Roberto Oros di Bartini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Oros di Bartini
Életrajzi adatok
Született 1897. május 14.
Fiume, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1974. december 6. (77 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Nemzetiség olasz
Állampolgárság szovjet
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Politecnico di Milano
Pályafutása
Szakterület repülő mérnök, repülőgép tervező
Munkahelyek
Szibériai Repülési Kutatóintézet kutató
Más munkahelyek Dimitrov Repülőgépgyár

Hatással volt Szergej Pavlovics Koroljov
Hatással voltak rá Georgij Mihajlovics Berijev

Roberto Oros di Bartini (Fiume, 1897. május 14.Moszkva, 1974. december 6.), orosz névváltozatban Robert Ljudvigovics Bartini (oroszul: Роберто Людовигович Бартини, kiejtve: Bartyinyi) olasz származású szovjet fizikus, repülőgép-tervező.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként Fiumében született olasz nemesi családba. 1915-ben végezte el a középiskolát, majd tartalékos tiszti iskolára került Besztercebányára. A képzés keretében 1916-ban az orosz frontra küldték, ahol júniusban fogságba esett. A háború után, 1921-től 1922-ig a repülőiskolát végzett el Milánóban és itt lett tagja az Olasz Kommunista Pártnak. A fasiszta hatalomátvétel után 1923-ban a Szovjetunióba ment, ahol mint repülőmérnök dolgozott. Több fontos műszaki és vezetői beosztást töltött be a Szovjet Légierőnél. 1928-ban őt nevezték ki a szovjet kísérleti hidoplán-program vezetőjének, 1930-ig a program vezető tervezője maradt. Őt sem kerülte el sztálini terror, így 19381946 között bebörtönözték, és saraskában dolgoztatták. Fogvatartottként dolgozott az NKVD felügyelete alatt működő CKB–29 tervezőirodában, majd lésőbb a Dimitrov Repülőgépgyár területén működő, Georgij Berijev vezette OKB–86-os tervezőirodában. Különböző típusjelzésű repülő modellek fejlesztésén munkálkodik a Dimitrov és a Berijev repülőgépgyártó vállalatoknál Taganrogban egészen 1952-ig. Ezt követően Novoszibirszkbe kerül a Szibériai Repülési Kutatóintézethez (SzibNIA) és Sztálin halálát követő enyhülés eredményeként 1956-ban rehabilitálták. Több publikációja is megjelent a repülőgépgyártásban használatos szerkezeti anyagok és technológiák, az aerodinamika, valamint az elméleti fizika tárgykörében.

Repülőgépei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Leírás
Sztal–6 Kísérleti repülőgép, mellyel szovjet sebesség rekordot állítottak fel
DAR Korrózióálló repülő csónak (amfíbia) az északi sarki távolsági repülésekhez
Sztal–7 Kétmotoros utasszállító repülőgép
Jer–2 (DB–240) Első repülés 1940 júniusában.
Jer–2 (AM–35-ös motorral) 1942 június.
Jer–2 (2 db ACS–30B motorral) kb. 300 db épült belőle, 3 db 1000 kg-os légibomba szállítására volt alkalmas. Legnagyobb sebessége 446 km/h, hatótávolsága 5000 km
Jer–2
A–57 Sugárhajtóműves stratégiai bombázó repülőgép
VVA–14 Bartini és Berijev 1972-ben tervezett határfelület-repülőgépe
AL–40 Nukleáris meghajtású hidroplán, mely nem épült meg. A Szibériai Repülési Kutatóintézetben (SzibNIA) 1960 körül.
R 53.6K Minden aerodinamikai felület kiszámított és megfelelt a 4 származtatott funkciónak 1940 körül.

A VVA–14 típus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as években a Sztal típusú, újszerű repülőgépek megépítésével vált szakmai berkekben igazán ismertté. A legjelentősebb tervezői teljesítménye taganrogi Berijev-tervezőirodában kifejlesztétt és egyetlen példányban megépített VVA–14 típus. A szokatlan megjelenésű repülőeszközt a szakirodalom a határfelület-repülőgépek (ekranoplánok) közé sorolja.[1]

Repülés nagyjai között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több alkalommal dolgozott együtt a szovjet repülőgépipar más jelentős képviselőivel, így Koroljovval, Iljusinnal, Antonovval, Mjasziscsevvel és Jakovlevvel. Koroljov tanárának tartotta őt, az aerodinamikában ismert szakkifejezés a róla elnevezett „Bartini-hatás”.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bartini VVA–14 típusú határfelület-repülőgépe a monyinói repülőmúzeumban kiállítva
  • Roberto Oros di Bartini. Some relations between physical constants. In: Doklady Acad. Nauk USSR, 1965, Angol nyelvű, Oroszul: Доклады Академии наук, 1965,
  • Roberto Oros di Bartini. Kapcsolat a fizikai állandók között orosz nyelven jelent meg: (сборник Проблемы теории гравитации и элементарных частиц, М., Атомиздат, 1966,).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Villányi György: Egy érdekes kísérlet: Az Alekszejev-féle ekranoplán. Haditechnika 1999. 4.szám 32-36. old. (Hozzáférés: 2009. október 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]