Romániai albánok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A romániai albánok romániai kisebbség, számuk a 2002-ben tartott népszámlálás szerint 520 fő, de a becslések kb. 10 000 főről szólnak.[1]. Fele Bukarestben lakik, a többiek a nagyobb városokban, például Temesváron, Jászvásáron, Konstancán és Kolozsváron. A legtöbbjük az albán ortodox egyház tagja, őseik Korça környékéről származnak (Albánia délkeleti részéről).

Mivel hivatalosan elismert kisebbség, az albánoknak egy képviselőjük van a román parlamentben, akinek Romániai Albánok Ligája adja a mandátumot.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Havasalföldi albán (Amadeo Preziosi akvarellje, 1866 körül)

Az első feljegyzés az albánok havasalföldi jelenlétéről Vitéz Mihály idejéből származik: a Habsburg-kormányzat egy erdélyi jelentésében említették, hogy több mint 15 ezer albán kapott letelepedési jogot Havasalföldön. A Prahova megyei Florești községhez tartozó Călinești falu volt az egyik településük, ahogy az kitűnik egy Simion Movilă által kiállított okmányból. A bukaresti albán közösség első említését 1628-ból ismerjük.

Moldvában az albán származású Vasile Lupu fejedelem lett 1634-ben.

Az albán közösség számban és jelentőségben is gyarapodott a fanarióták korában, amikor nagyszámú albán emigráns boltot nyitott több vásárban és faluban, vagy a havasalföldi uralkodók és bojárok testőrségében szolgáltak. A nevük ekkor arbănași, arvaniți vagy arnăuți volt (a török arnavut szóból).

Az oszmán birodalombeli albán nemzeti mozgalom, az albán nemzeti újjászületés (Rilindja Kombëtare) megjelent Havasalföldön is, amely az albán nemzeti művelődési kezdeményezések egyik központjává vált, és olyan személyiségek által mint Dora d'Istria, Naim Frashëri, Jani Vreto és Naum Veqilharxhi (az első albán ábécéskönyv szerzője, amelyet Bukarestben nyomtattak 1844-ben). Aleksander Stavre Drenova bukaresti tartózkodása idején költötte az albán nemzeti himnuszt (Hymni i Flamurit). A himnusz dallama a Pe-al nostru steag e scris Unire című román hazafias dal, Ciprian Porumbescu szerzeménye.

A kommunista rendszer alatt az albán közösség sorsa is rosszra fordult, 1953-tól kezdve megszüntették kulturális egyesületeiket. Az 1989-es román forradalom után visszanyerték jogaikat, de a magukat albánnak vallók száma drámaian csökkent 1920-hoz képest.

Híres romániai albánok és albán származású románok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Albanezii din România című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Constantin C. Giurescu, Istoria Bucureștilor. Din cele mai vechi timpuri pînă în zilele noastre (Bukarest története a legrégibb időktől napjainkig) Editura Pentru Literatură, București, 1966, pag.168, 267, 272, 307

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]