Robert Baden-Powell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Baden-Powell
A cserkészet megalapítója
A cserkészet megalapítója
Beceneve Bi-Pi (B-P)
Született 1857. február 22.
London
Meghalt 1941. január 8. (83 évesen)
Nyeri, Kenya
Nemzetisége angol
Szolgálati ideje 1876-1910
Rendfokozata altábornagy
Kitüntetései Commander of the Legion of Honour
Magyar Köztársasági Érdemrend
Szerkesztő:Komolyka/Lengyelország Újjászületése érdemrend
Krisztus Lovagrendje
Order of the Bath
Knight Commander of the Order of the Bath
Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
Knight Grand Cross of the Order of St Michael and St George
Civilben A cserkészet megalapítója, író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Baden-Powell témájú médiaállományokat.
Emlékműve Funchal belvárosában

Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, lord Baden-Powell (London, 1857. február 22.Nyeri, Kenya, 1941. január 8.), monogramja után „Bi-Pi” a brit hadsereg altábornagya, író és a cserkészet megalapítója.

Miután elvégezte a Charterhouse Schoolt, 1876-1910-ig a brit hadseregben szolgált Indiában és Afrikában. 1899-ben, a dél-afrikai második búr háborúban sikeresen védte Mafeking erődjét. Katonai könyvei közül, amelyeket afrikai évei alatt a katonai felderítésről és a felderítők képzéséről írt, sokat fiatalok is olvastak. Ezek alapján írta meg a fiatalok számára Cserkészet fiúknak című könyvét, melyet 1908-ban adott ki Pearson. Írás közben ötleteit a gyakorlatban is kipróbálta egy táborozáson Brownsea Islanden. A tábor 1907. augusztus 1-jén kezdődött – ezt tekintik ma a cserkészet kezdetének.

Miután megnősült, feleségével, Olave Baden-Powellel és húgával, Agnes Baden-Powellel aktív szerepet vállaltak a cserkészmozgalom irányításában. Utolsó éveit a kenyai Nyeriben töltötte, és ott is halt meg 1941-ben.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1857. február 22-én született London Paddington negyedében, a család nyolcadik gyermekeként. Édesapja Harry Baden-Powell tiszteletes, az Oxfordi Egyetem egykori professzora. Első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben. 1870-ben ösztöndíjjal került a Charterhouse iskolába. Megtanult zongorázni, hegedülni, és szívesen színészkedett. Itt kezdte érdekelni a cserkészés és az erdei élet. A szünidőkben sokat kirándult bátyjaival.

Katonai pályán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1876-ban a Királyi Sandhursti Katonai Akadémia felvételijén második lett, így alhadnagyi rendfokozatban az Indiában szolgálatot teljesítő 13-as huszárokhoz került.

1880-as években Dél-Afrikában szolgált. Ez idő alatt tökéletesítette megfigyelési és felderítési módszereit a Zulu törzs tagjainak segítségével. A fekete törzsek ezerszám vonultattak fel harcosaikat az angolok ellen és primitív fegyverzetük ellenére – a mostoha terep ismeretét is kihasználva – bizony fájó veszteségeket okoztak a brit haderőnek. Ezekben a törzsek elleni háborúkban kapott Robert Baden-Powell, az ekkor már Indiát is megjárt lovassági tábornok felderítési feladatokat, amelyek során a zord afrikai őserdőkbe vagy a hegyek közé kellett vezetnie a felderítőket. Baden-Powell mindeközben rájött, hogy az angolok csak akkor győzhetik le a bennszülötteket, ha katonáik ugyanolyan jó túlélési fortélyokkal, csodálatos éhség-, szomjúság- és fájdalomtűrő képességekkel rendelkeznek, mint a feketék harcosai. Kapóra jött hát számára a vele együtt szolgáló Frederick Russell Burnham, a rengeteg hasonló tapasztalattal rendelkező amerikai cserkész, akinek segítségével úgy képezhette ki az embereit, hogy azok végre harci sikereket értek el az afrikai terepen.

1899-ben a második búr háborúban Mafeking város védelmével bízták meg. A búrok 217 napon át sikertelenül ostromolták a várost. Az ostrom alatt felfigyelt a betegszállítással, lőszerhordással, hírvitellel megbízott fiúk ügyességére és találékonyságára. Meggyőződésévé vált, hogy a fiatalok megfelelő – természetükhöz, érdeklődésükhöz alkalmazkodó – képzési módszerek segítségével lényegesen nagyobb feladatok elvégzésére képesek. Baden-Powell tudta, hogy mindezt Burnhamnek köszönheti, akivel szoros barátságot kötött, és aki olyan nagy hatással volt rá, hogy ugyanolyan „Stetson-kalapot” és „cowboy-nyakkendőt” kezdett viselni, mint a vadnyugati kalandor – ezekből lett a cserkészek négy oldalról horpasztott tetejű, jellegzetes kalapja és cserkésznyakkendője. A cserkészmozgalom világhódító útja akkor kezdődött, amikor Baden-Powellt az afrikai harcok után hazavezényelték Angliába, ahol gyarmati tapasztalatai alapján megírta a „Segédanyag a cserkészethez” (Aids of Scouting) című katonai kiképzési kézikönyvét.

A cserkészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai sikerei nyomán nemzeti hősként tért vissza Angliába 1900-ban. 1899-ben írt Aids to Scouting című könyvének sikere nyomán egyre több előadást tartott fiataloknak. Az egyik ilyen rendezvényen Sir William Smith a Boy's brigade mozgalom alapítója felkérte, hogy katonai kiképzői gyakorlatát felhasználva dolgozzon ki egy nevelési programot fiatal fiúk részére.

A program kipróbálására 1907-ben kísérleti tábort szervezett Brownsea szigetén. Ezt tekintik az első cserkésztábornak. A kedvező kimenetelű táborozás hatására 1908. január 24-én kihirdette Birkenhead-ben (a YMCA székházában) a cserkészet megalakulását. Ugyanebben az évben megjelent könyve, a Cserkészet fiúknak hatalmas sikert aratott, és egy év alatt hat kiadásban fogyott el. A fiatalok körében hatalmas népszerűségre tett szert, és sorra alakultak a cserkészőrsök és csapatok. 1909. szeptember 4-én a londoni Kristálypalotában rendezett cserkésztalálkozón mintegy 11 ezer fiúcserkész vett részt. Mellettük megjelentek az első lánycserkészek is.

1912. október 30-án kötött házasságot Olave St. Clair Soames-szal. 1910-ben indult útjára a lánycserkész mozgalom, melynek programját – az évek során szerzett tapasztalatok alapján – 1918-ban kiadott Girl Guiding (Lánycserkészet) című könyvében foglalta össze. A lánycserkész mozgalmat lánytestvére, Agnes Baden-Powell vezetésére bízta, tőle felesége Lady Olave Baden-Powell vette át.

A cserkészet nemcsak a Brit Birodalomban, hanem világszerte is komoly népszerűségre tett szert, és egyre komolyabb feladatot jelentett a vezetése. Ezért Baden-Powell 1910-ben VII. Edward király tanácsára nyugdíjba vonult, így minden energiáját a fejlődő világmozgalomnak szentelhette. 1920-ban rendezték meg az első cserkész világtalálkozót (dzsemborit) Londonban, ahol az egybegyűltek Baden-Powellt a világ főcserkészének választották. A dzsemborikat ettől kezdve négyévente megrendezték (kivéve a világháborús időszakot), 1933-ban éppen Magyarországon, a gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában.

Bi-Pi utolsó üzenete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga készítette el még valószínűleg 1929 előtt, mert aláírása csupán "Robert Baden-Powell", nem "Robert Baden-Powell of Gilwell". Lady Baden-Powell elmondta, hogy ezt a levelet (a "cserkészfiúknak" címzett borítékban) minden útjukra magukkal vitték egy "halálom esetén" borítékban.

Kedves cserkészek!

Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és – bár nem haldoklom – most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.
Barátotok: Robert Baden-Powell

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden-Powell 1912 januárjában, az Arcadian óceánjáró fedélzetén ismerte meg leendő feleségét, Olave St Clair Soamest.[1][2] Olave 23 éves volt, Baden-Powell 55 – ekkora korkülönbség akkoriban nem volt szokatlan –, és születésnapjuk ugyanarra a napra esett. Szeptemberben eljegyezték egymást, ami Baden-Powell ismertségének köszönhetően médiaszenzáció lett. Hogy elkerüljék a sajtó alkalmatlankodását, titokban házasodtak össze 1912. október 31-én.[3] Az angol cserkészek egy-egy pennyt adtak össze, hogy nászajándékot vegyenek nekik, egy autót (nem tévesztendő össze azzal a Rolls-Royce-szal, amelyet 1929-ben kaptak). Házasságuk emlékét egy emlékmű őrzi a brownsea islandi Mária-templomban.

Baden-Powell és Olave 1919 és 1939 között a hampshirei Bentley közelében fekvő Pax Hill házban, majd a surreyi Ripley mellett, a Chapel Farmon laktak.[4] A bentleyi házat Olave apjától kapták.[5] Közvetlenül házassága után Baden-Powell egészsége meggyengült, és rosszullétek törtek rá. Folyamatos fejfájásra panaszkodott, melyet orvosa pszichoszomatikus okokra vezetett vissza, és álomfejtéssel próbált gyógyítani. A fejfájások lecsillapodtak, miután az erkélyen ideiglenesen kialakított hálószobába költözött.

1939-ben a kenyai Nyeribe költöztek, a Kenya-hegy közelébe. A kis, egyszobás ház, amelyet Paxtunak nevezett, az Outspan Hotel telkén állt, melynek tulajdonosa Eric Sherbrooke Walker, Baden-Powell első személyi titkára volt. Övé volt 17 km-rel arrébb, az Aberdare-hegységben található Treetop Hotel is, amelyet Baden-Powell gyakran meglátogatott. Ma a Paxtu ház az Outspan Hotel épületeihez tartozik, és apró cserkészmúzeumként működik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai könyvek
  • 1884: Reconnaissance and Scouting
  • 1885: Cavalry Instruction
  • 1889: Pigsticking or Hoghunting
  • 1896: The Downfall of Prempeh
  • 1897: The Matabele Campaign
  • 1899: Aids to Scouting for N.-C.Os and Men
  • 1900: Sport in War
  • 1901: Notes and Instructions for the South African Constabulary
  • 1914: Quick Training for War
Cserkészkönyvek
  • 1908: Scouting for Boys
  • 1909: Yarns for Boy Scouts
  • 1912: Handbook for Girl Guides (társszerző Agnes Baden-Powell)
  • 1913: Boy Scouts Beyond The Sea: My World Tour
  • 1916: The Wolf Cub's handbook
  • 1918: Girl Guiding
  • 1919: Aids To Scoutmastership
  • 1921: What Scouts Can Do: More Yarns[6]
  • 1922: Rovering to Success (A boldogulás ösvényein)
  • 1929: Scouting and Youth Movements
  • 1935: Scouting Round the World
  • 1939 k.: Last Message to Scouts
A Scouting for Boys második részének borítója, 1908. január
Egyéb könyvek
  • 1905: Ambidexterity (társszerző John Jackson)
  • 1915: Indian Memories
  • 1915: My Adventures as a Spy[7]
  • 1916: Young Knights of the Empire: Their Code, and Further Scout Yarns[8]
  • 1921: An Old Wolf's Favourites
  • 1927: Life's Snags and How to Meet Them
  • 1933: Lessons From the Varsity of Life
  • 1934: Adventures and Accidents
  • 1936: Adventuring to Manhood
  • 1937: African Adventures
  • 1938: Birds and beasts of Africa
  • 1939: Paddle Your Own Canoe
  • 1940: More Sketches Of Kenya
Magyarul megjelent könyvek
  • Tábornok mint kém (Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó vállalat, Budapest, 1915, Fordította: dr. Mikes Lajos)
  • A cserkészvezető (Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, Budapest, 1992)
  • Cserkészet fiúknak (Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, Budapest, 1994)
  • A boldogulás ösvényein (2. kiadás, Márton Áron Kiadó, Budapest, 1999)
  • B.-P. horizontja (Alapítvány a szegedi cserkészéletért, Szeged, 2008, Fordította: Babos Gábor)
Szobor
  • 1905 John Smith[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Autobiography of Olave, Lady Baden-Powell, G.B.E. as told to Mary Drewery: Window on My Heart (angol nyelven). The Pine Tree Web, 2004. április 25. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  2. Fact Sheet – The Three Baden-Powells: Robert, Agnes and Olave (angol nyelven) (PDF). Girl Guides of Canada. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  3. Olave St Clair Baden-Powell, Lady Baden-Powell; Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, 1st Baron Baden-Powell (angol nyelven). National Portrait Gallery. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  4. Wey People: The Big Names of the Valley (angol nyelven). The River Wey & Navigations, 2008. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  5. Pax Hill (angol nyelven). Eileen K. Wade: 27 Years with Baden-Powell, 1957. The Pine Tree Web, 1997. december 4. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  6. Sir Robert Baden-Powell: What Scouts Can Do: More Yarns (angol nyelven). The Pine Tree Web, 1921. (Hozzáférés: 2008. május 1.)
  7. My Adventures as a Spy
  8. Young Knights of the Empire : Their Code, and Further Scout Yarns
  9. John Smith (angol nyelven). The Library of Virginia

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Baden-Powell témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]