocsátották. Szeptember 5-én elkészült. Október 25-én került sor az első hivatalos próbaútra, mely során 21,73 csomó sebességet ért el. November 6-án a Haditengerészet átvette és szolgálatba állította. December 24-én elindult Miramar-kastélytól, és délután „a legszigorúbb inkognitóban” Erzsébet császárnéval, Ferenc Szalvátor főherceggel és Mária Valéria főhercegnővel a fedélzetén körutazást tett a Trieszti-öbölben, majd visszatért Miramarhoz. 1904. június 15. - szeptember 15. között a Hajóraj kötelékében szolgált. Ezután a fiumei Haditengerészeti Akadémiához vezényelték kiképzőhajónak. A fedélzetére felszereltek egy 35 cm-es torpedóindító állványzatot. 1910-ben az Akadémia kiképzőhajójaként működött.

1914. március 23-án szolgálatba állították és Sebenicóban állomásozott. Szeptember 19-én a partok mentén cirkált, hogy megakadályozza az állítólagos ellenséges szabadcsapatok partraszállását. Október 13-án aknakeresést végzett Spalato térségében. Október 14-én Castelli előtt keresett aknát, október 23-án a Lissa-sziget előtti vizeken, november 8-án pedig a Mezzo-csatornában. 1915. március 27-én az orrfedélzetére beépítettek egy 45 cm-es torpedóvető csövet és kapott egy rádióállomást, a hátsó 35 cm-es torpedóindító berendezést pedig kicserélték 45 cm-esre. Az orrba beépített torpedóvető csövet lezárták. Április 13-án Torcola közelében segítséget nyújtott a Zichy gőzösnek. Május 12-én és július 20-án aknákat szállított Pólából Metkovićba. Október 14-én a 25-ös torpedónaszádot vontatva kifutott Dusac szigetéről és a Pasman-csatornában zátonyra futott. Az orrkormány lapátja elgörbült, a hajótest tömítései kilazultak. A hajócsavar egyik szárnya letörött, a töve beszorult egy kővájatba. A hajóközépen benyomódott az egyik borda. Dagály idején a tat 30 cm-rel, az orr pedig 20 cm-rel volt magasabb, mint normál úszóhelyzetében. A Herkules és a Gigant vontató-mentőhajók siettek a segítségére. 50 t anyagot emeltek ki a hajóból, benne a négy hengert. Október 16-án leszabadították a zátonyról. Október 18. – november 3. között Pólában javították. November 12-én a sérült 14-es torpedónaszád vontatása közben Artatore közelében zátonyra futott. A Magnet leszabadította. December 16-án befejezték a javítását.

1916-ban Sebenicóban állomásozott. 1917 elején Pólában volt javításon. Február 19-től Sebenicóban állomásozott. Május 19-én a Planka Fok közelében a francia Le Verrier tengeralattjáró kilőtt rá egy torpedót, de az elment mellette, mire a hajó is kilőtt egy torpedót amellyel megrongálta a tengeralattjárót. Az év során 10 konvojkísérő utat hajtott végre. 1918-ban Sebenicóban teljesített helyi védelmi feladatokat. Február 21-én megváltoztatták a fegyverzetét. Az elülső 2 db 4,7 cm/L44-es gyorstüzelő lövege helyett 2 db 7 cm/L45-ös gyorstüzelő löveget szereltek fel. Szeptember 28-án Veglia-szigetén a Voz-öbölben megfeneklett. Szeptember 29-én 03.50-kor leszabadult. 17.00-kor a Morter-csatornában újból zátonyra futott. Megsérült a hajócsavarja, letörött a csavartő, tönkrement az orrkormánya. Előbb Sebenicóba, majd Pólába vontatták. Az év során 15 konvojkísérő utat hajtott végre. 1920-ban Olaszországnak ítélték, ahol 6 éven belül lebontották.

Források

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2021. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben