Sákovics József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sákovics József (Budapest, 1927. július 26.Budapest, 2009. január 2.) az első magyar párbajtőr-világbajnok, a magyar vívóválogatott volt szövetségi kapitánya. Felesége, Dömölky Lídia maga is olimpiai bajnok tőrvívó.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sákovics a Csepel, a Budapesti Lokomotív, majd 1954-től a Budapesti Honvéd, 1957-től 1964-ig a Budapesti Vörös Meteor (MTK) versenyzője volt.

Párbajtőrvívásban 1949-ben egyéni magyar bajnok, majd 1950-ben tőrvívásban szerzi meg ezt a címet. 1951 és 1962 között 75 alkalommal volt tagja a válogatottnak. Az 1951-es stockholmi világbajnokságon hetedik helyezést ért el párbajtőrben. 1952-ben, a helsinki olimpián a tőrcsapattal harmadikok, párbajtőr egyéniben és csapatban egyaránt középdöntős. 1953-ban a brüsszeli világbajnokságon párbajtőr egyéniben első helyezést ért el, a tőrcsapattal ismét bronzérmet szereztek. Az 1955-ös római világbajnokságon a bronzérmes csapat tagja.

Az 1956-os melbourne-i olimpián a párbajtőrcsapattal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmesek.

1959-ben Budapesten csapatban párbajtőr-világbajnok, egyéniben hetedik helyen szerepelt. Az 1960-as római olimpián párbajtőr egyéniben, tőrvívás és párbajtőrvívás csapatban egyaránt negyedik helyet ér el.

Edzői működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol–francia szakon végzett az Idegen Nyelvek Főiskoláján, 1965 júniusában pedig a Testnevelési Főiskolán megszerezte a vívó szakoktatói diplomát. 1963-tól 1968-ig szövetségi kapitányként működött, bevezette a sportágban a fizikai felkészülést. Erre az időszakra esik a rendkívüli vívósikereket, négy aranyérmet hozó 1964-es tokiói olimpia. 1970-től a spanyol szövetség edzőjeként működik, 1972-től a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet munkatársa volt. 1974-től az Orvosegyetemi Sport Club, majd 1987-től a Budapest Sport Egyesület edzője, eközben 1979-1980-ban újra szövetségi kapitány.

81 éves korában, súlyos betegségben halt meg.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Köztársasági Sport Érdemérem bronz fokozat (1949)[1]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[2]
  • Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozat (1953)[3]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • Mesteredző (1977)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
  2. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  3. Sportemberek kitüntetése. Népsport, IX. évf. 225. sz. (1953. nov. 10.) 1. o.
  4. Kik kapták meg újabban "A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" címet. Népsport, (1954. ápr. 04.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]