Rudolf Chmel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf Chmel
Rudolf Chmel 2011.jpg
Szlovákia emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő
2010. július 8.2012. április 4.
Előd Dušan Čaplovič
Szlovákia kulturális minisztere
Hivatali idő
2002. október 16.2005. május 24.
Előd Milan Kňažko
Utód František Tóth
Hivatali idő
2006. április 5.július 4.
Előd František Tóth
Utód Marek Maďarič

Született 1939február 11. (75 éves)
Csehszlovákia Plzeň, Csehszlovákia
Párt Az Új Polgár Szövetsége (ANO)
Most–Híd

Foglalkozás író, irodalomtörténész

Rudolf Chmel (ejtsd: hmel, Plzeň, Csehszlovákia, ma Csehország, 1939. február 11. – ) szlovák író, irodalomtörténész, hungarológus, publicista, politikus. Kezdetben tudományos pályafutást folytatott és egyetemi oktatóként dolgozott. Kutatási területe a szlovák és a magyar irodalomtörténet, valamint a magyar-szlovák kulturális és irodalom kapcsolatok. 1982 és 1990 között a Csehszlovák Írószövetség főtitkára, majd 1992-ig Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete. 2002 és 2005 között, valamint 2006-ban Szlovákia kulturális minisztere, 2010 és 2012 között emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettese. 2009 és 2014 között a Most–Híd párt alapító alelnöke. Több cikluson keresztül a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Chmel a mai Csehország területén lévő Plzeňben született, 1941-ben költözött családjával Szlovákiába. 1956-ban Poprádon érettségizett. 1957-től a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult szlovák-orosz szakon, ahol 1961-ben diplomázott. 1961 és 1964 között a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézete, majd 1973-ig a Nyelv- és Világirodalmi Intézete, ezt követően 1982-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa volt. 1982-ben a Csehszlovák Írószövetség titkárává választották. Tisztségét 1989-ig töltötte be, ekkor a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete igazgatójává nevezték ki. 1988 és 1989 között a Slovenské pohľady (Szlovák tekintetek) című folyóirat főszerkesztője volt. 1967-ben védte meg kandidátusi, 1993-ban akadémiai doktori értekezését.[1] Szintén 1993-tól a pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének vezetője egyetemi docensi beosztásban. Ugyanebben az évben a szlovák Open Society Foundation alapító elnöke lett, itt 2000-ig dolgozott. Emellett 1996 és 2006 között a prágai Károly Egyetem vendégoktatója volt. 2006 és 2011 között a Szláv és Kelet-Európai Intézet igazgatója volt. Ezenkívül 1993 és 1995 között a Független Írók Klubjának elnöke volt, valamint 1993-tól több éven át a Szlovákiai Értelmiségi Fórum szóvivője.

Rudolf Chmel nős, házasságából négy gyermeke született. A cseh, szlovák, lengyel, német és orosz mellett magyarul is beszél.[2][3]

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szocialista rendszer bukása után, 1990-ben Csehszlovákia budapesti nagykövetévé nevezték ki. Tisztségét 1992-ig, azaz Csehszlovákia felbomlásáig viselte. Többéves civilszervezeti tevékenysége után 2000-ben Rudolf Schuster köztársasági elnöke egyik tanácsadója lett, majd Az Új Polgár Szövetsége (ANO) színeiben 2002-ben választották először a szlovák országgyűlés képviselőjévé. A párt a Mikuláš Dzurinda vezette kormánykoalíció tagjává vált és Chmelt jelölt kulturális miniszternek. Két és fél év után, 2005 májusában távozott a minisztériumból, majd utódja, František Tóth lemondása után, 2006 áprilisa és júliusa között ismét betöltötte a kulturális miniszteri pozíciót. A 2006-os parlamenti választáson ismét képviselővé választották, azonban a kormánykoalíció alulmaradt az ellenzéki Robert Fico vezette Smerrel szemben, így ellenzéki képviselőként folytatta munkáját.

2009-ben kilépett az ANO-ból és az újonnan alakult Most–Híd párthoz csatlakozott, amelynek alapító alelnökévé választották.[4] A 2010-es parlamenti választáson ismét mandátumot szerzett, immár a Híd képviselőjeként. Az Iveta Radičová vezette jobboldali kormánykoalícióban kinevezték a kormány emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesévé, amelyet a kormány 2012-es felbomlásáig viselt. Ebben az időszakban számos magyar, ruszin és roma kisebbséget érintő kulturális és finanszírozási kérdéssel foglalkozott. A 2012-es választáson ismét parlamenti képviselővé választották, ezzel a Nemzeti Tanács korelnökévé is vált. A 2014-es európai parlamenti választás után lemondott a Most–Híd alelnöki pozíciójáról, de továbbra is az elnökség tagja maradt.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két irodalom kapcsolatai: tanulmányok a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből (Gondolat, 1980)
  • A szlovákkérdés a 20. században. (szerkesztő, Kalligram, 1996) Visegrádi könyvek. ISBN 80-7149-117-9
  • Nagykövet voltam Magyarországon. Cseh-Szlovákia utolsó magyarországi nagykövetének feljegyzéseiből (Kalligram, 1997) ISBN 80-7149-176-4
  • Egy érzelmes (közép-) európai (Kalligram, 2008) ISBN 9788081010187
  • A szlovák-magyar önismeret könyve (Kalligram, 2008)[5]
  • Jelen és történelem. Az etnokráciától a demokráciáig és vissza (Kalligram, 2014) ISBN 9788081017551

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]