Ruszalka (Dvořák)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ruszalka
opera
Az 1901-es bemutató plakátja
Az 1901-es bemutató plakátja
Eredeti nyelvcseh
ZeneAntonín Dvořák
LibrettóJaroslav Kvapil
Felvonások száma3 felvonás
Főbb bemutatók1901. március 31.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruszalka témájú médiaállományokat.
Růžena Maturová, az első Ruszalka

A Ruszalka Antonín Dvořák 1901-ben, Prágában bemutatott háromfelvonásos operája. Librettóját Jaroslav Kvapil írta.

Az opera keletkezése[szerkesztés]

A Ruszalka szövegét Jaroslav Kvapil, a prágai Nemzeti Színház dramaturgja és rendezője írta, pedig nem is volt megrendelése szövegkönyv írására. Témáját a cseh folklórban is megtalálható kis hableány története adta, de ezen kívül több más forrást is felhasznált: az Undinét, Friedrich de la Motte Fouqué elbeszélését, Hans Christian Andersen egyik meséjét és Gerhart Hauptmann Elsüllyedt harangját. Amikor elkészült a szövegkönyvvel, azután kezdett zeneszerzőt keresni. Hallotta, hogy Dvořák – az Az ördög és Kata (Čert a Káča) bemutatója után – újabb opera írására készül, de nincs témája, ezért felkereste és felajánlotta neki a munkáját. A komponista 1895-ös hazaérkezése után már írt egy „vízi mese” témájú szimfonikus költeményt (A vízimanó), így megtetszett a téma. 1900. április 21-én kezdte a komponálást, igen gyorsan dolgozott, és november 27-re már kész is volt az operával.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés A bemutató (1901. március 31.) szereposztása

(karmester: Karel Kovařovic)

Ruszalka, vízitündér lírai szoprán Růžena Maturová
Herceg lírai tenor Bohumil Pták
Az idegen hercegnő szoprán Marie Kubátová
Vízi ember, vagy manó basszus Kácsa Václav
Jezsibaba, a boszorkány mezzoszoprán Růžena Vykoukalová-Bradáčová
Erdőőr tenor Adolf Krössing
Vadász bariton František Šír
Kukta szoprán Vilemína Hájková
Nimfák szoprán, mezzoszoprán, alt
  • Történik: mesebeli helyen és időben.
  • Helyszín: I. felvonás: rét a tó partján; II. felvonás, a hercegi kastély parkja; III. felvonás: rét a tó partján.
  • Zenekar: nagy együttes.
  • Kórus: közepes együttes.
  • Balett: komolyabb feladat (mindhárom felvonásban).
  • Időtartam: két és fél óra.

Cselekmény[szerkesztés]

Első felvonás[szerkesztés]

Ruszalka, a vízitündér álmodozik a tóparton, arra vágyik, hogy igazi ember szerelme lehessen. A vízből kiemelkedő vízi ember meghallja szavait, és arra inti, hogy ha kívánsága megvalósulna, annak komoly következményei lennének. Beszélgetésüket kihallgatja a közelben tartózkodó boszorkány, és elmondja neki, melyek ezek a komoly következmények: Ruszalka sohasem beszélhet emberi kedveséhez, némaságot kell fogadnia, ha pedig valamiért mégis vissza akarna térni a vízi világba, az szerelme halálát jelentené. Ruszalka elmegy a boszorkánnyal, miközben megérkezik a herceg, aki vadászat közben megpihen a tóparton. Ruszalka előjön a boszorkány kunyhójából, a herceget elbűvöli szépsége, és boldogan öleli magához a néma lányt.

Második felvonás[szerkesztés]

A hercegi kastély parkjában folynak az esküvő előkészületei, de a herceg nem érti kedvese némaságát. Az udvarba érkezik egy idegen hercegnő is, aki kiveti hálóját a hercegre, meg akarja szerezni magának. A vendégek között észrevétlenül megjelenik a vízi ember is, akinek Ruszalka elsírja bánatát. A herceg egyre hevesebben udvarol az idegen hercegnőnek, a Ruszalka-ügyet csak futó kalandnak mondja, sőt durván el is taszítja magától a sellőt. A vízi ember megjósolja a hercegnek szomorú sorsát, majd Ruszalkával együtt a tó vizébe merülnek.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

Hosszú évek teltek el, a megöregedett Ruszalka a tó partján sétál. A boszorkány szerint, ha késével megöli élete megrontóját, megszabadul az átoktól, élete ismét nyugalmas lesz. Ruszalka visszautasítja a boszorkány ajánlatát, eldobja a kést. Az eltelt időben a herceg életét is megrontotta az átok, gyötri a lelkiismeret-furdalás elhagyott kedvese miatt. Visszatér a tópartra és megpillantja Ruszalkát. Meg akarja csókolni, de a lány visszautasítja: a csók a halálát jelentené. A herceg azonban nem fél a haláltól, megcsókolja Ruszalkát, aki egy pillanatra átéli a vágyott emberi boldogságot, majd a férfi élettelenül esik össze. Ruszalka visszatér a vízi világba.

Az opera színpadra állítása[szerkesztés]

Az operát 1901. március 31-én mutatták be a prágai Nemzeti Színházban. A darab, műfaji megjelölése szerint lírai mese, hatalmas sikert aratott a közönség körében, és a kritika is elismerte. Az ősbemutatót követően az operát bemutatták a világ számos operaszínpadán (Lipcse, Bécs, Berlin, New York, Párizs). A budapesti Opera az 1956/57-es évadban tűzte műsorára. Ezt követően 1976-ban hangzott még el az Operaházban, a Prágai Nemzeti Színház vendégjátéka alkalmából.

A mű máig az egyik legnépszerűbb cseh opera, Smetana Eladott menyasszonyával egyetemben.

A zene[szerkesztés]

A Ruszalka zenéje – harmóniái, hangszerelése és formai felépítése terén – wagneri hatást mutat, de nem alkalmazza Wagner vezérmotívumos technikáját. Ugyanakkor dallamvilága egyértelműen nemzeti–népies eredetű, amit az opera több áriájában és egyéb részletében is meg lehet figyelni.

A Ruszalka késő romantikus zenekara: a vonós karon kívül két fuvola, egy pikoló, két oboa, egy angolkürt, két klarinét, egy basszusklarinét, két fagott, egy kontrafagott, öt kürt, három trombita, három harsona, egy tuba, ütősök és hárfa.

Az opera legnépszerűbb áriája: Dal a Holdhoz (Měsíčku na nebi hlubokém). Énekel Ema Destinnová (Emmy Destinn) németül, 1915-ös felvételen.

CD-felvétel[szerkesztés]

Ruszalka – Gabriela Benacková, Herceg – Wieslaw Ochman, Boszorkány – Vera Soukupová, Az idegen hercegnő – Drahomira Drobková, Vízi ember – Richard Novák. Közreműködik: a Cseh Filharmónia zenekara, a Prágai Firharmonikusok kórusa, vezényel: Václav Neumann. A felvétel helye és ideje: Prága, Művészetek Háza, 1982. Kiadás: 1983, Supraphon 10 3641–2, 3 CD.

Lásd még: Romantikus zeneművek (kategórialap)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]