Ronald Dworkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ronald Dworkin
Ronald Dworkin at the Brooklyn Book Festival.jpg
Ronald Dworkin (2008)
Született
1931. december 11.
Worcester
Elhunyt
2013. február 14. (81 évesen)
London
Foglalkozása ügyvéd
filozófus
Iskolái Harvard Law School
Halál oka leukémia

Ronald Dworkin az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronald Dworkin témájú médiaállományokat.

Ronald Dworkin (Worcester, Massachusetts, 1931. december 11.London, 2013. február 14.[1]) amerikai jogfilozófus, jogász professzor.

1931-ben született az egyesült államokbeli Worcesterben. A Harvard College-ban tanult filozófiát, majd az Oxfordi Egyetemen jogelméletet. 1962-ben választották a Yale Egyetem professzorává, 1969-ben Herbert Hart professzori székét vette át az Oxfordi Egyetem jogelméleti tanszékén, s ezt a pozíciót 1998-ig töltötte be.

Antipozitivista, jogászi perspektíva, a jog működésének megértését a bíróságok működéséből vezeti le. Pozitivizmus kritika: -az elismerési szabály meghatároz valamilyen pedigrét, amely a többi szabály érvényességét szolgálja -a kritérium egy múltbeli tény, amire vonatkozik egy konvenció, egyetértenek abban, hogy mi a jó. Nem képes számot adni a nehéz esetekről.

Jogelvek: -a szabályok mindent, vagy semmit elv alapján működnek, az elvek nem -a szabályok nem ütközhetnek egymással csak látszólagosan, az elvek ütközhetnek és nem vesztik érvényüket -a szabályok lehetnek érvényesek, vagy érvénytelenek, az elveknek súlyok van

Dworkin értelmezési elmélete: Minden értelmezés célt tulajdonít az értelmezés tárgyának. Alkotó értelmezés: az értelmező szándéka a fontos, a lehető legjobb színben tünteti fel a társadalmi gyakorlatot. Értelmezés fázisai: -előértelmezés ( mi az a társadalmi gyakorlat?) -a tulajdonképpeni értelmezés (mi a társadalmi gyakorlat célja?) -utóértelmezés (az értelmező hozzáigazítja a gyakorlatot ,ahhoz az igazoláshoz ,amit az előző szakaszban alkotott.) Paradigmatikus esetek: az igazolás terhét a másik félre hárítják ,minden műnek vannak olyan vonásai ,melyeket illetően széles körű konszenzus alakult ki. Ennek ellenpárja a hibás esetek ,a legjobb értelmezés sem tudja a teljes művet elemezni. Hibás esetek: amelyekhez nem illeszkedik értelmezési ok ,hozzá kell igazítani a társadalmi gyakorlatot az értelmezéshez.

  • Értelmező elmélet:

A jog olyan társadalmi gyakorlat ,amelynek célja kényszer alkalmazásának igazolása.

1.származnak e jogaink és kötelezettségeink múltbeli politikai döntésekből 2.ha igen akkor mi ennek az értelme? 3.a múlt döntéseivel való milyen konzisztencia szolgálja a leginkább ezt az értelmet?

  • Konvencionalizmus szerint:

1.igen 2.ennek értelme a méltányos eljárás és a kiszámíthatóság 3.a múltbeli döntésekből csak akkor származnak jogok, ha azok explicit módon benne vannak a döntésben, vagy olyan módszerekkel explicitté tehetők, melyeket a szakma konvencionálisan elfogad

  • Pragmatizmus:

1.nem 2.a bíróknak jövő orientáltan kell döntéseket meghoznia

  • Jog mint integritás:

1.igen 2.az értelmét az integritás eszményében látja 3.a koherenciát a politikai erkölcsnek a méltányosságtól és az igazságosságtól megkülönböztető eszmének tartja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]