Roberto Alagna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Alagna
ALAGNA-24x30-2004b.jpg
Életrajzi adatok
Született 1963június 07. (51 éves)
Clichy-sous-Bois, Franciaország
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1988
Hangszer ének
Hang tenor
Díjak A francia Becsületrend lovagja
Kiadók SonyBMG
EMI Classics
Deutsche Gramophon

Roberto Alagna (Clichy-sous-Bois, Franciaország, 1963. június 7.) francia és olasz (szicíliai) származású operaénekes (tenor).

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roberto Alagna a Párizs melletti Clichy-sous-Boisban született 1963. június 7-én, szicíliai kivándorlók gyermekeként. Fiatalkorában párizsi kabarékban énekelt borravalóért.[1] Mario Lanza filmjei és régi tenorok felvételei hatására döntött úgy, hogy operaénekes lesz.[2][3]

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alagna 1988-ban debütált mint operaénekes, miután megnyerte a Luciano Pavarotti énekversenyt. Első szerepe Alfredo volt Verdi Traviata című operájában a glyndenbournei operafesztiválon.[4] Ezt követően számos fellépésre került sor kisebb franciaországi és olaszországi társulatoknál, szintén Alfredo szerepében, melyet több mint 150-szer énekelt. Hírneve növekedésével a nagyobb operaházak, így a milánói La Scala (1990), a londoni Covent Garden (1992), a New Yorki Metropolitan (1996) is felfigyeltek rá. Nemzetközi hírnévre 1994-ben tett szert, amikor a címszerepet énekelte Gounod Roméo et Juliette című operájában a londoni Covent Gardenben.[5]

Alagna nyitotta meg a La Scala 20062007-es évadját 2006. december 6-án a Franco Zeffirelli által rendezett Aida című Verdi-operában. A második, december 10-i előadást a közönség zavarosnak tartotta és füttykoncerttel fogadta Radames áriáját. Az énekes levonult a színpadról, az operát helyettese, Antonello Palombi énekelte tovább. Alagna sértődöttségének adott hangot, és a kialakult helyzetért úgy Zeffirellit mind az operaház vezetőségét okolta. Válaszában Zeffirelli kiemelte, hogy egy valódi szakmabeli énekes nem viselkedett volna így, ugyanakkor kiemelte, hogy Alagna túl érzékeny, nem tud igazi sztárként viselkedni.[6]

2007-ben a Metropolitan operaházban énekelt New Yorkban Puccini Pillangókisasszony című operájában, Pinkerton szerepében. Két alkalommal helyettesítette kollégáját, Rolando Villazont, aki Anna Netrebko oldalán, a férfi címszerepet énekelte Gounod Roméo et Juliette című operájában. Felesége, Angela Gheorghiu is részt vett ezeken az előadásokon, emiatt nem tett eleget a chicagói operaházzal kötött szerződésének és nem vett részt a készülő Bohémélet próbáin, ami a szerződésének felbontásához vezetett. Alagna a továbbiakban Marco Berti betegsége miatt átvette az Aida férfi címszerepének az éneklését, amit a Met közönsége tapsviharral jutalmazott.[7] A december 15-i Roméo et Juliette előadást, Alagnával és Netrebkóval a főszerepben világszerte 447 moziban is levetítették, közel 97 000 néző számára.[8]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alagna első felesége, Florence Lancien, 1994-ben halt meg agydagant miatt. Egyetlen lányuk, Ornella, 1992-ben született. 1996-ban feleségül vette Angela Gheorghiut, a neves román szopránt.[9] Gyakran énekelnek együtt, számos közös lemezfelvételt készítettek, sőt Benoît Jacquot rendezésében egy operafilmet is Puccini Toscájából[10]

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. H.W. Wilson Company (1997.). „Current Biography”, 8. o, Kiadó: H.W. Wilson Company.  
  2. Matinee Idol. The Metropolitan Opera News
  3. Duffy, Martha, Denbigh, Dorrie. „So Happy Together”, Time, 83-84. oldal 
  4. Cummings, David M.. International Who's Who In Classical Music 2003. London, England: Europa Publications, 9. o (2003). ISBN 185743174X 
  5. Waleson, Heidi. „Alagna Slated For Tenor Stardom”, Billboard, 1-2. oldal (Hozzáférés ideje: 2008. július 3.) 
  6. Owen, Richard. „Tenor who stormed off La Scala stage vows he will return”, The Times (Hozzáférés ideje: 2008. július 3.) 
  7. Deseret Morning News, 21 October 2007, page E9, Associated Press/Verena Dobnik, "Once-booed tenor wows the Met"
  8. "Metropolitan Opera's broadcast is a digital gift." Newport News Daily Press, 23 December, 2007 [1]
  9. Fuller, Amanda E.: Alagna, Roberto, and Gheorghiu, Angela. Encyclopaedia Britannica
  10. Smith, Steve: Love Story pp. 16, 2002

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]