Oroszvár
| Oroszvár (Rusovce) | |
| A várkastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Pozsonyi |
| Járás | Pozsonyi V. |
| Turisztikai régió | Pozsony és vidéke |
| Rang | Pozsony városrésze |
| Első írásos említés | 1208 |
| Polgármester | Dušan Antoš |
| Irányítószám | 851 10 |
| Körzethívószám | 02 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2845 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 111 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 133 m |
| Terület | 25,56 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 48° 03′ 20″, k. h. 17° 08′ 40″ | |
| é. sz. 48° 03′ 20″, k. h. 17° 08′ 40″ | |
| Oroszvár weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Oroszvár (szlovákul Rusovce, németül Karlburg, Rossenburg, Kerchenburg, horvátul Rosvar) Pozsony településrésze Szlovákiában a Pozsonyi kerület Pozsonyi V. járásában. Első írásos említése 1208-ból maradt fenn. 1947-ig Magyarországhoz tartozott.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Pozsony belvárosától 8 km-re délre a Duna jobb partján fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve arra utal, hogy Árpád-kori várát orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide.
Története [szerkesztés]
A település területén a bronzkorban a wieselburgi kultúra települése állt. A vas korban, a i. e. 7. században a hallstatti kultúra embere élt ezen a tájon. A késői vaskorban a la-thénei kultúra népe élt itt. Területén a római korban egy Gerulata nevű település állt. E vidéket a honfoglalás után orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide, valószínűleg egykori várát is ő építtette 947 és 970 között. Oklevél 1208-ban "terra Wruzvar" néven említi először. A várnak már nyoma sincs, mivel 1271-ben Ottokár cseh király leromboltatta. A település a 14. században kereskedelmi központ lett, ahol már 1365 előtt jelentős éves vásárokat tartottak. Ebben az időszakban bukkan fel német neve is először "Kerselburch" alakban. 1410-ban "Orozwar" néven említik. 1446-ban említik harmincadszedő vámállomását. A 15. században a Tompek család birtoka. 1518-ban Jósa istván birtoka, ezután különböző nemesi családoké. A 16. században a török elöl menekülő horvátok telepedtek le itt, majd németek és magyarok érkeztek. 1646-ban Zichy István birtoka lett. 1659-ben említik először iskoláját. 1710-ben alakult meg első céhe a cipészeké. 1794-ben kétszer is erős földrengés rázta meg a települést. 1809. május 16-án Oroszvárt elérték Napóleon csapatai. Kastélyát 1841 és 1844 között gróf Zichy Emánuel építtette. 1872-ben Hugo Henckel vásárolta meg. 1876-ban a település alsó része leégett. 1906-ban a kastélyt gróf Lónyay Elemér vásárolta meg.
Vályi András szerint "OROSZVÁR. Carloburgum. Karlburg. Elegyes német mező Város Moson Vármegyében, földes Ura Gróf Zichy Uraság, Nemes Zichy, és más Urak is bírnak benne. Lakosai leg inkább katolikusok, és számos zsidók, fekszik Duna vizéhez közel, az Ország útban Óvárhoz nem meszsze, ’s a’ földes Uraságnak igen jeles, és pompás Katéllyával, ’s ugyan illy szembetűnő jó ízléssel épűlt gyönyörű Várhoz illő ángolyi kerttel díszesíttetik. Ez a’ Kastély valóban nem tsak e’ Várost, hanem az egész vidéket ékesíti, és az útazót is vidámíttya. Újabb Szentegyházát, melly Sz. Magdalénának emlékezetére épűlt, néhai G. Zichy István építtette, a’ kinek teste is ide helyheztetett," [2] "Városon kivűl északra, vagyon az a’ nevezetes töltés, melly által a’ Nagy Dunának egyik erén ezen Vármegyének nagy költségeivel, nem sok esztendőkkel ez előtt termés kövekből építtetett. Határja egyenes, és róna, három nyomásbéli, földgye rész szerént veres agyagos, és követses; rész szerént pedig fekete, mellyben leg inkább rozs, és árpa terem, búza silányabban, a’ Duna mentében vagyon fűzfa, túl pedig a’ Dunán keményfa erdeje, réttye ’s legelője tsekélyes, piatza Nizsiderben, és Posonyban." [2]
Fényes Elek szerint "Oroszvár, németül Carlburg, német-horvát m.-város, Moson vmegyében, a Dunának egy ága mellett, kies vidéken. Lakja 1100 rom. kath., 350 evang., 460 zsidó, kath., anya-, evang. fiók templommal, synagógával. Ékesiti a várost az uraság ritka pompás kastélya, szép angolkerttel. Van derék vendégfogadója, sörfőzőháza, több vizimalma, erdeje. A lakosok 88 6/8 telek után birnak 752 másod, 1402 harmad, 453 negyed osztálybeli szántóföldet és 16 hold rétet. A gazdák főleg csak lovakat tartanak, s erősen fuvaroznak. Birja a várost gróf Zichy Manó; de nemesudvarokat birnak itt Zichy, Jablanczy, Balogh, Csergő, Trsztyánszky nemes családok. Ut. posta Rajka. " [3]
1910-ben 1802, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Trianon után is Magyarország része maradt. A település 1947-ben a párizsi békeszerződés értelmében került az akkori Csehszlovákiához, addig Moson vármegye Rajkai járásához tartozott. A második világháború után itt nyitották meg Csehszlovákia első magyar tanítási nyelvű alapiskoláját, amely a hatvanas években beolvadt a helyi szlovák iskolába. Ezt követően az oroszvári magyar gyerekek a pozsony-belvárosi Duna utcai iskolában tanultak, de a kilencvenes évek kezdetétől már nem jár oroszvári gyerek magyar iskolába.[4]
Nevezetességei [szerkesztés]
- A falu Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1668-1669-ben építették.
- A Zichy-kastélyt a 19. század középén 1841 és 1844 között emelték az angol windsori kastély mintájára Neogótikus stílusban. Építője Franz Beer volt. Ma a Szlovák Állami Népi Együttes otthona. Szép parkjában az 1613-ban épített Szent Vid templom áll, melyet a 19. század második felében neogótikus stílusban átalakítottak.
- Evangélikus temploma 1829-ben épült.
- Gerulata Pre- és korarómai kori régészeti emlékei, amlyek részét képezik a nemzetközi jelentőségű dunamenti limesútvonalnak [5]
Lásd még:
Források és szakirodalom [szerkesztés]
- Dr. Fejérdy Tamás: Világörökségi jelölés előkészületben: a római Limes magyarországi szakasza - Építész Közlöny-Műhely, 2011.10. (p.10-12.) - Publicitas Art-Media, Bp. 2011. - ISSN 1 789 0934
- Szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
- Klára Kuzmová: Die Südwestslowakei in der frühen römischen Kaiserzeit (p. 130) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
- Jaroslava Schmidtova: Di vorrömische und frührömische Besiedlung von Gerulata (p. 133) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
- Visy Zsolt: A római limes Magyrországon - Bp. Corvina K. 1989. - ISBN 963-13-2282-3
További információk [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ^ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Pozsonyi magyarok: Vagytok vagy nem vagytok? Szabad Újsag
- ↑ Jaroslava Smidtová: Die vorrőmische und frührömische Besiedlung von Gerulata
|
|||||||

