Rozsos István (színész)
| Rozsos István | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1922. szeptember 14. Nagyvárad  |
| Elhunyt | 1963. február 17. (40 évesen) Budapest  |
Rozsos István (Nagyvárad, 1922. szeptember 14. – Budapest, 1963. február 17.) magyar színész.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Szüleivel hétéves korában költöztek Szegedre. Színésznek készült, de az akkori törvények ezt nem tették lehetővé. 1941-ben Pestre költözött és reklámgrafikát tanult. A háború Szegeden érte. Szüleit elhurcolták, ő maga is munkatáborba került. 1945-ben került vissza Szegedre, szüleit elveszítette. Először a szegedi Kamaraszínházban majd a Városi Színházban játszott. Budapesten Darvas Szilárd és Gádor Béla Szabad Nép elnevezésű kabaréegyüttesével gyárakban, üzemekben, kultúrházakban szerepeltek. „Csuda jól érzi magát”. Bárdos Artúr fedezte fel és szerződtette a Belvárosi Színházba. Az „Egy pohár víz” című darab ajtónálló szerepében aratott sikert és ismerte meg nevét a fővárosi közönség és a kritika. Mivel autodidaktaként került a pályára, elvégezte a Színiakadémia továbbképző tanfolyamát.
- További játszóhelyei:
- 1946-1947 Magyar, Madách és Művész Színház
- 1947-1949 Madách Színház
- 1949-1950 Madách és Magyar Színház
- 1950-1953 Ifjúsági Színház
- 1954 Petőfi Színház
- 1955-1960 Vidám Színpad
- 1960-1963 Jókai Színház
A háború okozta traumák feldolgozásában a sikerek nem segítették. Félt a rossz időktől, ősztől tavaszig nem szívesen mutatkozik a hűvös utcákon. „Ha novemberben kérdeznek tőlem valamit az utcán, erre csak tavasszal válaszolok” – adomázott keserűen barátai előtt. Felesége Géczy Dorottya volt. Elváltak, de baráti kapcsolatuk megmaradt. Tervezték, hogy ismét összeházasodnak. Betegsége miatt önkezével vetett véget életének. Temetése napján színházában a legendás előadás, az Arisztrokraták volt műsoron. Kosztya szerepét Besztercei Pál játszotta tovább.
Színházi szerepei [szerkesztés]
|
|
Filmszerepei [szerkesztés]
|
|
Rádió [szerkesztés]
A Magyar Rádió Hangarchívuma számos felvételét őrzi. Sok emlékezetes alakítása közül kiemeljük a Minden jegy elkelt című rádióoperettben nyújtott alakítását.[2] Frenetikus sikert arattak Kiss Manyival, a "Hogyha rólam édesem minden izgatót tudnál" című rumba előadásával.
Elismerései [szerkesztés]
Méltatások [szerkesztés]
Kazimir Károly [szerkesztés]
Még növendékkoromban láttam őt először a Szegedi Kamaraszínházban – írja róla pályatársa, Kazimir Károly, majd így folytatja: – 1945 nagyon tiszta levegőjű tavaszán, a Kárász utcai korzón gyakran feltűnt derűt, önbizalmat árasztó alakja Horvai István és Pártos Géza társaságában. A kép így él bennem: meg-megállnak, nevetnek – ő viszi a szót, valószínűleg viccet mesél. Mi növendékek boldogok voltunk, ha szellemességének sziporkáiból részesülhettünk. Felnéztünk rá – irigyeltük is – tudtuk, hogy útja, még akkor is, ha ennek érdekében egy lépést sem tesz – Pest felé vezet. Iskolát, szabályokat felrúgó, rendhagyó indulás volt az övé – hogyne tiszteltük volna ezért. Már akkor megdöbbentett az, hogy sokszor érdekesebb, izgalmasabb volt az egyénisége, mint az író által megírt figura.
Színház című hetilap 1946. július 3. [szerkesztés]
Rozsos István még Gábor Miklós mellett is feltűnik egyéni humorával, tehetségével, karakterisztikus arcjátékával. Külsőleg Törzs Jenő fiatalkori képeire emlékeztet, remélhetőleg a jövőben is sokszor fog még rá emlékeztetni és nemcsak külsőleg
Róla szól [szerkesztés]
- Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ „Egy pesti vagány csak Pesten vagány” – mondta és ezzel kivédte barátai disszidálásra biztató noszogatását. Vigasztaló önigazolás lett ez a mondat az itthon maradottak számára
- ↑ A szerzők: Gyöngy Pál és Kristóf Károly voltak. A főbb szerepeket Rozsos mellett Neményi Lili, Vetró Margit, Bende Zsolt-Bitskey Tibor, Mányai lajos és Békés Rita alakította
