CA River Plate

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(River Plate szócikkből átirányítva)
River Plate
Argentina-river-plate.gif
Csapatadatok
Teljes csapatnév Club Atlético River Plate
Becenév Los Millionaires (Milliomosok)
Alapítva 1901. április 3.
Stadion El Monumental, Núñez Buenos Aires
Vezetőedző Argentína Néstor Gorosito
Elnök Argentína Daniel Passarella
Bajnokság Argentin első osztály
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

A Club Atlético River Plate (vagy ahogy sokan ismerik: River Plate vagy simán River) Argentína legismertebb csapata, amelyet 1901-ben alapítottak. Otthona Buenos Aires-ben, Núñez kerületben található. Stadionja az Estadio Monumental Antonio Vespucio Liberti. A River Plate, melyet a FIFA szavazásán 2000-ben a 20. század legjobb argentin klubjának választottak, 33 bajnoki címével a legeredményesebb klubcsapat az argentin futball történetében. 1986-ban megnyertek minden létező sorozatot: bajnoki cím, Libertadores Kupa, Interkontinentális Kupa és az argentin válogatott - többek között a River Plate játékosaival a soraiban - elsőként zárta az 1986-os labdarúgó-világbajnokságot.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Boca Juniorshoz hasonlóan a River Plate-et is Buenos Aires egyik legszegényebb körzetében, a La Bocában alapították 1901. május 25-én. S míg a Boca Juniors a kerületben maradt, addig a River először Buenos Aires Palermo nevű városrészébe, majd az 1930-as években egy kisebb kerületbe, a Núňezbe költözött. A Buenos Airest átszelő Rio de la Plata folyó angol neve a River Plate. A krónikák szerint a klub egyik alapítója a folyó partján található, The River Plate nevű kikötői piacon egyszer azt látta, hogy matrózok fociznak a ládák között: a legenda szerint ekkor dőlt el, hogy az újonnan alakult futballklub is a River Plate nevet viseli majd.

A harmincas években aztán a klubra ráragasztották a Milliomosok (Los Millionaires) becenevet, miután megvették Bernabé Ferreyrát, a kor egyik legdrágább játékosát, és aranyban fizettek érte a Tigre csapatának. Az 1940-es években a Riverben futballozott Alfredo di Stéfano és Eduardo Omar Sívori is - Di Stéfano később a Real Madrid, Sívori pedig a Juventus csillaga lett.

A River Plate offenzív, lehengerlő játékstílusának köszönhette, hogy az ötvenes években a Gépezet (La Máquina) néven kezdték emlegetni a csapatot. Ötfős csatársorát a mai napig úgy emlegetik Argentínában, mint Magyarországon az Aranycsapatot: a Munoz, Moreno, Pedernera, Labruna, Loustau kvintett a szakírók szerint a későbbi holland „totális futball" előőrse volt.

Az 1950-es évek végén peches időszak kezdődött: 1957 és 1975 között a River Plate tizenegyszer végzett a második helyen, a legfájóbb emlékű mérkőzés azonban a Libertadores Kupa 1966-os döntője: a fináléban a River már 2:0-ra vezetett az uruguayi Penarol Montevideo ellen, a vége azonban 2:4 lett. A kupa elvesztése mellett azonban született egy rekord is, ugyanis az 1966-os kupasorozatban Daniel Onega lett a gólkirály 17 találattal, amely azóta is egyedülálló a Libertadores Kupa történetében.

Az 1978-ban világbajnokságot nyert argentin válogatottból itt játszott Ubaldo Fillol, Mario Kempes, Daniel Passarella, Alberto Tarantini, Leopoldo Luque, Norberto Alonso és Amerigo Gallego is.

Így aztán az első sikerre a Libertadores Kupában egészen 1986-ig kellett várniuk a piros-fehéreknek: a döntőben a kolumbiai America Calit verték (2:1, 1:0). Ekkor már nem volt ott a csapatban a nyolcvanas évek nagy sztárja, minden idők legjobb uruguayi labdarúgója, a Herceg (Prince) becenevű Enzo Francescoli, aki máig a River történetének legeredményesebb idegenlégiósa (165 meccsen 90 gól).

Ekkor bontogatták szárnyaikat a River csapatában olyan argentin tehetségek, mint Claudio Caniggia, a világbajnok Oscar Ruggeri, itt védett a szintén világbajnok Neri Pumpido, s az 1989/90-es szezonban 21 bajnokin 17-szer volt eredményes a River mezében Gabriel Omar Batistuta. Ariel Ortega és Marcelo Gallardo a régi két meghatározó és elnyűhetetlen játékos még az 1990-es évekből, akik még jelenleg is aktív csapattagok.

A Libertadores Kupában tíz évet kellett várniuk a szurkolóknak az újabb győzelemre, s ismét a kolumbiai America Cali volt az ellenfél. A csapat motorja ekkor újfent Francescoli volt, aki nyolcéves európai kitérő (Racing Club Paris, Marseille, Cagliari, Torino) után tért vissza Buenos Airesbe.

A River olykor a szélsőségek csapata. A 2003/04-es bajnokságban az Aperturában haloványan szerepeltek és csak a 11. helyen végeztek, ugyanakkor a Clausurában hatalmas fordulatot véve bajnokok lettek. Még ennél is rendhagyóbb eset volt az elmúlt szezon: 2008-ban megnyerték a bajnokságot, majd a következő szezonban az utolsók lettek! (Pontosabban, mert ez így kicsit félreérthető: 2011 június 20-án kiestek a másodosztályba.) A 2012–2013-as szezonra azonban ismét visszajutottak a legmagasabb osztályba.

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A River Stadionjának, az Estadio Monumentalnak hivatalos nevét az Antonio Vespucio Libertit egy régi elnökről kapta. Itt játssza mérkőzéseit az argentin futballválogatott is. Az eredetileg is lenyűgöző stadiont az 1978-as futball vb-re felújították, befogadó képessége eredetileg 110 ezres volt, napjainkban 80 ezres. A Monumental jelző jól illik rá, hiszen nem csak egy stadion, hanem valóságos sportcentumot foglal magában, ahol rengeteg edzőpálya, vendégszobák, étterem, orvosi rendelő, ajándékbolt, sportmúzeum és a világhírű River Plate Sportiskola is található. A stadion fekvése is festői; a Costanera Norte-n, a Rio la Plata közvetlen közelében található. Tömegközlekedéssel is jól megközelíthető. A "D" jelzésű metroval a Junta végállomásig utazva már könnyen elérhető, de számos buszhelyijárat is közlekedik a stadionig. A stadion felett húzódik a belföldi reptérre tartó légifolyosó, így szinte percenként elzúg egy gép az aréna felett, amely gyakran ad helyet gigantikus rock koncerteknek, mint a Rolling Stones, vagy a Quilmes Rockfesztivál.

Szurkolói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Boca-fanok nagy része inkább a dolgozó réteg, míg a Rivert favorizálók inkább a középosztályba tartoznak, legalábbis sokáig élt e legenda a köztudatba. Manapság teljesen mindegy, ugyanis nemre, korra és társadalmi, illetve anyagi hovatartozástól független, minden szinten található River-drukker. Argentína 40%-a a Boca Juniorsnak szurkol, míg 32% a River Plate-é. A Boca szurkolók ’Gallinas’-nak, vagyis csirkéknek, míg a River fanatikusok pedig ’Bosteros’-nak, szebben kifejezve ganéjgyűjtőknek hívják riválisukat – ami a La Boca negyed szennyezett folyójának szagára utal.

El Superclásico[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentínában El Superclásico-nak nevezik a két legnagyobb fővárosi klub összecsapását. A megtisztelő jelző természetesen nem ok nélkül ragadt a párharcra, ugyanis a Boca Juniors az ország legnépszerűbb, míg a River Plate a legsikeresebb csapata. Egy évben legalább négy alkalommal kerül sor a szuperrangadóra. A két bajnoki mellett a népszerű Torneo Verano kupában és a Copa Revancha alkalmán is megmérkőznek, amelyet semleges helyszíneken a legkiemelkedőbb fővárosi csapatoknak írnak ki minden januárban. E két rivális mellett a San Lorenzo és a Velez, valamint a meghívott Independiente és Racing szerepelnek körmérkőzéseket játszva. A Torneo Verano állandó helyszíne Mar del Plata, az Estadio Minella, amely az 1978-as vb-én a magyar, az olasz és a francia csapat meccseinek adott otthont. A Copa Revancha helyszínei változnak, legtöbbszőr Cordoba, Salta, vagy éppen Jujuy városa a rendező. 2004-ben hatszor is sor került a Superclasico-ra, miután az említettek mellett még a Libertadores Kupa elődöntőjében is összekerültek, ahol igazán emlékezetes és drámai mérkőzést játszottak.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Argentin amatőr másodosztály:(1x): 1908;
  • Argentin amatőr első osztály:(1x): 1920;
  • Argentin bajnok:(33x): 1932, 1936, 1937, 1941, 1942, 1945, 1947, 1952, 1953, 1955, 1956, 1957, 1975, 1975, 1977, 1979, 1979, 1980, 1981, 1985/86, 1989/90, 1991/92, 1993/94, 1994/95, 1996/97, 1996/97, 1997/98, 1999/00, 1999/00, 2001/02, 2002/03, 2003/04; 2008:
  • Libertadores-kupa:(2x): 1986, 1996;
  • Supercopa Sudamericana:(1x): 1997;
  • Interkontinentális kupa:(1x): 1986;
  • Copa Interamericana:(1x): 1987;

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. február 5. szerint.
# Poszt Név
1 argentína K Juan Ojeda
2 argentína V Nicolás Sánchez
3 argentína V Cristian Villagra
4 argentína V Paulo Ferrari
5 argentína KP Oscar Ahumada
7 argentína CS Mauro Rosales
8 argentína KP Rodrigo Archubi
9 kolumbia CS Radamel Falcao
10 argentína KP Marcelo Gallardo
11 argentína KP Matías Abelairas
12 argentína K Mario Vega
13 argentína K Gonzalo Marinelli
14 argentína CS Gustavo Fernández
15 uruguay KP Robert Mario Flores
16 argentína V Facundo Hernán Quiroga
17 argentína CS Andrés Ríos
18 argentína KP Nicolás Domingo
19 argentína KP Diego Barrado
21 argentína KP Martín Galmarini
22 argentína CS Gustavo Bou
# Poszt Név
23 argentína CS Cristian Fabbiani
24 argentína V Gustavo Cabral
25 argentína V Danilo Gerlo
26 argentína V Fabio Giménez
27 argentína KP Nelson González
28 argentína KP Augusto Fernández
29 argentína KP Mauro Díaz
30 argentína KP Diego Buonanotte
31 argentína KP Facundo Affranchino
32 argentína K Leandro Chichizola
34 argentína CS Daniel Villalba
35 argentína CS Gonzalo Gil
36 argentína V Diego Bogado
37 argentína KP Damián Lizio
38 argentína CS Pablo Mazza
39 argentína V Emmanuel Martinez
40 argentína KP Marcelo Burzac
41 argentína CS Juan Antonio
–– argentína V Mateo Musacchio
–– argentína CS Erik Lamela

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai időszak és a La Máquina[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941 La Maquina; balról: Juan Muñoz, José Moreno, Adolfo Pedernera, Angel Labruna és Félix Lousteau
  • Carlos Peucelle
  • Bernabé Ferreyra
  • Alfredo Di Stéfano
  • Norberto Yácono
  • Ricardo Vaghi
  • José Ramos
  • Bruno Rodolfi
  • Enrique Omar Sivori
  • José El Charro Moreno
  • Juan Carlos Muñoz
  • Adolfo Pedernera
  • Ángel Labruna
  • Felix Loustau
  • Walter Gomez
  • Néstor Rossi
  • Renato Cesarini

50-es, 60-as és 70-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pedernera és Peucelle, El Gráfico magazin.
  • Luis Artime
  • Federico Vairo
  • Eladio Rojas
  • Amadeo Carrizo
  • Juan Carlos Sainz
  • Vladislao Cap
  • José Varacka
  • Ermindo Onega
  • Daniel Onega
  • Roberto Matosas
  • Luís Alberto Cubilla
  • Hugo Gatti (Loco)
  • Oscar Más (Pinino)
  • Norberto Alonso (Beto)
  • Juan José López
  • Ubaldo Fillol
  • Carlos Morete
  • Alejandro Sabella
  • Reinaldo Merlo
  • Daniel Passarella (El Káiser)
  • Pablo Comelles
  • Leopoldo Luque
  • Oscar Ortiz
  • Miguel Ángel Raimondo
  • Alejandro Sabella
  • Héctor Artico
  • Américo Gallego

80-as és korai 90-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kései 90-es évektől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb sportágak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosárlabda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

River Plate elsőosztályú kosárlabda csapattal is büszkélkedhet, amely eddig háromszor nyert bajnokságot.

Röplabda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

River Plate profi női és férfi röplabda csapatokkal rendelkezik.

Magyarok a klubnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomás szerint nem volt még magyar játékosa, de kiváló magyar kapcsolattal rendelkezik a klub. Szabó Gyula (Dorogi Sportmúzeum alapítója és a Dorogi FC elnökségi tagja) révén, aki többször volt már az argentin klub vendége, baráti viszonyt sikerült kialakítani.[forrás?]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz CA River Plate témájú médiaállományokat.