SMS Erzherzog Karl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Erzherzog Karl
AUT-HUN erzherzog karl.JPG
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Erzherzog-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Ára 26 718 201 korona
Építés kezdete 1902. július 24.
Vízre bocsátás 1903. október 4.
Szolgálatba állítás 1906. június 17.
Sorsa Franciaországhoz kerül, útközben elsüllyedt, a helyszínen szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 11 781,80 t teljes felszereléssel
Hossz 126,24 m
Szélesség 21,72 m
Merülés 8,147 m teljes felszereléssel
Hajtómű 2 db, álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép, 12 db Yarrow széntüzelésű kazán, üzemi nyomás 21 atm. Kéménymagasság a rostélytól 21 m. Szénfogyasztás 11 t óránként, 2 db 3 szárnyú, befelé forgó hajócsavar, 5 m- átmérővel Üzemanyag: 1843,6 m3 mely megfelel 1565,8 t szénnek, vagy 1290,4 t brikettnek
Sebesség 20,36 csomó (37,1 km/h)
Hatótávolság 7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db 24 cm/L40 Skoda löveg, két ikercsövű lövegtoronyban a felső fedélzeten
  • 12 db 19 cm/L42 löveg, ebből 4 db lövegtornyokban 8 db kazamatákban
  • 12 db 7 cm/L45 löveg
  • 2 db 7cm/L18 csónaklöveg
  • 4 db 4,7 cm/L44 és 2 db 4,7 cm L/33 Skoda gyorstüzelő löveg
  • 4 db 3,7 cm-es Vickers szórólöveg
  • 4 db 8 mm-es Skoda géppuska
  • 2 db 45 cm-es TCS (oldalanként 1-1) vízvonal alatt, 6 db torpedó
  • 18 db akna C/99-es
Páncélzat
  • Öv: 210 mm
  • Fedélzet: 75 mm
  • Vezérlőtorony: 220 mm
  • Fő lövegtornyok: 240 mm
  • Válaszfalak: 200-240 mm
  • Kazamata ütegek: 130 - 170 mm

Legénység 37 tiszt + 714 matróz

Az SMS Erzherzog Karl az Osztrák–Magyar Monarchia Erzherzog-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiffe) volt az első világháborúban. A testvérhajói az SMS Erzherzog Friedrich és az SMS Erzherzog Ferdinand Max volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1902. július 24-én lefektették az első gerinclemezeket. Az orrtőkét a pilseni Skoda Művek szállította, míg a fartőkét, a tengelybakokat és a kormánytartó berendezéseket illetve a páncélzatot a Witkowitz Művek. 1903. július 11-én I. Ferenc József császár az 1898. október 12-i jóváhagyási törvény szerint elfogadta a nevét. Október 4-én vízre bocsátották. A keresztanya Mária Karolina főhercegnő (1800–1856) volt, férjének Rainer Ferdinánd főherceg altábornagynak (1827–1913), a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnökének kíséretében. 1905. április 8-án átment Pólába, hogy elvégezzék rajta a befejező munkálatokat. Május 24-én átvételi próbautat tett. A túl nagy csónakdaruk gondokat okoztak, így a próbaút után kiszerelték azokat, és később a GÄA-ra építették be. 1906. június 15-én első ízben felszerelték és beosztották a Nyári Hajórajba. Közreműködött a Gravosa térségében a szárazföldi csapatok részvételével megtartott gyakorlatban. Szeptember 15-én részt vett a Calamotta-csatornában megtartott flottabemutatón. Szeptember 16-án Zárában Ferenc Ferdinánd főherceg átszállt a Miramar-ról. Zárából teljes erővel Polába hajózott. Az út egy részét rossz időjárásban tette meg. Szeptember 20-tól a Hajóraj zászlóshajója volt.

1907 januárjától Luzian von Ziegler ellentengernagy alárendeltségében a Hajóraj zászlóshajója volt. 1909. január 1-jétől a Hajóraj, és Anton Haus ellentengernagy zászlóshajója volt. Dalmáciában hajózott. Május 9-én egy delegáció utazott Bécsbe az Aspern ünnepségekre. Május 11-én II. Vilmos német császár és Auguszta Viktória császárné, akik Korfuról hazatérőben befutottak Polába a Hohenzollern császári jachttal, a Stettin cirkálóval és a Sleipner rombolóval, a fedélzetre látogattak. A császári pár onnét vonattal utazott tovább. Szeptember 25-én új távolságmérőt és irányzó berendezéseket építettek be a 19 cm-es lövegekhez, és új szellőzőket kapott.

1913. január 1-jétől a 2. Divízió, Richard Ritter von Barry ellentengernagy zászlóshajójaként szolgált. Április 28. – május 28. között a 2. Divízióval a Cattarói-öbölben állomásozott. Június 16-án karbantartás céljából kivonták a szolgálatból. 1914. augusztus 1-én szolgálatba állt, mint a 2. Divízió zászlóshajója. 1915. május 24-én részt vett Ancona bombázásában. A ködös-párás időben nem lehetett kivenni az előre betervezett célpontokat, így a régi ütegekre adott le 20 lövést a 24 cm-es, és 86 lövést a 19 cm-es lövegeiből.

1916. február 24-én Frigyes főherceg megszemlélte a hajót. Később felszereltek rá egy 7 cm-es léggömbelhárító löveget. 1917-ben a 3 Divízió 2. Osztályának a zászlóshajója lett. 1918-ban a 2. Osztály zászlóshajója volt. Február 2-án a matrózlázadás leverésére Cattaróba ment a 3. Divízióval, de összecsapásra nem került sor. Február 11-én befutott Pólába. Május 19-én a 3. Divízió parancsnoksága elhagyta a hajót, a Cirkálóflottillát átnevezték Nehézhajó Divíziónak. Március 22-től zászlóshajó volt. Április 4-én Pólából áthelyezték a Cattarói-öbölbe. Május 27-én Otranto felé hajózott. November 1-jén a Cattarói-öbölben tartózkodott. 1920-ban Franciaországnak ítélték úgy, hogy hat éven belül le kellett bontania. Októberben a franciák elvontatták a Cattarói-öbölből, de a Toulon felé vezető útján a rossz időjárás miatt Bizerta mellett Sidi Abdalahhnál menedéket keresve lehorgonyozták, de ott helyben félig elsüllyedve megfeneklett. 1921-ben a helyszínen szétbontották.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kriegsmarine.hu
  • Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 9633263263  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]