Rubídium-ezüst-jodid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rubídium-ezüst-jodid egy három különböző elemből felépülő szervetlen vegyület, képlete RbAg4I5. Szilárd anyag, vezeti az elektromosságot, mivel benne az ezüstionok elmozdulhatnak a kristályrácsában. Olyan vegyület keresése során fedezték fel, ami az alfa fázisú ezüst-jodidnál AgI is alacsonyabb hőmérsékleten 146 °C is vezeti az elektromosságot.[1]

Előállításakor sztöchiometrikus mennyiségű rubídium-jodidot és ezüst (I)-jodidot reagáltatnak egymással, hevítéssel vagy őrléssel. Vezetőképessége 25 siemens/méter ez 1×1×10 mm bar ellenállás 400 ohms hossztengely mentén.[2][3]

Kristályszerkezetében jód-tetraéderek vannak, amelyeken keresztül átdiffundálhatnak az ezüstionok.[4]

Már 1970 körül javasolták a használatát akkumulátorokhoz, manapság is az akkumulátorokban használják szilárd elektrolitként az elektródákkal az ezüsttel és a rubídium-trijodiddal RbI3 együtt.[1]

A rubídium-ezüst-jodid egy olyan vegyületcsalád tagja, amelyekben mobil Ag+és Cu+ kationok vannak, például: KAg4I5, NH4Ag4I5, K1−xCsxAg4I5, Rb1−xCsxAg4I5, CsAg4Br1−xI2+x, CsAg4ClBr2I2, CsAg4Cl3I2, RbCu4Cl3I2, KCu4I5.[5][6][7][8]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ a b Smart, Lesley and Elaine A. Moore. Solid State Chemistry: An Introduction. CRC Press, 192. o. (2005). ISBN 0-7487-7516-1 
  2. ↑ Popov, A. S.; Kostandinov, I. Z.; Mateev, M. D.; Alexandrov, A. P.; Regel, Liia L. (1990). „Phase analysis of RbAg4I5 crystals grown in microgravity”. Microgravity Science and Technology 3, 41–43. o.  
  3. ↑ Peng H.; Machida N. Shigematsu T. (2002). „Mechano-chemical Synthesis of RbAg4I5 and KAg4I5 Crystals and Their Silver Ion Conducting Properties”. Journal of the Japan Society of Powder and Powder Metallurgy 49 (2), 69–74. o. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2497/jjspm.49.69. (Hozzáférés: 2013. november 5.)  
  4. ↑ Geller, S. (1967). „Crystal Structure of the Solid Electrolyte, RbAg4I5”. Science 157 (3786), 310–312. o. DOI:10.1126/science.157.3786.310. PMID 17734228.  
  5. ↑ Geller S., Akridge J.R., Wilber S.A. (1979). „Crystal structure and conductivity of the solid electrolyte α-RbCu4Cl3I2”. Phys. Rev. B 19 (10), 5396–5402. o. DOI:10.1103/PhysRevB.19.5396.  
  6. ↑ Hull S. Keen D.A., Sivia D.S., Berastegui P. (2002). „Crystal Structures and Ionic Conductivities of Ternary Derivatives of the Silver and Copper Monohalides – I. Superionic Phases of Stoichiometry MAg4I5: RbAg4I5, KAg4I5, and KCu4I5”. J.Solid State Chemistry 165 (2), 363–371. o. DOI:10.1006/jssc.2002.9552.  
  7. ↑ Despotuli A.L., Zagorodnev V.N., Lichkova N.V., Minenkova N.A. (1989). „New high conductive CsAg4Br1−xI2+x (0.25 < x < 1) solid electrolytes”. Sov. Phys. Solid State 31, 242–244. o.  
  8. ↑ Lichkova N.V., Despotuli A.L., Zagorodnev V.N., Minenkova N.A., Shahlevich K.V. (1989). „Ionic conductivity of solid electrolytes in the two- and three-components AgX–CsX (X = Cl, Br, I) glass-forming systems”. Sov. Electrochem. 25, 1636–1640. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium silver iodide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rubídium-ezüst-jodid&oldid=22142136”