Sárkányok a magyar mesékben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sárkányok a magyar mesékben is jellegzetes szereplők, csakúgy, mint más népek mesevilágában. Különböző egyedi sajátosságaikon túlmenően számos közös vonással rendelkeznek. A jelen szócikk néhány magyar nép- és műmesén keresztül mutatja be a sárkányok jellemző tulajdonságait.

Lakóhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népmesék sárkányai általában sötét erdőben, barlangokban vagy a föld alatt élnek. Gyakran laknak arany-, ezüst- vagy gyémántvárban; kastélyaik nemritkán kacsalábon forognak.

A legkisebb boszorkány című mesében a sárkányember Sárkányországban él, A lóvátett sárkány címszereplője sárkányfaluban, Süsü pedig a sárkányok birodalmából indul útnak. Pilinszky János két verses meséjében szokatlan helyen laknak: A naphajú királylányban az alvilágból érkezik a sárkány, hogy elrabolja a királyleányt; az Aranymadár sárkánya rideg márványodúban fészkel.

Konkrét lakóhelyüktől függetlenül a sárkányokról általánosságban elmondható, hogy magányosan élnek.

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárkányok félelmetes volta többek között abból ered, hogy így vagy úgy, de képesek repülni. A már említett sárkányember táltos lovakat használ, de a sárkányok többsége saját erőből, többnyire szárnyakkal repül. A naphajú királylányt elrabló sárkánynak villámló szárnyai vannak. Süsü, aki egyáltalán nem repül, ritka kivételnek számít.

Tűzokádás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar sárkányok – külföldi rokonaikhoz hasonlóan – orrlikaikon vagy szájukon keresztül gyakorta tüzet, de legalábbis füstöt okádnak. A hétfejű tűzokádó sárkány című mesében a sárkánynak elapad a tüze, mert nem őrizte a lángot, hanem mind a hét feje elaludt. Csak akkor éled fel a tüze újból, ha olyantól kér segítséget, aki legalább egy jót tett életében.

A fejek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar mesevilág specialitása a hétfejű sárkány. Ennek ellenére az egyes mesékben egyfejűtől huszonnégy fejű sárkányig bármi előfordulhat. A fejek számát tekintve a leggyakoribb hetes számon kívül gyakori a hármas és tizenkettes is, ami érthető, mert e számok mindegyike mély szimbolikus tartalommal bír, nemcsak a magyar mesékben, de a legkülönbözőbb népek mitológiáiban és vallásaiban is. Süsünek mintegy eposzi jelzőjévé vált, hogy ő „az egyfejű”; az ő történetében az egy fej testi fogyatékosságnak számít; emiatt testvérei csúfolják, apja kitagadja.

Előfordul, hogy egyazon mesében több sárkány is szerepel: a történet előrehaladtával a hős egyre több fejű sárkányokkal találkozik, s ezek – fejeik számával egyenes arányban – egyre veszélyesebbek. A fokozatosság Süsü történetében is megjelenik, igaz, csak narratív szinten: „Nekem például már csak egy fejem van! Az apámnak három van! A nagyapámnak hét volt, a dédapámnak tizenkettő, az ükapámnak huszonnégy.”

Fokozatosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárkányokkal való küzdelem gyakori eleme a fokozatos történetépítés. Ez, mint láttuk, elsősorban a fejek számában nyilvánul meg, de más eszközök is vannak. A tizenhárom hattyú című mesében a sárkány ereje az élet borában rejlik, amihez nehéz hozzájutni: a bor a pincében található kőhordóban, azon belül egy vas-, réz-, ezüst-, arany-, végül egy gyémánthordóban volt elrejtve. Kondás Jankó meséjében a főhős a mind erősebb sárkányokkal azok ólom-, ezüst- és aranyvárában küzd meg.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárkányok kisebb-nagyobb mértékben antropomorfok, azaz emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Képesek ember módjára enni, inni, beszélni és ruházkodni. A lóvátett sárkányban a sárkány naiv, hiszékeny, ezért könnyű túljárni az eszén. Süsü „szelíd volt, mint a bárány, félénk volt, mint egy kecskegida, jámbor volt, mint egy kolduló barát. Amúgy persze külsőre pontosan olyan behemót nagy volt ő is, mint a többi sárkány! De csak külsőre! Belül meg, mint egy kis egér.” Pilinszky sárkányai félelmetesek: óriásiak, vasveretű markuk, zöld pikkelyes és csontos kezük van.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Benedek Elek: A kék liliom és más mesék
  • Csukás István: A Hétfejű (Tűzokádó) Sárkány
  • Csukás István: Süsü, a sárkány
  • Fedina Lidia: Akiről a mesék szólnak
  • Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese