Ronnie O’Sullivan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ronnie O'Sullivan szócikkből átirányítva)
Ronnie O’Sullivan
Stephen Maguire, Ronnie O’Sullivan, and Michaela Tabb at German Masters Snooker Final (DerHexer) 2012-02-05 05 cropped.jpg
O’Sullivan a 2011-es Paul Hunter Classicon
Személyes adatok
Teljes név Ronald Antonio O’Sullivan[1][2]
Születési dátum 1975december 5. (38 éves)
Születési hely Wordsley, Anglia
Állampolgárság Anglia angol
Becenév The Rocket (A rakéta)
The Essex Exocet [3]
The Magician (A varázsló)[4]
Pályafutás
Profi karrier 1992–
Legjobb helyezés 1. (5 évben)
Legnagyobb break 147 (12 alkalommal)[5]
Százas breakek száma 758
Kereset 7,708,345 font
Tornagyőzelmek
Pontszerző verseny 24
Kispontszerző verseny 2
Nem pontszerző verseny 23
Világbajnok 2001, 2004, 2008, 2012, 2013

Ronnie O’Sullivan, teljes nevén Ronald Antonio O’Sullivan (Wordsley, West Midlands, 1975. december 5. – ) angol snookerjátékos, ötszörös világbajnok. Rendkívül gyors, támadó szellemű játékstílusa miatt kapta a Rocket (rakéta) becenevet.

Hivatásossá 1992-ben, tizenhét évesen vált, első szezonja után az ötvenhetedik helyen állt. Először a 2002–03-as szezonban volt világelső, ezt később még négyszer mondhatta el magáról. A sportág legnagyobb presztízzsel bíró versenyei közül a világbajnokságot ötször (2001, 2004, 2008, 2012, 2013), a UK Championshipet négyszer (1993, 1997, 2001, 2007) tudta megnyerni. Ő tartja a rekordot egy nem pontszerző versenyen, a Premier League Snookeren, ezen 2011-ben tizedszer sikerült az élen végeznie.

Mind a százas breakek összetett listáján, mind a kereseti listán második helyen áll Stephen Hendry mögött. Előbbiben 723-nál, utóbbiban közel hét és fél millió angol fontnál jár. Övé a legtöbb maximum break (147), ezt tizenkét alkalommal sikerült elérnie. Párhuzam Hendryvel, hogy a skót 1996-os győzelme óta ő volt az első, aki meg tudta védeni világbajnoki címét (2012, 2013).

Többen a sznúkertörténet egyik legjobb játékosának tartják, de eredményei mellett számos vitás eset is az ő nevéhez fűződik, ezek közül a legismertebb az, amikor egy Hendry elleni összecsapáson rossz játéka miatt elhagyta a mérkőzés helyszínét. Népszerűségét tekintve Alex Higginshez és Jimmy White-hoz hasonlítják.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az essexi Chigwellben nőtt fel, jelenleg is ott él. Középiskolába a Wanstead Gimnáziumba járt.[6] Sznúkerezni ötévesen kezdett, első százas breakjét pedig tízévesen érte el (117). Tizenöt évesen lökte első maximum breakjét,[7] majd egy évvel később lett profi játékos. Profiként az első 38 mérkőzését megnyerte, ez a mai napig rekord,[8][9] az 1993-as vb alatt állította fel. Azzal, hogy kvalifikálta magát a főtáblára, a világbajnokság történetének második legfiatalabb játékosa lett, aki ezt véghezvitte. Végül az első körben esett ki Alan McManus ellen. Első szezonja után az ötvenhetedik helyet foglalta el a világranglistán.[10] 1993-ban, nem egészen 18 évesen megnyerte a UK Championshipet, a döntőben Stephen Hendryt legyőzve, ezzel a torna történetének és egyben minden idők legfiatalabb pontszerző győztese lett.[9] 1995-ben megnyerte első Masters-címét is.

Az 1996-os vb alatt a sznúkerszövetség bűnösnek találta egy újságíró, Mike Ganley megtámadásában.[11] Büntetése két év felfüggesztett eltiltás, valamint húszezer font pénzbírság volt. O’Sullivan ezen felül további tízezret ajánlott fel jótékony célra.[1] Egy évvel később, ugyancsak a világbajnokságon, az első fordulóban Mick Price ellen meglökte minden idők leggyorsabb maximum breakjét – ez 5 perc 20 másodpercet vett igénybe, ami lökésenkénti 8,3 másodperces átlagot jelent.[9] 1997-ben másodszor is UK-győztes lett, ismét Hendryt legyőzve a döntőben.

1998-ban, miután Ken Doherty-t 9–3-ra legyőzte az Irish Masters döntőjében, drogfogyasztás miatt megfosztották címétől, így az Dohertyé lett.[12] 1999-ben elődöntőt játszhatott a világbajnokságon, azonban ott vereséget szenvedett Hendrytől, 17–13 arányban. Egy évvel később már ő volt a torna favoritja, főleg azután, hogy Hendry már az első körben nem várt vereséget szenvedett Stuart Binghamtől. Végül O’Sullivan is vereséget szenvedett az első fordulóban, kikapott David Graytől 10-9-re, pedig már 5–1-re, valamint 9–7-re is vezetett.

Első igazán sikeres szezonja a 2000–01-es volt, amikor végre világbajnok lett (a döntőben John Higginst győzte le 18–14 arányban), valamint a következő szezonban, 2001. decemberében ismét megnyerte a UK Championshipet (Ken Doherty, 10–1). Pályafutása során először, a 2002–03-as szezont világelsőként kezdhette.

Az első világbajnoki cím után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es világbajnokságon ismét összekerült Hendryvel, ezúttal az elődöntőben. A mérkőzés előtt, leginkább O’Sullivan részéről, egyfajta üzengetés vette kezdetét.[13] Az első nap után ő vezetett 8–5-re, másnap azonban Hendry fordítani tudott, és végül 17–13-ra nyert. Ezután O’Sullivan sportszerűtlenséggel vádolta meg őt, egy korábbi, meg nem nevezett összecsapásra hivatkozva.[14] Később elnézést kért Hendrytől megjegyzéseiért.[15]

A 2002-03-as szezonban hiába nyert meg több pontszerző versenyt (skót és ír Masters John Higgins, European Open Hendry ellen), az az évi világbajnokság mégis csalódással zárult, miután már az első körben búcsúzni kényszerült az akkor még újonc hongkongi Marco Fu ellen. A korai kiesés a következő szezonra nyilvánosságra hozott világranglistán is meglátszott, ugyanis visszacsúszott a harmadik helyre, Mark Williams és Hendry mögé.

2004-ben a korábbi sokszoros világbajnok Ray Reardon segített visszanyerni a formáját. A világbajnokság döntőjében rendkívül meggyőző fölénnyel, 18–8 arányban győzte le Graeme Dottot.[16][17] Ugyancsak ezen a tornán, az elődöntőben aratta a világbajnokságok történetének legnagyobb különbségű győzelmét, a döntőbe jutásért Hendryt 18–4-re verte, egy nagyon egyoldalú találkozón.[18] A következő két évad során O’Sullivan volt a világranglista éllovasa.

2004–2005[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon első két pontszerzőjét, továbbá a Masterst, Welsh Opent és az Irish Masterst is megnyerte, azonban a China Opent egészségügyi okokból kihagyta. Emiatt vetélytársa, Anthony Hamilton kritikával illette, mondván, neki kötelessége népszerűsíteni a sportágat.[19]

A vb-n ezúttal a negyeddöntő jelentette számára a végállomást, miután Peter Ebdon 8–2-es hátrányból végül 13–11-re legyőzte őt. Kettejük mérkőzésén sokak szerint az dönthetett Ebdon javára, hogy rá tudta kényszeríteni saját, hihetetlenül lassú játékstílusát O’Sullivanre, kizökkentve őt a megszokott gyors ritmusból, ami abszolút ellentéte Ebdon játékának.[20] A mérkőzést követően bejelentette, hogy a következő szezont kihagyja, sőt, talán soha többé nem fog versenyezni.[21] Ezt a döntését 2005 szeptemberében megváltoztatta, ekkor azt nyilatkozta, hogy egy ideig az USA-ban, pool-versenyeken fog szerepelni.[22][23] Később kiderült, hogy az amerikai pool-versenyek egybeesnek a Premier League Snooker versenyekkel, így ez a terve végül kudarcba fulladt. Végül a Premier League döntőjében sima 6–0-lal győzte le Hendryt, a mérkőzésen lökött még négy százas breaket is.

2005–2006[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Premier League címe mellett további két versenyen, a Grand Prix-n és a Mastersen is döntőbe jutott, ám mindkétszer vereséget szenvedett John Higginstől, előbbin 9–2, utóbbin 10–9 arányban. Az ezévi UK Championshipen már a legjobb 32 között kiesett Mark King ellen.[24]

A világbajnokságon első mérkőzését simán, 10–4 arányban nyerte Dave Harold ellen. Ezt két szorosabb összecsapás követte, előbb egy 13–10 Ryan Day, majd egy hasonlóan szoros, 13–11-gyel végződő Mark Williams ellen. Utóbbi mérkőzésen már 10–6-ra vezetett Williams ellen, innen sikerült ellenfelének egyenlítenie, 11-11-nél. O’Sullivan nyert végül 13–11-re. A következő fordulóban Graeme Dott volt az ellenfele. 8–8-ig fej-fej mellett haladtak, egyikőjük sem tudott nagyobb előnyt kiharcolni a másikkal szemben. Ekkor csúcsosodott ki az O’Sullivant az egész versenyen át végigkísérő dákóproblémája. Ekkor engedélyt kapott a mérkőzés vezetőjétől, hogy 15 perc alatt újraragassza a dákó hegyét. A kényszerszünet lejárta utáni frame-ben O’Sullivan egy 124-es breaket lökött, ekkor felmerült a mérkőzésvezetőben, hogy esetleg szabálytalan változtatásokat is eszközölt dákóján, ám végül ez a gyanú nem igazolódott be.[25] Ennek ellenére számos kritikát kapott vetélytársaitól, Steve Davistől, John Parrott-tól és Dott-tól is.[26][27] Innentől Dott zsinórban nyolc frame-et nyert, így már mindössze egyre volt szüksége a továbbjutáshoz. Ekkor még O’Sullivan feljebb tudott zárkózni három frame erejéig, azonban végül Dott jutott tovább. Az összecsapás befejeztével O’Sullivan odaadta hibás dákóját egy fiatal fiúnak a nézőtéren.[28]

Később, miután nem indult a Malta Cupon, a következő idényre elvesztette világranglista-vezető pozícióját.[10]

2006–2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2007-es északír versenyen, ahol egyébként döntőt játszhatott (6–9 a kínai Ting Csün-huj ellen), az elődöntőben minden idők leggyorsabb hat nyert frame-ig tartó mérkőzését játszotta Dominic Dale ellen. A mérkőzés teljes játékideje mindössze 53 perc volt.[29]

A UK Champinshipen a negyeddöntőben a régi rivális Hendryvel találkozott. Az összecsapás nem indult jól számára, ugyanis Hendry gyorsan négyframe-es előnyre tett szert. O’Sullivan innen kapaszkodott vissza, megnyerve az ötödik frame-et, és a hatodik frame-ben is breakelt, amikor egy könnyen belökhető piros golyót nem tudott belökni. Ekkor nyugodtan kezet rázott előbb Hendryvel, majd a játékvezető Jan Verhaasszal, és mindenki legnagyobb meglepetésére elhagyta a mérkőzés helyszínét.[30][31] A hivatalos álláspont szerint O’Sullivan feladta a meccset, így Hendry 9–1-gyel jutott tovább. A szervezők emiatt a torna egy későbbi szakaszára ingyenjegyet biztosítottak azoknak, akik elutaztak erre az összecsapásra.[32] 2007. május 31-én emiatt a cselekedete miatt 20 800 fontra büntették, valamint 900 világranglista-pontját is levonták.[33][34]

Legközelebb a Mastersen indult. Korábbi incidense miatt vegyes fogadtatásban részesült a közönség részéről, volt, aki kifütyülte, viszont a rajongók nagy része a korábbi szeretettel fogadta. Bár sima győzelmet aratott Ali Carter felett, mégsem ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy nem jelent meg a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón.[35] Később emiatt többen, például Shaun Murphy és Ken Doherty is kritizálták őt, mondván, neki nem kötelező részt venni a hivatalos rendezvényeken, így egyfajta különleges bánásmódban részesül hozzájuk képest.[36][37] Végül O’Sullivan megnyerte a Masterst, a döntőben Ting Csün-hujt legyőzve.[38]

A további versenyeken viszonylag közepes eredményeket tudott felmutatni, a Malta Cupon az első körben, a Welsh Openen a negyeddöntőben, a China Openen az elődöntőben esett ki. A világbajnokságon az első körben ismét Tinggel találkozott. Az összecsapás előtt megvádolta a szövetséget azzal, hogy a sorsolás előre meg volt rendezve.[39] Később ezt az álláspontját visszavonta, és simán, 10–2 arányban múlta felül kínai ellenfelét. Végül a negyeddöntőben, a későbbi győztes John Higgins ellen esett ki (13-9).

2007–2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évad első két versenyén, a Shanghai Mastersen és a Pot Black elnevezésű tornán hátproblémák miatt nem vett részt.

Először a Grand Prix-n indult, ahol sikerült a döntőig jutnia. Az utolsó mérkőzésen 9–6-os vereséget szenvedett Marco Futól. A Northern Ireland Trpohyn új rekordot állított fel azzal, hogy az Ali Carter elleni mérkőzésen ötször is sikerült százas breaket löknie. Ebben benne volt egy 147-es is, a hetedik pályafutása során. A következő körben Fergal O'Brien ellen esett ki. December 2-án megnyerte zsinórban negyedik, összességében már hetedik Premier League-jét is.

December 15-én, a UK Championshipen lökte nyolcadik 147-es breakjét, a Mark Selby elleni elődöntő döntő frame-jében.[40] Később meg is nyerte a tornát, a döntőben 10–2-re legyőzve Stephen Maguire-t. Ezzel közel három év után nyert ismét pontszerző tornát.[41]

A Masters során már az első körben búcsúzott. Ellenfele ismét Maguire volt, így megint a világranglista első két helyezettje csapott össze egymással. Maguire már 4–1-re is vezetett, innen sikerült O’Sullivannek 5–5-re felzárkóznia, azonban a döntő frame ismét Maguire-é volt.[42] Ezt követően legközelebb a Welsh Openen indult, ahol a döntőben Mark Selbytől kapott ki 9–8-ra, noha már 8–5-re is vezetett.[43]

A China Openen már az első körben búcsúzott, miután 5–4-re kikapott Futól, ám a verseny nem erről, hanem egy sajtótájékoztatóról maradt számára emlékezetes. A vesztes mérkőzése utáni sajtótájékoztatón ugyanis rendkívül tiszteletlenül viselkedett a sajtó több képviselőjével, többükkel szexuális tartalmú tréfát űzött.[44] Viselkedése miatt megfosztották a tornán szerzett világranglista-pontjaitól és a pénznyereményétől is.[45]

A világbajnokságon, Mark Williams ellen meglökte rekordot jelentő, kilencedik maximális breakjét.[46] Mivel a maximális breakért külön pénzdíjazás járt, így ez is az övé lett. Később Ali Carter is elérte ugyanezt, így a maximális breakért járó összeg kettejük között elfeleződött.[47][48][49] A döntőben aztán éppen ők ketten találkoztak. O’Sullivan rendkívül sima, 18–8-as győzelmet aratott, megszerezve harmadik világbajnoki címét.[50]

2008–2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évadot az északír verseny megnyerésével indította. Ezzel az elmúlt négy idény egyetlen olyan játékosa lett, aki egymást követő két pontszerző tornát is meg tudott nyerni.[51] A Shanghai Mastersen is döntőbe jutott, azonban ekkor kikapott Ricky Waldentől. Nem sokkal később zsinórban ötödször megnyerte a Premier League Snookert.

A UK Championshipen nem tudta megvédeni címét, miután a második körben 9–5-ös vereséget szenvedett Joe Perry-től. Később, a mérkőzéssel kapcsolatban tett nyilatkozatai miatt összesen ezerhatszáz fontra büntették.[52][53][54]

A Mastersen ismét jól szerepelt. A döntőig vezető úton legyőzte Perry-t (6-5), Cartert (6-2) és Maguire-t (6-1) is. A döntőben Mark Selby volt az ellenfele. A délutáni szakaszt a felek 4–4-gyel zárták. Este O’Sullivan kezdett jobban, az első frame az övé volt, Selby azonban a következő hármat megnyerte, így 7–5-nél egy viszonylag megnyugtató előnyt tudhatott magáénak. O’Sullivan innen fordítani tudott, előbb 8–7-re, majd 9–8-ra módosította az állást. A tizennyolcadik frame-et egy 55-ös breaknek köszönhetően tudta megnyerni, így végül 10–8-cal megszerezte negyedik Masters-győzelmét, ezzel Hendry után a második játékos lett, aki ezt a tornát legalább háromszor meg tudta nyerni.

A 2009-es vb-n az első körben Stuart Binghammel találkozott. Ellene háromszor is 100 fölötti brake-et lökött, és továbbjutott 10-5-tel. A következő körben Mark Allen állította meg őt, aki 9–7-es hátrányból végül 13–11-re győzte le őt.[55]

2009–2010[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ronnie O’Sullivan 2009–10-es szezonja a Shanghai Mastersszel kezdődött, amelyet meg tudott nyerni. A döntőig mindössze hat frame-et vesztett, Graeme Dottot 5–0-ra, Marco Fut 5–2-re, Ting Csün-hujt 5–3-ra, John Higginst pedig 6–1-re győzte le. A döntő végeredménye Liang Ven-po ellen 10–5 lett.[56] Ezután csatlakozott az újonnan megalakult sznúkerjátékosok szövetségéhez.[57] A következő pontszerzőn, a Grand Prix-n, egy szoros meccs után a második körben esett ki. A John Higgins elleni mérkőzés végeredménye 4–5 lett. A korábbi öt egymást követő győzelem után hatodszor már nem sikerült megvédenie Premier League-címét, miután a döntőben Shaun Murphy 7–3-ra legyőzte.[58] A UK Championshipen, a Matthew Stevens ellen győztesen megvívott mérkőzés után ismét kisebb botrányt okozott egy nyilatkozatával. Ebben a sznúkerszövetség leköszönő elnöke, Rodney Walker fémjelezte korszakot „rákos sejtnek” titulálta, amely „megfertőzte az egész játékot”, ezzel szemben alig várta az új elnök, Barry Hearn érkezését.[59] Az ezt követő két mérkőzését Peter Ebdon, majd Mark Selby ellen meg tudta nyerni (mindkétszer 9–3), mielőtt búcsúzott volna a további küzdelmektől a John Higginstől elszenvedett 9–8-as vereség után, annak ellenére, hogy 2–8-ról még sikerült egyenlítenie.[60]

A Masterst Neil Robertson 6–4-es legyőzésével kezdte, majd a folytatás Ebdon 6–3-ra történő kiütése volt.[61] Az elődöntőben Mark Williams búcsúztatta (6–5), ezzel hét éven belül hatodszor jutott be a Masters döntőjébe. Itt az előző évhez hasonlóan ismét Mark Selbyvel találkozott, ám ezúttal kikapott 10–9-re, hiába vezetett már 9–6-ra is.[62] A 2010-es Welsh Open az elődöntőben ért véget számára.

A China Openen már az első körben búcsúzott a szabadkártyás Tien Peng-fej miatt. A világbajnokságon az első körben egy másik kínaival, Liang Ven-póval találkozott, ám ezúttal győzni tudott, 10–7 arányban.[63] A következő körben Mark Williams búcsúztatta (13–11), majd a negyeddöntőben ismét Selbyvel került össze, aki ezúttal 13–11 arányban jobbnak bizonyult O’Sullivannél.[64][65]

2010–2011[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első versenye ebben az évben az újonnan létrehozott PTC 1-es számú versenye volt. Itt a negyeddöntőig jutott, ahol sima, 4–0-s vereséget szenvedett Jamie Cope-tól.[66] Legközelebb a 4. versenyen vett részt, itt a döntőig jutott, ám ott 4–3-ra kikapott Barry Pinchestől.[67] A World Openen meglökte tizedik maximum breakjét, amivel beállította Stephen Hendry rekordját.[68] Később ezen a versenyen sikerült legyőznie Jimmy White-ot (3–1), Hendryt (3–1), Stephen Maguire-t (3–1) és Peter Ebdont (3–1) is, így döntőt játszhatott. Ellenfele Neil Robertson volt, a győzelmet végül ausztrál ellenfele szerezte meg, 5-1-re verte az ausztrál az angolt.

Megnyerte a 2010-es Premier League Snookert. Az egész tornát veretlenül játszotta végig, majd az elődöntőben és a döntőben is győzni tudott, előbb Robertsont győzte le 5–1-re, majd a döntőben 7–1 arányban múlta felül Shaun Murphy-t.[69][70] Ezzel tizennégy év alatt már kilencedik Premier League-elsőségét gyűjtötte be. A UK Championshipen viszont már az első körben kiesett Stuart Bingham ellen.[71]

A Mastersen már az első körben kikapott Mark Allentől.[72] A Snooker Shoot-Out elnevezésű tornán az elődöntőig jutott, itt Robert Milkinstől szenvedett vereséget.[73] A következő két pontszerző tornán egyaránt az első kör jelentette számára a végállomást, előbb a Welsh Openen, majd a China Openen, mindkétszer Ryan Day ellen. A világbajnokság a negyeddöntőben, a John Higgins elleni 13–10-es vereség után fejeződött be számára.[74]

2011–2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ronnie O’Sullivan a 2012-es German Masters serlegével

A 2011–12-es szezont rögtön egy kispontszerző győzelemmel kezdte, miután megnyerte az az évi Players Tour Championship első versenyét. A döntőben Joe Perry volt az ellenfél, akit 4–0-ra győzött le.[75] A Paul Hunter Classicon meglökte tizenegyedik maximum breakjét, így már egyedül áll ennek a ranglistának az élén.[76] Ezen a versenyen egyébként az elődöntőig jutott, ám ott 4–3-as vereséget szenvedett Mark Selbytől.[77] A Shanghai Mastersen a második körig jutott, ahol 5–3-ra kikapott Anthony Hamiltontól.[78] A 7-es számú PTC-versenyt, a Kay Suzanne Memorial Trophyt ismét megnyerte, Matthew Stevens 4–2-es legyőzésével.[79] A 9-es versenyen Antwerpenben ismét döntőbe jutott, ám ott 4–3-ra kikapott Judd Trumptól.[80] A 10-es számú versenyen az első fordulóban kiesett, a 11-es és a 12-es számú versenyeken nem indult, azonban még így is második helyen állt a PTC-k összesített kereseti listáján.[81] Ebben az idényben sikerült megnyernie karrierje tizedik Premier League-tornáját is.[82] A döntőig vezető úton a legnevesebb ellenfél, akit legyőzött, Mark Williams volt. A döntőben a kínai Ting Csün-hujt verte 7–1 arányban.[83] A UK Championshipen a második körben esett ki, miután 6–5-ös vereséget szenvedett a későbbi győztes Trumptól.[84] A Mastersen ismét Trump parancsolt megálljt neki, ezúttal 6–2-re, a negyeddöntőben győzte le.[85] A következő verseny a German Masters volt. Itt kis híján már az első körben kiesett Andrew Higginson ellen, ám 0–4-es hátrányból végül 5–4-re győzni tudott. Később Joe Perry-t (5-1), Matthew Stevenst (5-3) és Stephen Lee-t (6-4) is felülmúlta, hogy a döntőben Stephen Maguire-rel találkozhasson. A döntő délután lebonyolított része után 5–3-as hátrányba került skót ellenfelével szemben, valamint az első este megrendezett frame-et is elvesztette. Innen sikerült felkapaszkodnia, és 9–7-re diadalmaskodnia. Nagypontszerző versenyen ez volt az első győzelme a 2009-es Shanghai Masters óta, döntőbe pedig a 2010-es World Open után került először.[86] Ezt követően elődöntős volt a Welsh Openen, negyeddöntős a China Openen, előbbin Mark Selby, utóbbin Maguire ellen esett ki.[87][88]

O’Sullivan a 2012-es világbajnokságon megszerezte negyedik bajnoki trófeáját, miután a döntőben 18–11-re verte Allister Cartert.[89] Az első három körben egyaránt világbajnokokon keresztül vezetett az útja. Az első körben a China Openen diadalmaskodó Peter Ebdont, a másodikban Mark J. Williamst, a negyeddöntőben pedig Neil Robertsont győzte le, 10–4, 13–6 és 13–10 arányban.[90] Az elődöntőben Matthew Stevenst rendkívül simán, 17–10 arányban győzte le, a döntőben pedig Carter legyőzésével Ray Reardon 1978-as sikere óta a legidősebb világbajnok lett 36 évével és 5 hónapjával.[91][92] A mérkőzés nyolcadik frame-jében lökött 141-es breakje a világbajnokságok döntőinek legnagyobbika.[93][94]

2012–2013[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. június 6-án a biliárdszövetség kiadott egy közleményt, hogy O’Sullivan nem írta alá a minden évben megújított játékosszerződést. Ez azt jelenti, hogy amíg nem írja alá a kontraktust, a jövőben addig egyetlen, a szövetség által szervezett tornán sem indulhat.[95] Később saját indoklásából kiderül, hogy a szerződést túl keménynek tartja, és már egy olyan pontján van karrierjének, amikor családja miatt nem írja alá az okiratot.[96][97] A kontraktust végül augusztus hetedikén írta alá, szeptemberben pedig elindult a harmadik PTC-versenyen, ahol azonban 2-0-ás és 3–2-es vezetést után kikapott Simon Bedfordtól, 4-3-ra.[98]

A Shanghai Masters után, pályafutása során először kiesett a legjobb tizenhat, vagyis kiemelést élvező játékos közül, ez addig az újonc szezonját kivéve soha nem fordult elő vele.[10][99][100] A visszatérés végül rövid életűnek bizonyult, ugyanis az International Championship elnevezésű, újonnan indult tornára Kínába végül orvosa tanácsára nem utazott el.[101][102] Ezt követte pár nappal később a nyilatkozat, miszerint a szezon összes hátralévő versenyéről visszalépett, és nem is fog indulni azokon. [103] Február közepén dőlt el, hogy a világbajnokságra visszatér, és kísérletet tesz arra, hogy megvédje címét.[104][105] Ez végül sikerült is neki, miután a döntőben 18–12-re legyőzte a honfitárs, meglepetésember Barry Hawkinst.[106] A döntő 15. frame-jében lökött 103-asa a 128. Crucible-ben lökött százas breakje volt, ezzel megdöntötte Stephen Hendry ide vonatkozó rekordját, amely 127 volt addig.[107] Ez a döntő folyamán végül egészen 131-ig ugrott.[108] Döntőbeli teljesítményével az egyetlen olyan játékos lett, aki egy fináléban hat százast tudott lökni, és mindössze a harmadik Steve Davis és Hendry után, akinek a Crucible-éra alatt sikerült megvédenie világbajnoki címét.[106] A folyamatosan neki szegezett, a visszavonulását firtató kérdésekre eleinte egyértelmű igennel felelt, és elmondása szerint csak erre a vb-re tért vissza, későbbi nyilatkozataiban már azt mondta, mindenképp el fog indulni néhány versenyen, mert imádja a sportot, és a következő évi világbajnokságon való indulást sem zárta ki.[109][110]

Játékstílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyorsan és rendkívül támadó szellemben játszik. Nagyon jó breaképítő, és ha arra kényszerül, jó a taktikai játékban is, bár elmondása szerint nem szereti az ilyen jellegű, adott esetben hosszúra nyúló frame-eket.[111] Amennyiben meg tudja szerezni és később tartani a vezetést, ritkán hibázik, azonban néhány frame elvesztése után képes rendkívül demoralizáltan játszani.[112]

Jobbkezes, azonban ha a játékhelyzet úgy hozza, képes közel olyan jól játszani a rosszabbik bal kezével is. Legjobb balkezes játékát az 1996-os vb-n a kanadai Alain Robidoux ellen játszotta. Robidoux, tudván azt, hogy O’Sullivan jobbkezes, megvádolta őt azzal, hogy nem adta meg a kellő tiszteletet irányába. O’Sullivan válasza erre az volt, hogy jobban tudott bal kézzel játszani, mint Robidoux jobbal. Később emiatt egy felfüggesztett büntetést kapott, amit azzal válthatott ki, ha a következő mérkőzésen is ugyanolyan jól játszik bal kézzel, bebizonyítandó azt, hogy nem csak az aktuális ellenfele iránti tiszteletlenségből játszott így. A Rex Williams elleni mérkőzés első három frame-jét így játszotta, és miután mind a hármat megnyerte, Robidoux korábbi panaszai ellenére végül nem kapott büntetést.[113]

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokan a sznúker történetének egyik legtehetségesebb játékosának tartják.[114][115][116] Bizonyos megmozdulásai után a valaha volt legnagyobb játékosnak tartják, azonban ezt a képet számtalanszor rombolta már le magáról teljesen érdektelen vagy magabiztosság nélküli játékával.[16][117][118][119][120][121]

A sportág egyik legnépszerűbb játékosa, egyfajta „showman”.[122][123] Nagy szerepe volt a sznúker népszerűségének növelésében a 2000-es évek elején.[115][124][125] Saját magáról azt mondja, hogy szereti kiszolgálni a mindenkori nézőközönséget.[126] Népszerűségét tekintve gyakran Alex Higginshez és Jimmy White-hoz hasonlítják.[127]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakértők rendkívül maximalistának és önkritikusnak tartják, még győzelem esetén is.[50][128][129] Depressziós, valamint korábban drogproblémái is voltak.[130]

Anyja szicíliai származású.[131] Barátnője Jo Langley, akivel az anonim narkotikumfüggők csoportjában ismerkedett meg.[132] Két gyerekük van, Lily Jo (2006. február) és Ronnie (2007. június).[133] Egy korábbi kapcsolatából is van egy lánya, Taylor-Ann (1997).

2003-ban számos hírforrás arról számolt be, hogy az iszlám vallásra tért át. Később bebizonyosodott, hogy ezek a híresztelések hamisak voltak.[134][135][136] Mutat érdeklődést a buddhizmus felé is, többször jelent meg a londoni buddhista központban.[137] Ennek ellenére saját magáról azt nyilatkozza, hogy nem tartozik egyik felekezethez sem.[138]

Hobbija az autóversenyzés. 2004-ben feltűnt a Top Gear nevű brit televíziós sorozatban, egy Suzuki Liana volánjánál.[139] Ugyancsak a műsorhoz köthető, hogy egy alkalommal ő és Stig egyaránt a saját műfajukban rendeztek gyorsasági versenyt. A győztes végül O’Sullivan lett, aki gyorsabban tisztított meg egy sznúkerasztalt négy piros és az összes színes golyótól, mint ahogyan Stig körbeért a Top Gear tesztpályáján O’Sullivan Mercedes Benz SL 500-asával. 2009 augusztusában részt vett a Volkswagen Racing Cup egy tesztjén, melynek első felében egy kipördülés miatt nem ért el értékelhető eredményt, a másodikban a középmezőnyben, tizennegyedikként zárt.[140][141]

Statisztikája szezononként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torna neve 1992/
93
1993/
94
1994/
95
1995/
96
1996/
97
1997/
98
1998/
99
1999/
00
2000/
01
2001/
02
2002/
03
2003/
04
2004/
05
2005/
06
2006/
07
2007/
08
2008/
09
2009/
10
2010/
11
2011/
12
2012/
13
Helyezés[10] UR[142] 57 9 3 8 7 3 4 4 2 1 3 1 1 3 5 1 1 3 11 9
Pontszerző versenyek
Shanghai Masters Nem rendezték meg. 1R F W 1R 2R A
UK Championship 1R W QF QF 1R W 1R QF SF W QF SF 2R 1R QF W 2R SF 1R 2R A
German Masters[143] Nem rendezték meg. 1R W SF NP Nem rendezték meg. 1R W A
Welsh Open 1R 1R QF 2R 2R 4R SF 3R 2R 2R QF W W 2R QF F 2R SF 1R SF A
World Open[144] 1R 1R QF 1R 2R 3R 3R QF F QF QF 2R W F QF F QF 2R F 1R A
China Open[145] Nem rendezték meg. NP 2R W W QF Nem rendezték meg. 1R 1R SF 1R QF 1R 1R QF A
Világbajnokság 1R 2R QF SF 2R SF SF 1R W SF 1R W QF SF QF W 2R QF QF W W
Nem pontszerző versenyek
Premier League[146] RR RR RR RR W RR SF SF W W SF A W W W W W F W W A
Masters A WR W F F QF QF QF 1R QF QF F W F W 1R W F 1R QF A
Korábbi pontszerző versenyek
Scottish Open[147] 2R LQ 3R 1R QF W 2R W 2R 2R 3R QF Nem rendezték meg. A
British Open LQ W F SF 1R QF 3R SF QF SF 3R F SF Nem rendezték meg.
Irish Masters Nem pontszerző verseny. W QF W NR NP Nem rendezték meg.
Malta Cup[148] QF F SF 1R 1R NH 1R Nem rendezték meg. QF W QF 2R A 1R NP Nem rendezték meg.
Northern Ireland Trophy Nem rendezték meg. NP F QF W Nem rendezték meg.
Már megszűnt nem pontszerző versenyek
Scottish Masters A A A SF QF QF W QF W F W Nem rendezték meg.
Irish Masters A A 1R QF SF DQ QF SF W QF Pontszerző verseny. NR W Nem rendezték meg.
Jelmagyarázat
LQ Kiesett a selejtezőben #R Kiesett a torna korai szakaszában QF A negyeddöntőnél nem jutott tovább
SF Elődöntős F Döntős W Győztes
DQ Kizárva A Nem indult 1R Visszalépett
NR / Nem rendezték meg A versenyt nem rendezték meg.
NP / Nem pontszerző A verseny (már nem) pontszerző verseny.

Döntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontszerzőkön: 36 (25 megnyert, 11 elvesztett)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelmagyarázat
Világbajnokság (5–0)
UK Championship (4–0)
Egyéb (15–11)
Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Győztes 1. 1993 UK Championship SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–6 [149]
Vesztes 1. 1993 European Open SCO Hendry, StephenStephen Hendry 5–9 [150]
Győztes 2. 1994 British Open THA Wattana, JamesJames Wattana 9–4 [151]
Vesztes 2. 1995 Thailand Open THA Wattana, JamesJames Wattana 6–9 [152]
Vesztes 3. 1995 British Open SCO Higgins, JohnJohn Higgins 6–9 [151]
Győztes 3. 1996 Asian Classic ENG Morgan, BrianBrian Morgan 9–8 [153]
Győztes 4. 1996 German Open CAN Robidoux, AlainAlain Robidoux 9–7 [150]
Győztes 5. 1997 UK Championship (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–6 [149]
Győztes 6. 1998 Scottish Open SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–5 [154]
Győztes 7. 1999 China Open ENG Lee, StephenStephen Lee 9–2 [155]
Győztes 8. 2000 Scottish Open (2) WAL Williams, MarkMark Williams 9–1 [154]
Vesztes 4. 2000 Grand Prix WAL Williams, MarkMark Williams 5–9 [156]
Győztes 9. 2000 China Open (2) WAL Williams, MarkMark Williams 9–3 [155]
Győztes 10. 2001 Világbajnokság SCO Higgins, JohnJohn Higgins 18–14 [157]
Győztes 11. 2001 UK Championship (3) IRL Doherty, KenKen Doherty 10–1 [149]
Győztes 12. 2003 European Open SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–6 [150]
Győztes 13. 2003 Irish Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 10–9 [158]
Vesztes 5. 2003 British Open (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 6–9 [151]
Győztes 14. 2004 Welsh Open ENG Davis, SteveSteve Davis 9–8 [159]
Győztes 15. 2004 Világbajnokság (2) SCO Graeme Dott 18–8 [157]
Győztes 16. 2004 Grand Prix ENG McCulloch, IanIan McCulloch 9–5 [156]
Győztes 17. 2005 Welsh Open (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–8 [159]
Győztes 18. 2005 Irish Masters (2) WAL Stevens, MatthewMatthew Stevens 10–8 [158]
Vesztes 6. 2005 Grand Prix (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 2–9 [156]
Vesztes 7. 2006 Northern Ireland Trophy CHN Ting Csün-huj 6–9 [160]
Vesztes 8. 2007 Grand Prix (3) HKG Fu, MarcoMarco Fu 6–9 [156]
Győztes 19. 2007 UK Championship (4) SCO Maguire, StephenStephen Maguire 10–2 [149]
Vesztes 9. 2008 Welsh Open ENG Selby, MarkMark Selby 8–9 [159]
Győztes 20. 2008 Világbajnokság (3) ENG Carter, AliAli Carter 18–8 [157]
Győztes 21. 2008 Northern Ireland Trophy ENG Harold, DaveDave Harold 9–3 [160]
Vesztes 10. 2008 Shanghai Masters ENG Walden, RickyRicky Walden 8–10 [155]
Győztes 22. 2009 Shanghai Masters CHN Liang Ven-po 10–5 [155]
Vesztes 11 2010 World Open (4) AUS Robertson, NeilNeil Robertson 1–5 [161]
Győztes 23. 2012 German Masters SCO Maguire, StephenStephen Maguire 9–7 [162]
Győztes 24. 2012 Világbajnokság (4) ENG Carter, AliAli Carter 18–11 [163]
Győztes 25. 2013 Világbajnokság (5) ENG Hawkins, BarryBarry Hawkins 18–12 [164]

Kispontszerzőkön: 5 (3 megnyert, 2 elvesztett)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Vesztes 1 2010 PTC 4 ENG Pinches, BarryBarry Pinches 3–4 [165]
Győztes 1 2011 PTC 1 ENG Perry, JoeJoe Perry 4–0 [75]
Győztes 2 2011 PTC 7 - Kay Suzanne Memorial Trophy WAL Stevens, MatthewMatthew Stevens 4–2 [79]
Vesztes 2 2011 PTC 9 - Antwerp Open ENG Trump, JuddJudd Trump 3–4 [80]
Győztes 2013 PTC 4 - Paul Hunter Classic ENG Greene, GerardGerard Greene 4–0

Nem pontszerzőkön: 34 (23 megnyert, 11 elvesztett)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelmagyarázat
Masters (4–5)
Premier League (9–1)
Egyéb (10–5)
Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Győztes 1 1993 Nescafé Extra Challenge THA Wattana, JamesJames Wattana [166] [167]
Győztes 2 1993 Benson and Hedges Championship SCO Lardner, JohnJohn Lardner 9–6 [168]
Győztes 3 1995 Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–3 [169]
Győztes 4 1996 Charity Challenge SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–6 [170]
Vesztes 1 1996 Masters SCO Hendry, StephenStephen Hendry 5–10 [169]
Vesztes 2 1997 Charity Challenge SCO Hendry, StephenStephen Hendry 8–9 [170]
Vesztes 3 1997 Masters (2) ENG Davis, SteveSteve Davis 8–10 [169]
Győztes 5 1997 European League SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–8 [171]
Győztes 6 1997 Riley Superstar International ENG White, JimmyJimmy White 5–3 [167]
Vesztes 4 1998 Charity Challenge (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 8–9 [170]
Kizárva [172] 1998 Irish Masters IRL Doherty, KenKen Doherty 9–3 [158]
Győztes 7 1998 Scottish Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–7 [173]
Vesztes 6 1999 Charity Challenge (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 4–9 [170]
Vesztes 7 1999 Millenium Cup ENG Lee, StephenStephen Lee 2–7 [167]
Győztes 8 2000 Charity Challenge (2) WAL Williams, MarkMark Williams 7–5 [170]
Győztes 9 2000 Scottish Masters (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–6 [173]
Győztes 10 2001 Irish Masters SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–8 [158]
Győztes 11 2001 Premier League Snooker (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–7 [171]
Vesztes 8 2001 Scottish Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 6–9 [173]
Győztes 12 2002 Premier League Snooker (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–4 [171]
Győztes 13 2002 Scottish Masters (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–4 [173]
Vesztes 9 2004 Masters (3) ENG Hunter, PaulPaul Hunter 9–10 [169]
Győztes 14 2005 Masters (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 10–3 [169]
Győztes 15 2005 Premier League Snooker (4) WAL Williams, MarkMark Williams 6–0 [171]
Győztes 16 2005 Premier League Snooker (5) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 6–0 [171]
Vesztes 10 2006 Masters (4) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–10 [169]
Győztes 17 2006 Premier League Snooker (6) ENG White, JimmyJimmy White 7–0 [171]
Győztes 18 2007 Masters (3) CHN Ting Csün-huj 10–3 [169]
Győztes 19 2007 Irish Masters (2) ENG Hawkins, BarryBarry Hawkins 9–1 [174]
Győztes 20 2007 Premier League Snooker (7) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 7–4 [171]
Győztes 21 2008 Premier League Snooker (8) ENG Selby, MarkMark Selby 7–2 [171]
Győztes 22 2009 Masters (4) ENG Selby, MarkMark Selby 10–8 [169]
Vesztes 11 2009 Premier League Snooker ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 3–7 [171]
Vesztes 12 2010 Masters (5) ENG Selby, MarkMark Selby 9–10 [169]
Győztes 23 2010 Premier League Snooker (9) ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 7–1 [171]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Rocket goes off again”, BBC Sport, 2006. december 14. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  2. Ronnie O’Sullivan, Biography. Biography.com, 2007. április 21
  3. Bad Boys: Ronnie O'Sullivan”, BBC Sport, 2003. május 7.. [2011. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. április 23.) 
  4. Gloucester MP plays snooker ace Ronnie O’Sullivan. thisisgloucestershire.co.uk. This is Gloucestershire, 2009. november 16. (Hozzáférés: 2011. február 16.)
  5. Snooker's Leading Century Makers. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
  6. Rocket Ron eyes new wheels after a brilliant 147. This Is Local London, 2008. április 28. (Hozzáférés: 2008. május 6.)
  7. Snooker World Records. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2012. március 28.)
  8. Hayton, Eric. The CueSport Book of Professional Snooker. Suffolk: Rose Villa Publications (2004). ISBN 9780954854904 
  9. ^ a b c Various Snooker Records. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2010. szeptember 5.)
  10. ^ a b c d Ranking History. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  11. Yates, Phil. „Top five controversial incidents”, The Times, 2007. május 4. (Hozzáférés ideje: 2007. június 22.) 
  12. Bad Boys: Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2003. május 7. (Hozzáférés ideje: 2006. június 15.) 
  13. Chowdhury, Saj. „O’Sullivan has no regrets”, BBC Sport, 2002. május 4. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  14. Dee, John. „Snooker: Hendry talks up O’Sullivan ahead of Embassy clash”, The Daily Telegraph, Telegraph.co.uk, 2004. április 29. (Hozzáférés ideje: 2010. február 19.) 
  15. Yates, Phil. „Hendry ready to resume O’Sullivan rivalry”, The Guardian, 2004. április 29. (Hozzáférés ideje: 2007. június 16.) 
  16. ^ a b 'Magic' Ronnie wows Reardon”, BBC Sport, 2004. május 2. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  17. O’Sullivan angered by mind games. Sportling Life, 2004. május 4. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  18. Jones, Clive. „O’Sullivan rides form wave”, BBC Sport, 2004. május 1. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  19. Hamilton hits out at O’Sullivan”, BBC Sport, 2005. április 28. (Hozzáférés ideje: 2007. június 22.) 
  20. Everton, Clive. „O’Sullivan ground down and out”, The Guardian, 2005. április 28. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  21. Tired O’Sullivan considers break”, BBC Sport, 2005. április 27. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  22. O’Sullivan to play US pool events”, BBC Sport, 2005. október 5. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  23. O’Sullivan takes time off to play pool in the US. The Scotsman, 2005. október 6. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  24. King hands O’Sullivan shock loss”, BBC Sport, 2005. december 10. (Hozzáférés ideje: 2007. május 7.) 
  25. O’Sullivan avoids cue-tip censure”, BBC Sport, 2006. április 28. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  26. Dott Stuns Rocket Ronnie. Sporting Life, 2006. április 29. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  27. Cue more O’Sullivan controversy. The Scotsman, 2006. április 29. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  28. Chowdhury, Saj. „O’Sullivan dismayed after defeat”, BBC Sport, 2006. április 29. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  29. O’Sullivan storms to record win”, BBC Sport, 2006. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) 
  30. O’Sullivan sorry for York walkout”, BBC Sport, 2006. december 14. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  31. Steve Wilson. „Is Ronnie O’Sullivan the greatest of all time?”, The Telegraph, 2008. május 3. (Hozzáférés ideje: 2008. május 6.) 
  32. O’Sullivan regret after walkout. This is London, 2006. december 15. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  33. O’Sullivan receives massive fine”, BBC Sport, 2007. május 31. (Hozzáférés ideje: 2007. május 31.) 
  34. O’Sullivan accepts walk-out fine”, BBC Sport, 2007. július 4. (Hozzáférés ideje: 2009. május 18.) 
  35. Barden, Mark. „O’Sullivan tarnishes Masters win”, BBC Sport, 2007. január 16. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  36. O’Sullivan to escape Masters rap”, BBC Sport, 2007. január 17. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  37. Murphy slams O’Sullivan decision”, BBC Sport, 2007. január 20. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  38. Masters final – frame by frame”, BBC Sport, 2007. január 21. (Hozzáférés ideje: 2008. május 6.) 
  39. O’Sullivan draw fix claim denied”, BBC Sport, 2007. április 17. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  40. O’Sullivan fires 147 to pip Selby”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés ideje: 2007. december 15.) 
  41. Kállai, Péter: Ronnie O’Sullivan nyerte az Egyesült Királyság Bajnokságát (Hungarian nyelven). Nemzeti Sport, 2007. december 7. (Hozzáférés: 2010. február 20.)
  42. Harlow, Phil. „O’Sullivan exits in Masters epic”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés ideje: 2008. január 13.) 
  43. Selby comeback stuns O’Sullivan”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés ideje: 2008. február 17.) 
  44. Hendon, David. „O’Sullivan under fire after making lewd remarks”, The Guardian, 2008. március 27. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  45. O’Sullivan punished for China behaviour”, The Times, 2008. június 9. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  46. Harris, Nick. „O’Sullivan pockets record ninth 147”, The Independent, 2008. április 29. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  47. O’Sullivan 147 sees off Williams”, BBC Sport, 2008. április 28. (Hozzáférés ideje: 2008. május 6.) 
  48. Maume, Chris. „Sport on TV: Cue Ronnie, conducting his music of the spheres”, The Independent, 2008. május 10. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  49. Carter hits historic Crucible 147”, BBC Sport, 2008. április 29. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  50. ^ a b Chowdhury, Saj. „O’Sullivan triumph 'not his best'”, BBC Sport, 2008. május 6. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  51. Classy O’Sullivan wins NI Trophy”, BBC Sport, 2008. augusztus 31. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 1.) 
  52. Dismal O’Sullivan falls to defeat”, BBC Sport, 2008. december 16. (Hozzáférés ideje: 2008. december 16.) 
  53. 'Rocket' Fined For Quitting Frame. Sporting Life, 2009. augusztus 18. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  54. Contrite O’Sullivan handed fine”, BBC Sport, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 18.) 
  55. Awesome Allen shocks O’Sullivan”, BBC Sport, 2009. április 25. (Hozzáférés ideje: 2009. április 25.) 
  56. O’Sullivan seals Shanghai Masters”, BBC Sport, 2009. szeptember 12. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.) 
  57. Rocket Boost for Snooker Players Association. prosnookerblog.com. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  58. Murphy ends Ronnie's reign”, Sky Sports, 2009. november 30. (Hozzáférés ideje: 2009. november 30.) 
  59. Ronnie Slams Snooker's Old Regime. Supreme Snooker, 2009. december 8. (Hozzáférés: 2009. december 8.)
  60. Ashenden, Mark. „John Higgins edges Ronnie O’Sullivan to make UK final”, BBC Sport, 2009. december 12. (Hozzáférés ideje: 2009. december 14.) 
  61. O’Sullivan through to Masters semi-final”, BBC News, 2010. január 12. (Hozzáférés ideje: 2010. január 12.) 
  62. Mark Selby shocks Ronnie O’Sullivan at Masters final”, BBC Sport, 2010. január 18. (Hozzáférés ideje: 2010. január 20.) 
  63. O’Sullivan survives scare. EuroSport, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2010. április 19.)
  64. Brilliant O’Sullivan marches on. Eurosport, 2010. április 26. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
  65. Superb Selby stuns O’Sullivan. Eurosport, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2010. május 1.)
  66. Star Xing Pai PTC 1. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  67. Star Xing Pai PTC 4. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  68. Ronnie O’Sullivan hits cheeky 147 break in World Open”, BBC Sport, 2010. szeptember 20. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 20.) 
  69. 2010 PartyCasino.com Premier League Snooker League Stage Results. Premier League Snooker. (Hozzáférés: 2010. november 18.)
  70. 2010 PartyCasino.com Premier League Snooker Play-Offs. Premier League Snooker. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  71. Ronnie O’Sullivan loses to Stuart Bingham in UK Champs”, BBC Sport, 2010. december 6. (Hozzáférés ideje: 2010. december 6.) 
  72. Everton, Clive. „Mark Allen condemns Ronnie O’Sullivan to first-round defeat in Masters”, The Guardian, 2011. január 11. (Hozzáférés ideje: 2011. január 11.) 
  73. Caesarscasino.com World Snooker Shoot Out. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  74. World Championship scores and schedule”, BBC Sport, BBC, 2011. április 22. (Hozzáférés ideje: 2011. április 29.) 
  75. ^ a b Players Tour Championship Event One (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
  76. Rocket Hits Max At PTC. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
  77. Players Tour Championship Event Four (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. június 28.)
  78. Shanghai Masters (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. július 24.)
  79. ^ a b Players Tour Championship Event Seven (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)
  80. ^ a b Players Tour Championship Event Nine (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. október 24.)
  81. Order of Merit 2011/2012. WWW Snooker, 2011. október 9. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
  82. Super Rocket takes tenth PLS title. premierleaguesnooker.com. Matchroom Sport. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  83. PartyCasino.com Premier League (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  84. UK Championship (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. október 12.)
  85. 2012 Masters draw. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  86. Ronnie O'Sullivan/Stephen Maguire in German Masters final. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  87. 2012 Welsh Open draw and format. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. február 19.)
  88. 2012 China Open results. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. március 24.)
  89. Ben Dirs: World Snooker final 2012: Ronnie O'Sullivan wins fourth title. BBC Sport, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  90. Betfred.com World Championship (2012). Snooker.org. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  91. O'Sullivan vs Stevens World Championship 2012. BBC. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  92. Ronnie O'Sullivan reaches exquisite heights to defeat Neil Robertson. The Guardian, 2012. május 3. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  93. O'Sullivan rockets to seven-frame lead as Carters' Crucible challenge crumbles. Daily Mail, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  94. Superb O'Sullivan claims fourth world title. Eurosport, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  95. World Snooker Statement – Ronnie O’Sullivan. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  96. Ronnie O’Sullivan: statement. grovesnooker.co.uk. Grove Leisure. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
  97. Ronnie O'Sullivan to 'take some time off' from snooker. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. június 9.)
  98. Ronnie O'Sullivan slumps to defeat to world No 76 Simon Bedford in first match since winning worlds. Daily Mail. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
  99. Snooker: Ronnie O'Sullivan drops out of top 16 for first time. Irish Independent. (Hozzáférés: 2012. szeptember 26.)
  100. Rankings after the Shanghai Masters 2012 (PDF). World Snooker. World Professional Billiards and Snooker Association. [2012. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)
  101. O'Sullivan Withdraws From International Championship. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  102. Ronnie O’ Sullivan withdraws from the International Championschip. Grove Snooker. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  103. World Snooker Statement – Ronnie O’Sullivan. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. november 6.)
  104. Ronnie O'Sullivan to defend snooker world title. BBC Sport. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  105. O'Sullivan to defend world title. Eurosport UK. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  106. ^ a b Dirs, Ben: Ronnie O'Sullivan beats Barry Hawkins to retain World title. BBC Sport, 2013. május 6. (Hozzáférés: 2013. május 6.)
  107. Ronnie O'Sullivan leads Barry Hawkins in World final. BBC Sport. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  108. Buzás, Gábor: Hiperdöntő (Hungarian nyelven). Eurosport HU. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  109. Speck, Ivan: 'I don't miss snooker one bit': Ronnie ready to quit the game AGAIN after setting up Trump semi at the Crucible. Daily Mail. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
  110. Ronnie O'Sullivan won't rule out World Championship title defence despite earlier suggestions of retirement. RTÉ Sport, 2013. május 6. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  111. David, Alan. „Ding breaks test limits of O’Sullivan's patience”, The Guardian, 2006. augusztus 21. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) 
  112. Thorne, Willie. „How to beat Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2005. február 21. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) 
  113. Controversial frame Ronnie O' Sullivan vs Alain Robidoux-96. YouTube, 2009. április 9. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  114. World Snooker Player Profiles – Ronnie O’Sullivan. Sporting Life, 2005. március 31. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 22.)
  115. ^ a b No ordinary genius”, BBC Sport, 2001. május 1. (Hozzáférés ideje: 2007. április 22.) 
  116. Steve Davis hails 'genius' champion Ronnie O’Sullivan. Daily Record, 2008. május 7. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
  117. Warren, Dan. „O’Sullivan 'may be greatest'”, BBC Sport, 2004. május 4. (Hozzáférés ideje: 2007. április 22.) 
  118. Superb Higgins blows Rocket away”, BBC Sport, 2005. október 16. (Hozzáférés ideje: 2007. április 22.) 
  119. Whirlwind Q&A”, BBC Sport, 2007. április 20. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) 
  120. Honeyball, Lee. „O’Sullivan no value in wide-open contest”, The Guardian, 2007. április 19. (Hozzáférés ideje: 2007. április 22.) 
  121. Broadbent, Rick. „O’Sullivan feels in touch with better of the two Ronnies”, The Times, 2007. április 20. (Hozzáférés ideje: 2007. április 22.) 
  122. White stuns O’Sullivan”, BBC Sport, 2001. február 8. (Hozzáférés ideje: 2007. május 3.) 
  123. Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2002. január 21. (Hozzáférés ideje: 2007. május 3.) 
  124. Hattenstone, Simon. „Ronnie's runner”, The Guardian, 2006. december 15. (Hozzáférés ideje: 2007. május 5.) 
  125. Ronnie O’Sullivan On the Spot. BBC Sport, 2003. május 19. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  126. Duncan, John. „Rocket fired up to conquer a new world”, The Guardian, 2006. július 29. (Hozzáférés ideje: 2007. május 3.) 
  127. A Forgószél, amely mindent elsöpört, csak a Crucible Színházat nem (1.rész). Nemzeti Sport, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  128. O’Sullivan calls for support”, BBC Sport, 2002. november 12. (Hozzáférés ideje: 2007. április 17.) 
  129. Awesome O’Sullivan wins Masters”, BBC Sport, 2005. február 20. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  130. Tale of two Ronnies”, BBC Sport, 2001. május 8. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  131. Ronnie love child; Snooker champ meets the secret daughter he always denied was his”, HighBeam Research, 2001. május 17. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 29.) 
  132. Ronnie O’Sullivan on how he changed his life”, The Observer, 2004. október 31. (Hozzáférés ideje: 2007. április 21.) 
  133. Ronnie wieder Papa (német nyelven). Eurosport, 2004. június 13. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 13.)
  134. O’Sullivan denies Muslim claim. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  135. Hattenstone, Hattenstone: O’Sullivan denies conversion to Islam. The Guardian. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  136. Rocket Man: Ronnie O’Sullivan interview. BBC South Yorkshire, 2004. április 27. (Hozzáférés: 2008. május 6.)
  137. Pocket calculator”, The Guardian, 2004. október 31. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 14.) 
  138. Inside Sport. BBC. BBCWorld News. 2008. december 8. 20.
  139. Top Gear. Suzuki, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  140. Ronnie Turb-O’Sullivan. Global Snooker, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  141. O’Sullivan Puts The Wheels In Motion. Snooker Scene Blog, 2009. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 17.)
  142. Az új Main Tour-játékosoknak nincs pozíciójuk.
  143. 1995-től 1998-ig German Open
  144. LG Cup (2001/2002-2003/2004) vagy Grand Prix (1984/1985-2000/2001 és 2004/2005-2009/2010
  145. Más néven China International (1998/1999)
  146. Más néven European League (1992/1993-1996/1997)
  147. A verseny neve volt International Open (1992/1993–1996/1997) és Players Championship (2003/2004) is.
  148. A verseny különböző neveken futott, mint például European Open (1988/1989-1996/1997 és 2001/2002-2003/2004) vagy Irish Open (1998/1999)
  149. ^ a b c d Turner, Chris: UK Championship. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  150. ^ a b c Turner, Chris: Major European Tournaments. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  151. ^ a b c Turner, Chris: British Open (including British Gold Cup, Yamaha Organs Trophy and Yamaha International Masters). cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  152. Turner, Chris: Thailand Open, Thailand Classic, Thailand Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chri Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  153. Turner, Chris: Other Asia Ranking Events. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  154. ^ a b Turner, Chris: Scottish Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  155. ^ a b c d Turner, Chris: Major Snooker Events in China. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  156. ^ a b c d Turner, Chris: Professional Players Tournament, Grand Prix, LG Cup. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  157. ^ a b c Turner, Chris: World Professional Championship. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  158. ^ a b c d Turner, Chris: Irish Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  159. ^ a b c Turner, Chris: Welsh Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  160. ^ a b Turner, Chris: Northern Ireland Trophy. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  161. Turner, Chris: World Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  162. 2012 PartyPoker.net German Masters results. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
  163. http://www.dailymail.co.uk/sport/othersports/article-2140941/World-snooker-championships-2012-Ronnie-OSullivan-wins-fourth-title.html
  164. Betfair World Championship (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  165. Turner, Chris: PTC. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  166. A győztes körmérkőzéses rendszer után került ki.
  167. ^ a b c Turner, Chris: Other Non-Ranking and Invition Events (First held 1990–1999). cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  168. Turner, Chris: Benson & Hedges Championship, Masters Qualifying Tournament. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  169. ^ a b c d e f g h i Turner, Chris: The Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  170. ^ a b c d e Turner, Chris: Liverpool Victoria Charity Challenge, Champions Sup. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  171. ^ a b c d e f g h i j Turner, Chris: Premier / Matchroom League. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  172. Eredetileg 9–3-as győzelmet aratott, később azonban drogfogyasztás miatt kizárták.
  173. ^ a b c d Turner, Chris: Scottish Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  174. Hendon, David. „O’Sullivan smashes 147 on way to Irish Masters title”, The Guardian, 2007. március 12. (Hozzáférés ideje: 2010. március 8.) 

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • O'Sullivan, Ronnie, Hattenstone, Simon. Ronnie: The Autobiography of Ronnie O'Sullivan, rev. ed., London: Orion (2004). ISBN 0-7528-5880-7 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronnie O’Sullivan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie O’Sullivan témájú médiaállományokat.