Sárgacsőrű tokó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Állatkerti példány
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tockus flavirostris (Rüppell, 1835) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű tokó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű tokó témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű tokó témájú kategóriát. |
A sárgacsőrű tokó (Tockus flavirostris) a madarak (Aves) osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Eduard Rüppell német zoológus és ornitológus írta le 1835-ben, a Buceros nembe Buceros flavirostris néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Afrika keleti részén, Dél-Szudán, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 40 centiméter.[5] A nagy tollak fekete-fehérek, a mellrész fehér, a szárny fekete alapon fehér pettyes. A szárny igen erős és izmos; a madár jó repülő. Csőre rikító sárga, lefelé ívelt, hátoldalán keskeny él található, amely valószínűleg a csőr erősítésére szolgál.
,_crop.jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Gyakran egész életen át tartó párkapcsolatban vagy kis csoportokban él. Tápláléka rovarok, gyümölcsök és bogyótermések; kis kígyók és egyéb hüllők.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak az esős évszakra, amikor bőven van táplálék, esik. Évente egyszer költ. A fészek egy fa odvában van. A hím és a tojó befalazza a fészeküreget iszap, sár és ürülék keverékével. Csak egy keskeny rés marad szabadon, a hím ezen keresztül adja be a táplálékot. A fészekaljban 2-6 fehér tojás található. A fiatal madarak 40-45 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 - magyar neve
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- Rüppell, 1835. * Neue Wirbelthiere zu der Fauna von Abyssinien gehörig, entdeckt und beschrieben von Dr. Eduard Rüppell. Vögel. p. 6 pl.2 fig.2
