Rude (Szamobor)
| Rude | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Samobor |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Antun Dubravko Filipec |
| Irányítószám | 10430 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1087 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 161,23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 284 m |
| Terület | 6,99 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 01″, k. h. 15° 40′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 01″, k. h. 15° 40′ 01″ | |
| Rude weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rude falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Szamoborhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zágrábtól 25 km-re, községközpontjától 5 km-re délnyugatra a Zsumberk-Szamobori-hegység egyik völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu határában már az ókorban is bányásztak rezet. A legrégibb írásos adatok az itteni bányászatról 1210-ből valók. Neve a történeti források szerint a 15. században fordul elő először „Rovi” alakban. A település századok során Szamobor város birtoka volt. A bányák tulajdonosai gyakran változtak, 16. században Leonard Gruber volt a birtokosuk, aki az itt bányászott rezet értékesítette. A bányászok kezdetben németek voltak, akik később elhorvátosodtak. A bányák üzemszerű termeléséről 1773-tól vannak hiteles adatok. Ekkor már a termelés folyamatos volt. A legtöbb kitermelt rezet 1634-ben és 1791-ben jegyezték fel. A bányák első térképe 1777-ből maradt fel, ez már szerteágazó bányajáratokról tanúskodik. A termelés az 1800-as években kezdett hanyatlani és a réz bányászata 1851-ben meg is szűnt. Becslések szerint az idők során kitermelt réz mennyisége 2200 és 2800 tonna között lehetett. Az 1850-ben megkezdődött a vasérc (sziderit) kitermelése, melyet vasolvasztókban dolgoztak fel. A termelés gazdaságtalan volta miatt azonban 1859-ben a bányászatot leállították. Ezalatt a szűk egy évtized alatt mintegy 26000 tonna vastartalmú ércet termeltek ki.
A település régi templomáról 1622-ben történik először említés. Plébániatemplomát 1669-ben építették és a bányászok védőszentjének Szent Borbálának tiszteletére szentelték. A plébániát 1789-ben alapították, addig a hívek Szamoborhoz tartoztak. A Szentháromság kápolnát 1683-ban említik először, a Szent Miklós kápolnát 1835-ben építették. Rude első népiskoláját 1842-ben alapították, 1852-ben magániskola nyílt a településen. Alapiskoláját 1880-ban nyitották meg. 1905-ben a szamobori tűzoltóság kihelyezett csoportjaként megalakult a helyi tűzoltóság. A falunak 1857-ben 1405, 1910-ben 1481 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Szamobori járásához tartozott. Önkéntes tűzoltóegyletét 1927-ben alapították. 1959-ben megalakult a Rudar kézilabdaklub. Az Oštrc kulturális művészeti egyesületet 1979-ben alapították. A falunak 2011-ben 1127 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1405 | 1363 | 1324 | 1427 | 1424 | 1481 | 1370 | 1298 | 1310 | 1310 | 1306 | 1323 | 1253 | 1208 | 1141 | 1127 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Borbála tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1669-ben épült barokk stílusban, historizáló stílusban átalakítva. Formája eléggé egyedi. Homlokzatát csak két ablak és a bejárat kőkerete tagolja. A főoltár 1909-ben készült, Szent Borbála fából faragott szobra díszíti. Mellette Szent Katalin és Szent Apollónia szobra látható két angyallal. A hajóban három oltár áll, melyeket Szent József, a Lourdes-i Szűzanya és Szent Justus tiszteletére szenteltek. Szent Justus oltárát a régi szamobori kastély kápolnájából hozták át ide. Orgonáját 1913-ban építették, 1967-ben restaurálták.
- Szentháromság kápolnája a település központjáról 20 perc sétaútra található. Először 1683-ban említik a plešivicai plébánia vizitációjában. Egyhajós épület, sokszög záródású szentéllyel, harangtornya a szentélytől északra áll. A kápolna nyugati portálján az 1772-es évszám látható, mely nem az építés, hanem a későbbi átépítés dátuma. Főoltára fából készült a Szentháromság és a négy evangélista szobraival. Mellékoltára Szent Valentin tiszteletére van szentelve.
- Szent Miklós kápolnája a Szamobor felé vezető út mentén félúton áll. Egy ezen a vidéken közismert történet fűződik hozzá. 1824-ben Szent Miklós napján a bányák akkori tulajdonosát Franjo Reisert majdnem egy végzetes baleset érte itt. Amikor kocsija ahhoz a helyhez ért ahol ma a kápolna áll, a hegyről hirtelen egy nagy szikla vált le és közvetlenül a kocsi mellett állt meg. Reiser ezt égi jelnek tekintette és 1835-ben ezen a helyen Szent Miklósnak az utazók védőszentjének kápolnát építtetett. Búcsúnapja minden december első vasárnapján van.
- 1950-ig mintegy húsz bánya volt a településen, amelyek nagy része mára beomlott. A leghíresebb a három bánya: a Szentháromság, a Kokel, és a Vlašić mellett a Szent Borbála[5] a nyilvánosság előtt is nyitva áll. A bányák a vidéki agglomerációtól nem messze, dombos és erdős tájon helyezkednek el. A bányákban több szinten keskeny folyosók vannak, esetenként meghosszabbítva, ahol egykor ércet bányásztak. A bányajáratok oldalait fából vagy vasból készült trapéz alakú tartókkel rögzítették. A járatok átlagosan 1 m szélesek és 2 m magasak, a vájatok méretei legfeljebb 5 m magasak. A bányában réz-, vas- és gipsz ércet bányásztak. A bányában 350 m hosszúságban bocsátották a nyilvánosság rendelkezésére.
- Mirko Lehpamer vizimalma[6] a Gradni-patak mellett, a Szamobor-Braslovje út mentén található. A malom 1843-ban kőből épült kis földszintes épület. Régen kettő, az elmúlt évtizedekben pedig egy fakerék hajtotta. Cserepekkel borított nyeregtető fedi. A belső tér kétszobás. A bejárati homlokzaton az ajtó feletti vakolatra sötét betűkkel "Mlin Mirko Lehpamer" (az előző tulajdonos neve), a szemöldökre "JK - IHS - ML", a bal oldali függőleges félfába "18", jobbra pedig "43" (építési év) van bevésve. Az épület maradéktalanul megőrizte a működéshez szükséges berendezését. Az épület, a malomtelep és a malomcsatorna felújítása 2014-2016 között történt.
Források[szerkesztés]
- A település weboldala
- Szamobor hivatalos oldala
- A zsumberki közösség honlapja
- Szamobor város turisztikai egyesületének honlapja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1465.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7110.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7275.
