Rosalba Carriera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rosalba Carriera,
önarckép nővére portréjával, 1715

Rosalba Carriera (Velence, 1675. október 7. – Velence, 1757. április 15.) olasz festőnő, a rokokó képviselője volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsó-középosztálybeli családban született. Édesanyja csipkeveréssel foglalkozott, Rosalba gyerekkorában ehhez készített mintákat.

Ebben az időben jött divatba a tubákolás. Hamarosan tubákosszelencék díszítésére kapott megbízást. Ő volt az első, aki elefántcsontra festett miniatúrákat ilyen célokra. Ez a munkája fokozatosan fejlődött át miniatűr portrék készítésébe. Ő vezette be a pasztell alkalmazását ezen téren. Az ilyen képeket akkoriban mintegy fénykép helyett is ajándékozták egymásnak például a szerelmesek. Egyre több gazdag megrendelője akadt.[1] Korai portréi között megfestette II. Miksa bajor uralkodót; IV. Frigyes dán királyt, II. vagy Erős Ágost lengyel királyt, szász választófejedelmet, velencei udvarhölgyek egész sorát, valamint önarcképét Naneta nővérének képmásával kombinálva, ami ma az Uffizi képtárban látható.

1721-ben Párizsba utazott anyjával, két nővérével és sógorával. Ekkorra művei már nagy népszerűségnek örvendtek. Megfestette a király és a trónörököst, a párizsi társasági élet személyiségeit. Közfelkiáltással választották meg a párizsi Akadémia tagjává. Nővérei segítettek neki a megrendelt portrék százainak elkészítésében. Később olasz városokban, majd Bécsben dolgozott; utána hosszabb időt töltött a varsói királyi udvarban. Itt készült képei adják az alapját a műveiből a drezdai Régi Mesterek Galériájában (Gemäldegalerie Alte Meister) található nagy gyűjteménynek.

Magánélete szomorúan alakult. Nem tudott férjhez menni, és idős korában szürkehályog támadta meg látását. Több operációnak is alávetette magát, de ezek sikertelenek maradtak. Egész családját túlélte, és haláláig szegényen és elhagyatottan tengődött egy kis velencei házban.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portréi magas színvonalúak, bár a kor szokásainak megfelelően természetesen hízelgőek voltak a vevőre nézve. Általában mellképeket festett, a törzs kissé elfordulva, az arc pedig a néző felé fordul. Nagy tehetséggel, aprólékosan reprodukálta a ruházat szövetét, mintázatát, a csipkét, aranyszövést, szőrméket – azaz megrendelői pompakedvelő életét.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosalba Carriera: Diario degli anni 1720 ed 1721, scritto di propria mano in Parigi, da Rosalba Carriera, dipintrice famosa, posseduto, illustrato e pubblicato dal signor D. Giovanni D. Vianelli, canonico della cattedrale di Chioggia; in Venezià, nella stamperia Coleti, 1793, Napló, posztumusz, Velence 1793
  • Micaela Jary: Die Pastellkönigin. München, 2005, ISBN 3-426-19670-0

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rosalba Carriera by Bernardina Sani, Umberto Allemandi & co. Ed. (1988), as reviewed by Francis Russell The Burlington Magazine (1989) p857
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosalba Carriera témájú médiaállományokat.