Sáry Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sáry Béla
Született1915. november 24.[1]
Kolozsvár
Elhunyt1971. november 4. (55 évesen)[1]
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
belgyógyász,
orvosi szakíró,
egyetemi oktató
SírhelyeFarkasréti temető (11/2-1-134)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Sáry Béla (Kolozsvár, 1915. november 24.Budapest, 1971. november 4.) belgyógyász szakorvos, magyar orvosi szakíró.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Orvosi oklevelét Kolozsváron 1940-ben szerezte meg. Ugyanitt az I. sz. Belgyógyászati Klinikán alorvos, majd tanársegéd volt. 1946-ban áttelepedett Magyarországra és 1971-ig a budapesti I. Belklinikán előbb adjunktus, majd az orvostudomány kandidátusa (1961) és docens. 1963–1965 között az algíri egyetemen az algériai magyar orvoscsoport vezetője volt, visszatérte után a trópusi betegségeket is oktatta. Elsődleges kutatási területe a magas vérnyomás betegség, valamint a pajzsmirigy, általában a belső elválasztású mirigyek okozta betegségek okainak vizsgálata.

Kolozsvári évei alatt kapcsolódott be az EME Orvostudományi Szakosztályának tevékenységébe, ahol 1944 novemberében a szakosztály titkárává választották meg, Haynal Imre elnök mellé. 1945-ben vele együtt szerkesztette az Az Orvostudományi Szakosztály Értesítője 59. és 60. kötetét. Dolgozatai jelentek meg az Értesítő az Orvostudományi Szakosztályból c. szaklapban, köztük a Dóczy Pállal közösen jegyzett Adatok az icterus haemolyticus kórtanához című (1943. 53. kötet).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Péter Mihály – Péter H. Mária: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenysége 1906–2006 (Kolozsvár, 2006).