Sárvári vár
| Sárvári vár (Nádasdy-vár) | |
 |
|
| Nádasdy-vár | |
| Ország |  Magyarország |
| Tengerszint feletti magasság | 157 m |
|
|
|
| Épült | 13. század vége |
| Állapota | épen maradt |
| Elhelyezkedése | |
 Sárvári vár
Pozíció Magyarország térképén
|
|
| é. sz. 47° 15′ 5″, k. h. 16° 56′ 15″ | |
A teljes épségben megmaradt középkori váráról híres Sárvárt a Rába folyó nyugati partjának közelében kereshetjük fel.
Tartalomjegyzék |
A vár története [szerkesztés]
A vár első írásos említése 1327-ből maradt fenn, amikor is a vár Károly Róbert királyi birtoka volt, amelyet a Németújvári család elbitorolt, majd Köcski Sándor visszaszerzett a királynak. 1390-ben Luxemburgi Zsigmond király a belső udvari köréhez tartozó Kanizsai János esztergomi érseknek adta. A Kanizsai család hűtlensége miatt több tucat évre a Garai család illetve Ozorai Pipó birtokába került. 1424-től ismét Kanizsai-birtok, majd Kanizsai Orsolya férje, Nádasdy Tamás kapta meg. A Kanizsaiak a 15. század végére zárt udvarú, palotaszárnyakkal és védőművekkel körbevett várrá építették ki.
A következő évtizedekben Sárvár lett a központja a szépen gyarapodó Nádasdy család uradalmainak, ahol Orsolya asszony intézte férje sűrű távolléteiben a gazdasági ügyeket. A török rablóportyák elleni védelmül 1549 és 1562 között fokozatosan kiépítették a sárvári véghelyet, melynek öt olasz bástyás erődítményét széles vizesárok oltalmazta; ma is ezek határozzák meg az építmény formáját. A török hódítók által „erős fekete bégnek” nevezett Nádasdy Ferenc, a 16. század végén vitéz seregvezérként sokszor vitte győzelemre a magyar végváriak hadát, a török hódoltság területére behatolva. Halála után özvegye Báthori Erzsébet is lakott falai között, őt 1610-ben a felvidéki Csejte várkastélyában Thurzó György nádorispán parancsára elfogták, és haláláig várfogságban tartották. A 17. században Sárvár uradalmi központjában hatalmas vagyon halmozódott fel, aminek földesura III. Nádasdy Ferenc volt, aki az országbírói hivatalt viselte. Ő építtette a kastély fő látványosságának tartott dísztermet, aminek mennyezeti freskói 1653-ra készültek el. A főnemes azonban belekeveredett a Habsburg császári ház elleni Wesselényi-féle összeesküvésbe, melynek napvilágra kerülése után a bosszú nem maradt el. Ferenc országbírót társaival együtt lefejezték, óriási birtokait elkobozták. Sárvárt a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt gróf Draskovich Miklós vásárolta meg az akkori időkben hatalmas összegnek számító egymillió háromszázezer forintért. A Rákóczi-szabadságharcban rövid ideig uralták a felkelők. A 18. század második felében Szily Ádámé volt; ő festette a díszterem falainak képeit. Ezután az Esterházy főnemesi família szerezte meg. Utóbb a Wittelsbach család birtokolta 1945-ig.
A katonai jelentőségét elvesztő középkori várat későbbi földesurai jelentős mértékben átalakították, a legjelentősebben a 19. század elején a modenai Estei család. Ők feltöltették a külső vizes árkokat, és klasszicista stílusban újíttatták fel az épületeket. Utolsó birtokosai a bajor Wittelsbach-ház királyi hercegei voltak; ők 1945-ig töltötték itt idejük egy részét.
Mivel mindig lakták a vár épületeit, hazai erődítményeink közül szerencsés kivételként teljes épségben fennmaradva várja a régmúlt idők iránt érdeklődőket.
1962-ben régészeti feltárásokat végeztek a várban, majd 1966-ban kezdték el a műemléki helyreállítást.
Látnivalók [szerkesztés]
A Nádasdyak idején váltotta fel az építészetben a reneszánsz stílust a barokk. Ennek megfelelően a várudvart reneszánsz árkádsor övezi, a díszterem és a szomszédos szalonok viszont már barokk stílusúak.
Nádasdy Ferenc Múzeum [szerkesztés]
Az épületben, 1300 m²-en rendezték be a Nádasdy Ferenc Múzeum kiállításait:
- Huszárok 1526-1945 (történeti kiállítás) — Európa egyetlen huszárkiállítása
- Carta Hungarica — térképtörténeti kiállítás
- Iparművészeti kiállítás
- Sárvár története (történeti kiállítás)
- Nyomdászat és könyvkiadás a Nádasdy-birtokokon (történeti kiállítás)
A díszterem [szerkesztés]
A barokk stílusú dísztermet Nádasdy III. Ferenc építtette 1649–1653 között. A mennyezet képeit Hans Rudolf Miller festette 1653-ban; közöttük freskók és seccók egyaránt vannak. A monumentális csataképsorozat a hazai barokk művészet legnagyobb szabású történeti falképsorozata; többségük Nádasdy II. Ferenc, a „fekete bég” a törökkel vívott csatáit ábrázolja.
A díszterem oldalfalain id. Dorfmeister István 1769-ben, vegyes technikával (olaj és al fresco-al secco) festett ótestamentumi jelenetei láthatóak:
- Dávid és Góliát
- Sámson és Delila,
- Judit és Holofernész stb.
A teremben álló két, márvány berakásokkal és aranyozással díszített, két oldalszárnyú kabinetszekrényt a múzeum az Ocskay családtól vásárolta.
Források [szerkesztés]
- Várépítészetünk, főszerkesztő Gerő László, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975, ISBN 963-10-0861-4, 227-235. oldal
- Nádasdy Ferenc Múzeum
- Nádasdy Ferenc Múzeum — a múzeum ismertető kiadványa
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||
