Süvegcukor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Süvegcukrok a berlini Cukormúzeumban

A süvegcukor a csúcsánál lekerekített kúp, azaz süveg formájú cukor. A 19. század végéig – 20. század elejéig a cukrot elsődlegesen ilyen formában forgalmazták, és a háztartásokban cukortörővel darabolták fel. A 20. század második fele óta kis mennyiségekben gyártják, elsősorban krampampuli készítéséhez használják.

Előállítása úgy történik, hogy a kristályosított 95–99°C-os cukorpépet süveg alakú formákba öntik, és 43-50°C-ra hűtik. A hűtés folyamata alatt a kristályok összenőnek, a cukor megkeményedik. Ezután liker-nek nevezett hideg cukoroldatot öntenek a formákba, és centrifugálással eltávolítják a maradék szörpöt az öntőforma nyílásán keresztül. A formából kivett süvegeket vákuumos eljárással szárítják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Süvegcukor témájú médiaállományokat.
  • Nagy Józsefné: Öntött finomítvány gyártása. In: Szakágazati technológia: Cukoripar II. Budapest: Mezőgazdasági. 1978. 230-231. oldal
  • Vavrinecz Gábor: A cukorgyártás. In: A kémia és vívmányai II. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1940.