Sákovics József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sákovics József (Budapest, 1927. július 26.Budapest, 2009. január 2.) az első magyar párbajtőr-világbajnok, a magyar vívóválogatott volt szövetségi kapitánya. Felesége, Dömölky Lídia maga is olimpiai bajnok tőrvívó.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sákovics a Csepel, a Budapesti Lokomotív, majd 1954-től a Budapesti Honvéd, 1957-től 1964-ig a Budapesti Vörös Meteor (MTK) versenyzője volt.

Párbajtőrvívásban 1949-ben egyéni magyar bajnok, majd 1950-ben tőrvívásban szerzi meg ezt a címet. 1951 és 1962 között 75 alkalommal volt tagja a válogatottnak. Az 1951-es stockholmi világbajnokságon hetedik helyezést ért el párbajtőrben. 1952-ben, a helsinki olimpián a tőrcsapattal harmadikok, párbajtőr egyéniben és csapatban egyaránt középdöntős. 1953-ban a brüsszeli világbajnokságon párbajtőr egyéniben első helyezést ért el, a tőrcsapattal ismét bronzérmet szereztek. Az 1955-ös római világbajnokságon a bronzérmes csapat tagja.

Az 1956-os melbourne-i olimpián a párbajtőrcsapattal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmesek.

1959-ben Budapesten csapatban párbajtőr-világbajnok, egyéniben hetedik helyen szerepelt. Az 1960-as római olimpián párbajtőr egyéniben, tőrvívás és párbajtőrvívás csapatban egyaránt negyedik helyet ér el.

Edzői működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol–francia szakon végzett az Idegen Nyelvek Főiskoláján, 1965 júniusában pedig a Testnevelési Főiskolán megszerezte a vívó szakoktatói diplomát. 1963-tól 1968-ig szövetségi kapitányként működött, bevezette a sportágban a fizikai felkészülést. Erre az időszakra esik a rendkívüli vívósikereket, négy aranyérmet hozó 1964-es tokiói olimpia. 1970-től a spanyol szövetség edzőjeként működik, 1972-től a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet munkatársa volt. 1974-től az Orvosegyetemi Sport Club, majd 1987-től a Budapest Sport Egyesület edzője, eközben 1979-1980-ban újra szövetségi kapitány.

81 éves korában, súlyos betegségben halt meg.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Köztársasági Sport Érdemérem bronz fokozat (1949)[1]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[2]
  • Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozat (1953)[3]
  • Mesteredző (1977)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
  2. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  3. Sportemberek kitüntetése. Népsport, IX. évf. 225. sz. (1953. nov. 10.) 1. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]