Robert Baden-Powell
| Robert Baden-Powell | |
.png) |
|
| A cserkészet megalapítója | |
| Beceneve | Bi-Pi (B-P) |
| Született | London 1857. február 22. |
| Elhunyt | Nyeri, Kenya 1941. január 8. |
| Nemzetisége | angol |
| Szolgálati ideje | 1876-1910 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Civilben | A cserkészet megalapítója, író |
Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, lord Baden-Powell (London, 1857. február 22. – Nyeri, Kenya, 1941. január 8.), monogramja után „Bi-Pi” a brit hadsereg altábornagya, író és a cserkészet megalapítója.
Miután elvégezte a Charterhouse Schoolt, 1876-1910-ig a brit hadseregben szolgált Indiában és Afrikában. 1899-ben, a dél-afrikai második búr háborúban sikeresen védte Mafikeng erődjét. Katonai könyvei közül, amelyeket afrikai évei alatt a katonai felderítésről és a felderítők képzéséről írt, sokat fiatalok is olvastak. Ezek alapján írta meg a fiatalok számára Cserkészet fiúknak című könyvét, melyet 1908-ban adott ki Pearson. Írás közben ötleteit a gyakorlatban is kipróbálta egy táborozáson Brownsea Islanden. A tábor 1907. augusztus 1-jén kezdődött – ezt tekintik ma a cserkészet kezdetének.
Miután megnősült, feleségével, Olave Baden-Powellel és húgával, Agnes Baden-Powellel aktív szerepet vállaltak a cserkészmozgalom irányításában. Utolsó éveit a kenyai Nyeriben töltötte, és ott is halt meg 1941-ben.
Tartalomjegyzék |
Pályafutása [szerkesztés]
Kezdetek [szerkesztés]
1857. február 22-én született London Paddington negyedében, a család nyolcadik gyermekeként. Édesapja Harry Baden-Powell tiszteletes, az Oxfordi Egyetem egykori professzora. Első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben. 1870-ben ösztöndíjjal került a Charterhouse iskolába. Megtanult zongorázni, hegedülni, és szívesen színészkedett. Itt kezdte érdekelni a cserkészés és az erdei élet. A szünidőkben sokat kirándult bátyjaival.
Katonai pályán [szerkesztés]
1876-ban a Királyi Sandhursti Katonai Akadémia felvételijén második lett, így alhadnagyi rendfokozatban az Indiában szolgálatot teljesítő 13-as huszárokhoz került.
1880-as években Dél-Afrikában szolgál. Ez idő alatt tökéletesíti megfigyelési és felderítési módszereit a Zulu törzs tagjainak segítségével.
1899-ben a második búr háborúban Mafeking város védelmével bízták meg. A búrok 217 napon át sikertelenül ostromolták a várost. Az ostrom alatt felfigyelt a betegszállítással, lőszerhordással, hírvitellel megbízott fiúk ügyességére és találékonyságára. Meggyőződésévé vált, hogy a fiatalok megfelelő – természetükhöz, érdeklődésükhöz alkalmazkodó – képzési módszerek segítségével lényegesen nagyobb feladatok elvégzésére képesek.
A cserkészet [szerkesztés]
Katonai sikerei nyomán nemzeti hősként tért vissza Angliába 1900-ban. 1899-ben írt Aids to Scouting című könyvének sikere nyomán egyre több előadást tartott fiataloknak. Az egyik ilyen rendezvényen Sir William Smith a Boy's brigade mozgalom alapítója felkérte, hogy katonai kiképzői gyakorlatát felhasználva dolgozzon ki egy nevelési programot fiatal fiúk részére.
A program kipróbálására 1907-ben kísérleti tábort szervezett Brownsea szigetén. Ezt tekintik az első cserkésztábornak. A kedvező kimenetelű táborozás hatására 1908. január 24-én kihirdette Birkenhead-ben (a YMCA székházában) a cserkészet megalakulását. Ugyanebben az évben megjelent könyve, a Cserkészet fiúknak hatalmas sikert aratott, és egy év alatt hat kiadásban fogyott el. A fiatalok körében hatalmas népszerűségre tett szert, és sorra alakultak a cserkészőrsök és csapatok. 1909. szeptember 4-én a londoni Kristálypalotában rendezett cserkésztalálkozón mintegy 11 ezer fiúcserkész vett részt. Mellettük megjelentek az első lánycserkészek is.
1912. október 30-án kötött házasságot Olave St. Clair Soames-szal. 1910-ben indult útjára a lánycserkész mozgalom, melynek programját – az évek során szerzett tapasztalatok alapján – 1918-ban kiadott Girl Guiding (Lánycserkészet) című könyvében foglalta össze. A lánycserkész mozgalmat lánytestvére, Agnes Baden-Powell vezetésére bízta, tőle felesége Lady Olave Baden-Powell vette át.
A cserkészet nemcsak a Brit Birodalomban, hanem világszerte is komoly népszerűségre tett szert, és egyre komolyabb feladatot jelentett a vezetése. Ezért Baden-Powell 1910-ben VII. Edward király tanácsára nyugdíjba vonult, így minden energiáját a fejlődő világmozgalomnak szentelhette. 1920-ban rendezték meg az első cserkész világtalálkozót (dzsemborit) Londonban, ahol az egybegyűltek Baden-Powellt a világ főcserkészének választották. A dzsemborikat ettől kezdve négyévente megrendezték (kivéve a világháborús időszakot), 1933-ban éppen Magyarországon, a gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában.
Bi-Pi utolsó üzenete [szerkesztés]
Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga készítette el még valószínűleg 1929 előtt, mert aláírása csupán "Robert Baden-Powell", nem "Robert Baden-Powell of Gilwell". Lady Baden-Powell elmondta, hogy ezt a levelet (a "cserkészfiúknak" címzett borítékban) minden útjukra magukkal vitték egy "halálom esetén" borítékban.
Kedves cserkészek!
Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és – bár nem haldoklom – most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.
Barátotok: Robert Baden-Powell
Magánélete [szerkesztés]
Baden-Powell 1912 januárjában, az Arcadian óceánjáró fedélzetén ismerte meg leendő feleségét, Olave St Clair Soamest.[1][2] Olave 23 éves volt, Baden-Powell 55 – ekkora korkülönbség akkoriban nem volt szokatlan –, és születésnapjuk ugyanarra a napra esett. Szeptemberben eljegyezték egymást, ami Baden-Powell ismertségének köszönhetően médiaszenzáció lett. Hogy elkerüljék a sajtó alkalmatlankodását, titokban házasodtak össze 1912. október 31-én.[3] Az angol cserkészek egy-egy pennyt adtak össze, hogy nászajándékot vegyenek nekik, egy autót (nem tévesztendő össze azzal a Rolls-Royce-szal, amelyet 1929-ben kaptak). Házasságuk emlékét egy emlékmű őrzi a brownsea islandi Mária-templomban.
Baden-Powell és Olave 1919 és 1939 között a hampshirei Bentley közelében fekvő Pax Hill házban, majd a surreyi Ripley mellett, a Chapel Farmon laktak.[4] A bentleyi házat Olave apjától kapták.[5] Közvetlenül házassága után Baden-Powell egészsége meggyengült, és rosszullétek törtek rá. Folyamatos fejfájásra panaszkodott, melyet orvosa pszichoszomatikus okokra vezetett vissza, és álomfejtéssel próbált gyógyítani. A fejfájások lecsillapodtak, miután az erkélyen ideiglenesen kialakított hálószobába költözött.
1939-ben a kenyai Nyeribe költöztek, a Kenya-hegy közelébe. A kis, egyszobás ház, amelyet Paxtunak nevezett, az Outspan Hotel telkén állt, melynek tulajdonosa Eric Sherbrooke Walker, Baden-Powell első személyi titkára volt. Övé volt 17 km-rel arrébb, az Aberdare-hegységben található Treetop Hotel is, amelyet Baden-Powell gyakran meglátogatott. Ma a Paxtu ház az Outspan Hotel épületeihez tartozik, és apró cserkészmúzeumként működik.
Művei [szerkesztés]
|
|
|
|
|
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ The Autobiography of Olave, Lady Baden-Powell, G.B.E. as told to Mary Drewery: Window on My Heart (angol nyelven). The Pine Tree Web, 2004. április 25. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Fact Sheet – The Three Baden-Powells: Robert, Agnes and Olave (angol nyelven) (PDF). Girl Guides of Canada. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Olave St Clair Baden-Powell, Lady Baden-Powell; Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, 1st Baron Baden-Powell (angol nyelven). National Portrait Gallery. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Wey People: The Big Names of the Valley (angol nyelven). The River Wey & Navigations, 2008. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Pax Hill (angol nyelven). Eileen K. Wade: 27 Years with Baden-Powell, 1957. The Pine Tree Web, 1997. december 4. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Sir Robert Baden-Powell: What Scouts Can Do: More Yarns (angol nyelven). The Pine Tree Web, 1921. (Hozzáférés: 2008. május 1.)
- ↑ My Adventures as a Spy
- ↑ Young Knights of the Empire : Their Code, and Further Scout Yarns
- ↑ John Smith (angol nyelven). The Library of Virginia
További információk [szerkesztés]
- Magyar Cserkészszövetség
- Bi-Pi élete a Magyar Cserkész Szövetség honlapján
- Baden-Powell életrajza magyarul
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
