Rzsevi csaták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rzsevi csaták
Rzhev salient 1941-1942.JPG
A rzsevi kiszögellés, a rzsevi csaták helyszíne

Konfliktus Keleti front, Második világháború
Időpont 1942. január 8.1943. március 31.
Helyszín Rzsev és Velikie Luki térsége, Szovjet Oroszország
Eredmény Eldöntetlen, a németek az erőviszonyok alakulása miatt visszavonultak a rzsevi kiszögellésből.
Szemben álló felek
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Szovjetunió Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Parancsnokok
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Georgij Zsukov
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Ivan Konyev
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Vaszilij Szokolovszkij
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Dmitrij Leljusenko
Flag of German Reich (1935–1945).svg Erich Hoepner
Flag of German Reich (1935–1945).svg Adolf Strauss
Flag of German Reich (1935–1945).svg Ludwig Kübler
Flag of German Reich (1935–1945).svg Walter Model
Szemben álló erők
Kezdetben: 668 000 ember
2000 tank

A Jupityer hadművelethez rendelve: 415 000 ember
1265 tank
1 659 000 ember
13 000 ágyú és aknavető
1100 tank
8500 repülőgép

A Rzsevi csaták (oroszul Ржевская битва, rzsevi csata) Rzsev térségében végrehajtott szovjet felszabadító ütközetek összefoglaló neve a második világháborúban, melyek 1942 januárjától 1943 tavaszáig tartottak. A fő műveleti területek Rzsev, Szicsovka és Vjazma körzeteiben zajlottak közel másfél éven át. A Moszkvai csatát követően ugyanis a szovjet csapatok célja a Rzsevnél kialakult kiszögellés és az ott állomásozó német erők bekerítése és felszámolása volt, hogy ezzel biztosítsák a Sztálingrád felszabadítására indított hadműveletet. Ezt a célt a szovjeteknek hatalmas veszteségek árán sem sikerült elérni, a németek végül visszavonultak, kiürítették Rzsev térségét. Az elszenvedett hatalmas veszteség miatt az összecsapás oroszul „rzsevi húsdaráló” (Ржевская мясорубка) néven is ismert.

Ez az időszak viszonylag gyéren forrásolt mind a keleti (orosz), mind a nyugati, mind a magyar hadtörténeti szakirodalomban. A Szovjetunió felbomlását követően mód nyílt a szovjet levéltárak részleges kutatásaira, melyek feldolgozása napjainkban is tart. Ezért a térség ütközeteinek pontosan behatárolható idejéről, neveiről, résztvevőiről, veszteségeiről kevés megerősíthető adat áll rendelkezésre.

A hadműveletek kezdete – Rzsev–Vjazma hadászati támadó hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942. január 5-én Sztálin úgy ítélte meg, hogy a Moszkvánál kivívott győzelem után kiváló alkalom nyílik egy offenzíva indítására: úgy vélte, hogy a németek a Moszkvai csata után kimerültek, ráadásul nem készültek fel a télre és ezt ki kell használni. Zsukov nem értett egyet vele, mivel úgy vélte, hogy a szovjet csapatok kimerültek a támadás megindításához, de Sztálin nem törődött ezzel a véleménnyel.

A Rzsev és Vjazma környékén indítandó támadásra a Kalinyini Front és a Nyugati Front részét képező, Mihail Jefremov vezette 33. hadsereg kapott parancsot. Január 8-án északról a Kalinyini front egységei, majd 10-én délről Jefremov törtek be a németek által birtokolt területre, hogy körbezárják a Walter Model vezetésével, a 9. hadsereg által védett Rzsev–Vjazma kiszögellést, ami meglehetősen közel – körülbelül 200 kilométerre – esett Moszkvához. Az erőviszonyok azonban nem voltak kiegyenlítettek. A németek a rendelkezésükre álló három hónap alatt jelentős erődítési munkákat végeztek a kiszögellés területen, felhasználva a Vörös Hadsereg által korábban hátrahagyott védelmi építményeket, továbbá jelentős tüzérséggel rendelkeztek és totális légi fölényben voltak. Ezzel szemben a szovjet csapatok felszerelése hiányos volt és nem tudták az offenzívát tüzérségi támadással előkészíteni, így a szovjetek jelentős veszteségeket szenvedtek. A mínusz 30 fokos hideg azonban mindkét felet sújtotta, különösen a németeket, akik a villámháború sikerében bízva nem szerelték fel alakulataikat téli felszereléssel.

Miután Jefremov csapatai Vjazma irányába mélyen behatoltak a német vonalak mögé, körbezárták őket. Jefremov segítséget kért és engedélyt a kitörésre, ám Zsukov – aki Jefremovot hibáztatta, mondván az nem gondoskodott megfelelő utóvédről – megtagadta ezt és parancsot adott a továbbnyomulásra. Szintén körbezárták a 29. hadsereget. A két, csapdába esett alakulatnak fogytán volt az ellátmánya és a német bombázók folyamatos támadásokat intéztek ellenük. Mivel Zsukov továbbra sem engedélyezte Jefremovnak a kitörést, az egyenesen Sztálinhoz fordult, de Sztálintól is azt a parancsot kapta, hogy tartson ki. Az engedélyt a kitörésre csak áprilisban kapta meg, de nyilvánvaló volt, hogy a mocsarassá vált területen az éhező és munícióval nem rendelkező hadsereg erre képtelen lenne. A szovjet parancsnokság egy repülőgépet küldött Jefremovért azzal a paranccsal, hogy hagyja hátra embereit, ő azonban megtagadta a parancsot: maga helyett a csapatzászlót küldte vissza, hogy az ne kerülhessen az ellenség kezére. Vezetésével a 33. hadsereg maradéka megkísérelte a kitörést, de ez keveseknek sikerült. Április 18-án a többszörösen megsebesült Jefremov öngyilkos lett, hogy elkerülje a fogságba esést. Másnap a németek katonai tiszteletadással temették el.

A hadműveletben négy hónap alatt a szovjet statisztikák szerint 300 000 szovjet katona esett el és félmillió sebesült meg.

A júliusi offenzíva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 29. és a 33. hadsereg megsemmisülése után Sztálin arra számított, hogy a németek nem dél felé indítanának támadást, hanem újra megkísérlik elfoglalni Moszkvát, mivel részükről túl kockázatos lenne a frontvonal széthúzása. Ezért a szovjet hadvezetés újabb támadást tervezett a rzsevi kiszögellés ellen. A németek azonban a várakozások ellenére megindították támadásukat dél felé a Volga folyó, a kaukázusi olajmezők és az iparilag és lélektanilag is fontos Sztálingrád irányába. A német csapatok déli átcsoportosításának akadályozására a szovjetek mindent megtettek, így Rzsev körzetében is újabb harcok alakultak ki.

1942 nyarán a Rzsevtől körülbelül 100 kilométerre délnyugatra fekvő Puskari közelében a németek bekerítették és részeire szakították a vonalaik mögé betört szovjet 39. hadsereget, amelynek célja Rzsev elfoglalása volt. Július 5-én éjjel a szovjetek kitörést kíséreltek meg, de a németek megakadályozták azt. A 39. hadsereg parancsnokát Ivan Maszlennyikovot repülőgépen kimenekítették a gyűrűből. Helyettesei Bogdanov és Ivanov a hadsereg maradékával megkísérelték a kitörést de mindketten elestek és mindössze néhány ezer szovjet katona jutott vissza az övéihez. Július folyamán a szovjetek 47 000 embert veszítettek.

A Rzsev–Szicsovka támadó hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Július folyamán a szovjetek újabb támadást terveztek, a német kiszögellés felszámolására a Nyugati és a Kalinyini Front bevetésével. Július 30-án a Kalinyini Front – jelentős tüzérségi előkészítés után – megindította támadást. Ám a szovjetek szerencsétlenségére egy egy hétig tartó esős idő járhatatlanná tette az utakat és a tüzérség nem tudta követni a gyalogságot: a tankok és vontatott lövegek elsüllyedtek a sárban. Emiatt a Nyugati Front támadása is késve – augusztus 4-én – indult csak meg. Augusztus közepére térségben rendkívül brutális harcok alakultak ki. A szovjetek elfoglaltak három települést de támadásuk elakadt. Helyzetüket nehezítette a muníció és a tapasztalt harctéri parancsnokok hiánya, ami ismét hatalmas mértékű emberveszteséghez vezetett.

Szeptember 30-án a szovjet 30. hadsereg betört Rzsevbe ahol utcai harc kezdődött. Az épületek birtoklásáért elkeseredett küzdelem kezdődött és a frontvonal a településen belül stabilizálódott, illetve – noha októberre a harcok intenzitása némileg csökkent – év végéig azon belül mozgott előre-hátra. A házról-házra zajló harc során a település gyakorlatilag teljesen elpusztult.

Marsz hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942 novemberében a németek hírszerzési forrásból tudomást szereztek róla, hogy a szovjetek november közepén nagy erejű támadásra készülnek Rzsevnél. Ennek következtében jelentős erősítés érkezett a frontszakaszra és a november 25-én valóban meginduló szovjet támadás, a Marsz hadművelet egy jelentősen megerősített védvonalba ütközött.

Az információ forrása valószínűleg Alekszandr Gyemjanov szovjet vezérkari tiszt volt, akit a németek korábban beszerveztek. Gyemjanov azonban kettős ügynök volt, az általa átadott információ pedig valószínűleg egy félrevezető akció része volt: a szovjetek így akarták lekötni az németek erőit és elterelni a figyelmet a Sztálingrád bekerítésére indított Uránusz hadműveletről. Vitatott, hogy Zsukov tudott-e erről, amikor a Marsz hadműveletet megindította. Emlékirataiban úgy emlékezik meg a Marsz hadműveletről, mint elterelő akcióról, ám ennek ellentmond, hogy a szovjetek nagyobb erőt küldtek Rzsev, mint Sztálingrád ellen, illetve hogy a Marsz hadművelet csak az Uránusz hadművelet megindítása után kezdődött.

A hadművelet a megszokott stratégia szerint zajlott: a Nyugati és a Kalinyini Front együttes támadásával. A Mihail Szolomatyin által vezetett gépesített hadosztály sikerrel betört a német vonalak mögé, ám ott – ahogyan az korábban a 33. és 39. hadsereggel is történt – a csapatokat a németek bekerítették. Szolomatyin azonban sikeresen kitört a gyűrűből.

A hadművelet újabb 100 000 szovjet katonát követelt, de a németek nem tudtak erősítést küldeni Sztálingrádhoz, amit november 20-ára a szovjetek körbezártak. A Marsz hadművelet december közepére véget ért, a szovjetek védekező pozíciót vettek fel.

Német visszavonulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sztálingrád körbezárása alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat. Fennállt a veszélye, hogy a szovjetek bekerítik a 9. hadsereget, ezért Model és Günther von Kluge sürgetésére Hitler elrendelte a Büffel hadműveletet: a kiszögellés kiürítését és a csapatok visszavonását. Az művelet keretében újabb védelmi vonalat alakítottak ki, majd előbb az ellátmányt és haditechnikát szállították el. A németek a területen polgári lakosságát, 60 000 embert is nyugatra kényszerítettek. Számos rzsevi épületet aláaknáztak, az infrastruktúrát pedig megsemmisítették.

Noha a szovjetek tudtak a német visszavonulásról, elmulasztották kihasználni a helyzetet a visszavonuló ellenség megsemmisítésére. Ivan Konyev tábornokot, a Nyugati Front vezetőjét február 27-én fel is mentették feladatának el nem végzése miatt. Ám a történteknek komolyabb következménye nem lett és Konyev hamarosan visszatérhetett a harcmezőre.

Március elsején este hét órakor a németek megkezdték a kivonulást, miközben egy kisebb alakulat elterelés céljából Rzsevben maradt még két napig. Március 2-án a németek felrobbantották a Volga hídját.

Március 3-án a szovjet csapatok bevonultak Rzsevbe. Az elaknásított templomba zárva 200 helyi lakost találtak, akik ekkor már öt napja voltak az épületben élelem és víz nélkül. A németek március 22-éig vonultak vissza. A frontvonal 250 kilométerrel nyugatabbra helyeződött.

Főbb hadműveletei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ütközetsorozatok kulturális vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névtelen csatákra emlékeztet Alekszandr Tvardovszkij Rzsev alatt öltek meg (Я убит подо Ржевом, (1945-1946)) című költeménye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]