Sēlpils

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sēlpils vagy Sēļpils (latinul: castrum Selonum, vagyis a szelének vára, németül: Selburg) a katonai és politikai központja volt az ősi Sēlijának, egy balti területnek, amely a mai Litvánia északi és a mai Lettország déli részén, a zemgalok földjének keleti részén, nagyrészt a Daugava folyó bal partján terült el.

Régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy Sēlpils, 17 kilométerre északkeletre a mai Jēkabpilstől, a 10. és a 13. század között fontos település volt. A szeléneknek és litván szövetségeseiknek a Latgalliába és Livóniába vezetett támadásaikhoz szolgált bázisul. Először Livóniai Henrik krónikája tett róla említést, amely leírja, hogy a Kardtestvériség és megkeresztelkedett livón szövetségesei miként foglalták el 1208-ban. Rövid ideig a szelének egyházmegyéjének székhelye is volt (12181226), majd a Kardtestvériség fennhatósága alá került, amely erődítmények sorát emelte itt. Ezeket azonban 1704-ben a svédek az északi háborúban lerombolták, így ma már csak a nyomai láthatók a hajdani erősségeknek.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arveds Švābe, ed.: Latvju enciklopēdija. Stockholm: Trīs Zvaigznes, 1952–1953.
  • Edgars Andersons, ed.: Latvju enciklopēdija 1962-1982. Lincoln: American Latvian Association, 1983–1990. "Sēlija" szócikk a historia.lv-n.