Rubén Darío

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rubén Darío
Rubén Darío.jpg
Élete
Született 1867. január 18.
Metapa, Nicaragua
Elhunyt 1916. február 6. (49 évesen)
León, Nicaragua
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Firma de Rubán Darío.svg
Rubén Darío aláírása

Rubén Darío (eredeti neve: Félix Rubén García Sarmiento (Metapa, Nicaragua, 1867. január 18. – León, Nicaragua, 1916. február 6.) író, költő, politikus, a dél-amerikai modernizmus kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerény vidéki eredete ellenére a latin-amerikai kozmopolitanizmus nagyjává és a modernizmus döntően meghatározó egyéniségévé fejlődött. Szülei még gyermekkorában elváltak, őt a nagyanyja nevelte, s mint különlegesen tehetséges gyerek Managuába, a nicaraguai fővárosba került, ahol már korán megkezdődött irodalmi pályafutása. Francia prózán nőtt fel, főleg Victor Hugo-én. Költészetében a szavak harmóniájával igyekezett megragadni a tökéletes dallamot. Későbbi verseiben gyakran előfordulnak hattyúk, romantikus kalandok, virágoskertek vagy karnevál-táncestek. Santiago, Chile fővárosa igen meghatározó élményben részesítette, itt próbálta kivívni a nemzetközi elismerést. 1885-ben ért ide és fájdalmasan érzékelte a különbséget saját szegénysége és a városi elit fényűzése között. Kis időre Közép-Amerikába is visszatért, majd két házasság után öt évig Buenos Airesben dolgozott újságíróként a La Nación lapnak. 1900-ban Párizsban telepedett le és 1907-ben nagykövet lett Madridban. Ebben az időben sokat utazott Amerika és Európa között. Teljesen azonosult azzal a világgal, amelynek az első világháború vetett véget 1914-ben. Ekkorra már alkoholista és beteg volt. A vallásban kereste lelki békéjét Mallorcán, s életének utolsó éveit pénzügyi nehézségek is jellemzik. Kevéssel Nicaraguába való visszatérése után hunyt el 1916. február 6-án.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseiben visszatérő motívum a meg nem értés, amitől a művészek szenvednek. Újfajta szépséget keresett, egyaránt merítve a spanyol irodalomból és a világirodalomból. Viszont ez az esztétikum nem elérhető, aminek következményeként megjelenik költeményeiben a csalódottság is. Mégis, igyekszik elérni azt a szellemi dimenziót, ami mint írót és költőt segítené abban, hogy elérje nemes alkotói célját.

  • Azul (1888)

Romantikus versek, amiben Victor Hugo hatása alatt felmagasztalja a testi szerelmet, amely szerinte szorosan kötődik a világegyetem harmóniájához. A szerelmet négy évszakba tagolja. A tavasz számára maga az életöröm, s az életet a művészet fölé helyezi. Visszautasít mindent, ami mesterséges. A nyár az ösztönszerű szerelemé, amelyben egy vadászaton egy herceg megöl egy tigrist, ezzel felborítja a természet rendjét és megjelenik a rossz. Az őszt a nosztalgia és az emlékek jellemzik, míg a télben megjelenik a modern szerelem, amire nincsenek hatással az idő és az évszakok, mert a szerelmesek védett hálószobákba húzódnak. Tulajdonképpen a négy vers a szerelem négyféle átélése, amelyekből csak a tavaszi van összhangban a természettel.

  • Prosas profanas (1896)

Itt már nem von párhuzamot a szerelem és a természet körforgása között. A költészet kifejezi a szakadékot a költő és a világi tapasztalatok között, amik neki közönségesnek és banálisnak tűnnek. A harmónia a versben magában jelenik meg, mint a szobrászat, a zene, a kertek és a jómodor. A költő egy új dimenzióba nyit, ahol a világegyetem egyensúlyának a kulcsa a zene. A versekben Darío szívesen játszik a dallammal, áthelyezi a szavak hangsúlyát, máskor aszimmetrikus versszakokat alkalmaz. Igyekszik hatást gyakorolni az érzékszervekre, a látásra, hallásra.

  • Sobre las alas de los cisnes

A költészetet védelmezi, ami szerinte a modern rideg világ ellenszere és éppen ezért most szükségesebb, mint eddig bármikor. A költészet jövendöl, leleplezi a szokványosat és új utakra vezet. Egyik versében rámutat, hogy tulajdonképpen Amerika felfedezése egy tragédia volt az őslakos amerikaiaknak.

Darío mindenekelőtt a művészet kereskedelemnek való kiszolgáltatottsága ellen harcolt. Munkái történelmi jelentőségéhez kétség sem férhet, mivel úttörő volt a maga korában és jelentősen befolyásolni a későbbi irodalmat. Dél-Amerika első profi írójaként tartjuk számon és neki köszönhető, hogy a latin-amerikai irodalom felfigyelt a forma és nyelv fontosságára.

Más művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cantos de vida y esperanza (1905)
  • El canto errante (1907)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]