Rudnyánszky Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudnyánszky Gyula
Született1858. május 1.
Özdöge, magyar
Elhunyt1913. december 8. (55 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgárságamagyar
HázastársaRudnyánszky Zsófia (első), Réthy Laura (második)
GyermekeiEndre, Erzsébet, Rózsa, Ibolya, Sándor
SzüleiRudnyánszky Károly, Zongor Zsófia
Foglalkozásaköltő, hírlapíró
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (9-1-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnyánszky Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dezséri Rudnyánszky Gyula (Özdöge, 1858. május 1. – Budapest, 1913. december 8.) költő és hírlapíró.

Életrajz[szerkesztés]

Rudnyánszky Károly 1848-as honvédfőhadnagy fia. Tanulmányait magánintézetben végezte és a jogi pályára lépett, ezzel azonban 1876-ban szakított s az irodalomnak szentelte életét. 1904-ben Debrecenben a Szabadság című politikai lapot szerkesztette, a kiadóval azonban nem tudott megegyezni, e miatt a laptól megvált és családjával Budapestre költözött. 1905 decemberében kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, nejével, Réti Laura vidéki primadonnával együtt.

New Yorkban megindította a Napsugár című hetilapot, majd a hetilap székhelyét áttette Clevelandbe, a szerkesztőségben néhány hónapig - díjazás nélkül - együtt dolgozott Rudnyánszkyval Káldor Kálmán[1] és Rácz-Rónay Károly.[2][3] Már 1905-ben súlyosbodott vaksága, majd teljesen megvakult, 1912-ben hazajött. Kiadta utolsó verseskötetét, a Napszállat felé címűt, ebben főleg Amerikában kelt verseit gyűjtötte össze, a korabeli Amerikába bevándorlók nehéz sorsát is verseibe foglalta. Ebben jelent meg a Katona-levél c. költeménye is a népből jött katonáról, aki parancs ellenére sem hajlandó az övéire, a sztrájkoló munkásokra lőni.

Az 1913-ben, halála évében megjelenő kötet meghozta az igazi irodalmi elismerést; Ady lelkes kritikája után az irodalmi élet elismerte. Ady Endre a következőket írta róla: „Rudnyánszky különb volt az összes korabeli Arany és Petőfi epigonnál, kik hírre, polcra vergődtek, s több talán még Komjáthynál, Reviczkynél is.”[3][4]

Munkássága[szerkesztés]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (9-1-21)

Cikkei, költeményei a következő hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg:

  • Petőfi Társaság Lapja (1878. költemény);
  • Képes Családi Lapok (1880-1895. Költemények, rajzok, elbeszélések, irodalmi cikkek és A Pándy kisasszonyok, regény); *Hon (1880. 16. sz. Toldi bucsúja Piroskától), Koszorú (1881. költ., Odry Lehel életrajza, 1882. költ.);
  • Pesti Hírlap (1881 81. sz. Drámabirálók);
  • Fővárosi Lapok (1882. költ.);
  • Pesti Napló (1882. 94 Ujabb Drámairodalmunkról; M. Szalon (1887. Margitai Tihamér);
  • Kisfaludy Társaság évlapjai (Új F. XII. 1888. Levél egy színigazgatóhoz, jutalmazott költemény);
  • Vasárnapi Újság (1888. a párkák, Lingg H. költ.);
  • Magyar Szemle (1889. Reviczky Gyula, A népszínműről, A versfaragók, irodalomtört. adat);
  • Kécske és Vidéke (1891. 9. sz. Petőfi és kiadói, ugyanez a Békés 9. sz. is);
  • Budapesti Hírlap (1891. 164. sz. Arany János szülőháza);
  • Felsőmagyarország (1895. 112. sz. A sajtóhibákról);
  • Székesfehérvár és Vidéke (1900. 136. sz. Vörösmarty, ugyanez az Aradi Közlöny 278. sz. is);
  • Agrar Album (1900. költ), írt még a Mátyás Diákba, a Felső Magyarországba, Alföldbe, Szegedi Hiradóba (1896-ban a szerkesztőség rendes tagja), a Tapolca és vidékébe és a Szalontai Lapokba.

Szerkesztette a Magyar Szemlét 1882-ben Budapesten, de csak egy száma jelent meg.

Művei[szerkesztés]

Fényben árnyban (1886) – borító
Fényben árnyban (1886) – címlap
  • Fanny dalai (Budapest, 1877.)
  • Sic vivamus! (Nyitra, 1878.)
  • Fényben-árnyban (költemények, 1876-1886.)
  • A cigányok (Esztergom, 1886.)
  • Ezermester (1887.)
  • Jézus (1888.)
  • Mária-dalok és legendák (1888.)
  • A zsarnok (1886.)
  • Ezeregy legegyszerűbb és legszebb magyar népdal (Összegyűjtötte Cserjés László, 1888.)
  • Nyár (1889.)
  • Költemények Mátyás királyról (1890.)
  • Új könyv (1891.)
  • Költemények (Győr, 1892.)
  • Kis gyermekek verses könyve (Budapest, 1893.)
  • A gyáva (1893.)
  • Szerelem (1894.)
  • Kossuth Lajos (1894.)
  • Rózsa és Aladár (1894.)
  • Petőfi (színmű 1 felv., 1899.)
  • Építő Sándor (1899.)
  • Névtelen virág (1899.)
  • Zrinyi Miklós, a szigetvári hős (1899.)
  • Mátyás király (1902.)
  • Kinizsi Pál élete és hős tettei (1902.)
  • Új költeményei 1894-1904. Debrecen, (1904.)
  • Dobó Katica, a hős honvédleány vagy Egervár ostroma (Budapest, 1904.)
  • Petőfi (1905.)
  • 48 magyar vers (Budapest, 1905)
  • Búcsúbeszéd (New York, 1912.)[halott link]
  • Napszállat felé (Budapest, 1913..)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Káldor Kálmán (18??-1960) amerikai magyar újságíró.
  2. ↑ Rácz-Rónay Károly (1887-1927 után) újságíró, diplomata, az amerikai magyarság történetének kutatója, az első világháború kitörésekor visszatért az USA-ból Magyarországra.
  3. ↑ a b Vasváry Ödön: Rudnyánszky Gyula 50 éve halt meg. /1963-ban írta Vasváry ezt az újságcikket./ In: Vasváry Ödön: Amerikai magyarok. Szeged, Somogyi Könyvtár, 1988. 150-151. p.
  4. ↑ Ady Endre: Rudnyánszky Gyula könyve (Napszállat felé. Új versek.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rudnyánszky_Gyula&oldid=26776159”