Rudolf von Alt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf von Alt, önarckép, 1890
A bécsi Stephansdom, 1832

Rudolf von Alt Rudolf Ritter von Alt (magyarosan Alt Rudolf) (Alservorstadt [ma Bécs], 1812. augusztus 28.Bécs, 1905. március 12.) osztrák festőművész, a vedutafestés népszerű képviselője,[1] Jakob Alt fia, Franz Alt testvére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakob Alt festőművész és Maria Anna Schaller fiaként született az Alservorstadt 136 számú házban (Ma Alserstrasse 8). 1825 és 1832 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, 1826-tól Josef Mössmer osztályában. 1835-ben ismerkedett meg I. Lajos bajor királlyal Itáliában. 1841-től 1843-tól a bécsi Hermine Oswald volt a felesége, majd 1846-ban, másodjára a troppaui Berta Malitscheket vette nőül. Az udvartól nemesi rangot kapott elismerés gyanánt. Az 1840-es évek és az 1880-as évek között többször is járt Magyarországon, számtalan képet készített itt, melyek többnyire Pest-Buda utcáit, épületeit ábrázolják.[2] Egész Európát beutazta, 1863-ban járt Krímben, 1864-ben Németországban és 1867-ben Olaszországban. 1867-ben a berlini akadémia tagjául választotta, 1879-ben pedig a bécsi akadémia professzora lett. 1874-ben az osztrák kormánytól megbízást kapott, hogy Bécs kiválóbb épületeit fesse meg. 1841-től a Skodagasse 11 szám alatt lakott, itt is hunyt el 93 éves korában. Egykori lakóháza falán emléktábla áll.

Munkáiban gyakorta előnyben részesítette a perspektivikus ábrázolást.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]