Sándor János (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor János
Született1888. szeptember 23.
Nagyvárad
Elhunyt1976. június 13. (87 évesen)
Nagyvárad
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
orvosi szakíró
SablonWikidataSegítség

Sándor János (Nagyvárad, 1888. szeptember 23. – Nagyvárad, 1976. június 13.) erdélyi magyar orvos és orvosi szakíró. Sándor István (1927) atyja.

Életútja[szerkesztés]

Iskoláit szülővárosában, a Premontrei Főgimnáziumban végezte (1905). Egyetemi tanulmányait Budapesten az orvosi karon folytatta, ahol 1910-ben kapott oklevelet. Ezután a budapesti Erzsébet királynő Tüdőbeteg Gyógyintézetben dolgozott. Külföldi tanulmányutak (Svájc, Németország) után a gyulai József Tüdőszanatórium orvosa lett. Innen hívták be katonai szolgálatra.

1918-tól Nagyváradon folytatott orvosi gyakorlatot belgyógyászként, az Irgalmas Rend Kórházban. Az 1930-as évek végén került át a városi tüdőszanatóriumhoz, amelynek a második világháború után igazgató-főorvosa volt. 1929-ben megalapította a Szabad Egyetem Egyesületet, ahol színvonalas ismeretterjesztő előadásokat tartott és nyelvtanfolyamokat szervezett, amíg az 1930-as években, politikai nyomásra, be nem kellett szüntetnie közhasznú tevékenységét. Tagja volt az Országos Orvosi Szövetségnek, az orvosi kamara ötös tanácsának, a helyi Orvosi, Gyógyszerészeti és Természettudományi Egylet vezetőségének.

Kutatói, szakírói munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe főleg a tuberkulózis kezelése volt. Több dolgozatát hazai (Praxis Medici, Erdélyi Orvosi Lap) és külföldi (Budapesti Orvosi Újság, Medizinische Klinik, a londoni Lancet) szaklapok közölték.

Önálló kötetben jelent meg A tüdővész és nemibetegségek elleni védekezés című tanulmánya 1928-ban Nagyváradon.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hegedűs Nándor (szerk.): Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Nv. 1936–1938. 202.