Rubídium-perklorát
| Rubídium-perklorát[1] | |||
| |||
| IUPAC-név | rubídium-perklorát | ||
| Más nevek | perklórsav rubídiumsója, rubídium-klorát(VII) | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13510-42-4 | ||
| PubChem | 166834 | ||
| ChemSpider | 145966 | ||
| EINECS-szám | 236-840-1 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | NQYGGOOZLKJKPS-UHFFFAOYSA-M | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | RbClO4 | ||
| Moláris tömeg | 184,918 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen kristályok | ||
| Sűrűség | 2,878 g/cm³ 2,71 g/cm³ (279 °C felett) | ||
| Olvadáspont | 281 °C | ||
| Forráspont | 600 °C (bomlik) | ||
| Oldhatóság (vízben) | lásd a táblázatot | ||
| Veszélyek | |||
| NFPA 704 |  0
2
0
OX
| ||
| R mondatok | R8, R36/38 | ||
| S mondatok | (S2), S46 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A rubídium-perklorát a perklórsav rubídiumsója, képlete RbClO4. Mint minden perklorát, oxidálószer.
Előállítása[szerkesztés]
A rubídium-perklorát rubídium-klorát oldat óvatos melegítésével is előállítható.[2]
De elő lehet állítani vízben oldott rubídium-klorát és erős oxiddálószerek (például kálium-permanganát) reakciójával, és katalizátor alkalmazásával.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Két allotrop módosulata létezik. 279 °C alatt kristályai ortorombosak (tércsoport: Pbnm). Rács paraméterei: a = 749,0 pm, b = 926,9 pm és c = 581,4 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz. Kristályai 279 °C felett köbösek (tércsoport: Fm\bar{3}m). Rács paraméterei: a = 770 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz.[3] Kristályai izomorfak a kálium-perklorát kristályaival.[2]
A hőmérséklet növekedésével növekszik a vízben való oldhatósága:
A rubídium-perklorát oldódása vízben a hőmérséklettől függően.[4] Hőmérséklet [°C] 0 10 20 25 30 40 50 60 70 80 90 100 Oldhatóság [g/l] 5 6 10 12 15 23 35 48,5 67,2 92 127 180
A rubídium-perklorát oldhatósága szerves oldószerekben:
A rubídium-perklorát oldóhatósága egyéb anyagokban.
25 °C-on.metanol 0,060 etanol 0,009 n-propanol 0,006 n-butanol 0,002 izobutanol 0,004 aceton 0,095 etil-acetát 0,0016
Vörösizzásig hevítve rubídium-kloridra és oxigénre bomlik.[5]
Felhasználása[szerkesztés]
A gyenge oldhatósága miatt a következő anyagokkal együtt használják rubídium és kálium elkülönítéséhez: rubídium-klórplatinát, rubídium-szilikofluorid, és rubídium-borfluorid.[6]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium perchlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumperchlorat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ F. Brezina, J. Mollin, R. Pastorek, Z. Sindelar. Chemicke tabulky anorganickych sloucenin (Chemical tables of inorganic compounds). SNTL, 1986.
- ↑ a b R. Abegg, F. Auerbach: Handbuch der anorganischen Chemie, Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 431; Volltext.
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Aterton Seidell: Solubilities Of Organic Compounds Vol - I, S. 1429; Volltext.
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, 686–687. o. (Google Books)
- ↑ K. A. Hofmann: Lehrbuch der anorganischen Chemie, 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439; Volltext.
