Rituximab
| Rituximab | |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 174722-31-7 |
| ChemSpider | NA |
| DrugBank | DB00073 |
| KEGG | D02994 |
| ATC kód | L01XC02 |
| UNII | 4F4X42SYQ6 |
| ChEMBL | 1201576 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6416H9874N1688O1987S44 |
| Moláris tömeg | 143859,7 g/mol |
| Farmakokinetikai adatok | |
| Biohasznosíthatóság | 100% (IV) |
| Biológiai felezési idő |
30 – 400 óra (az adagtól és a kezelés tartamától függően) |
| Kiválasztás | Uncertain: may undergo phagocytosis and catabolism in RES |
| Terápiás előírások | |
| Jogi státusz | Rx-only |
| Terhességi kategória | emberre nincsenek megfelelő kísérletek |
| C (US) | |
| Alkalmazás | csak intravénás infúzióban |
A Rituximab egy Rituxan® és MabThera® néven forgalomba került mesterséges monoklonális antitest, mely a B-sejtek sejtfelszínén található CD20 molekulát ismeri fel. Elsősorban a B-sejtes non-Hodgkin limfómák, a B-sejtes leukémiák és néhány autoimmun kórkép kezelésére használják.[1]
Története[szerkesztés]
A rituximabot a IDEC Pharmaceuticals fejlesztette ki, és először az FDA hagyta jóvá alkalmazását 1997-ben olyan limfómáknál amelyek más kemoterápiás módszerekre nem reagáltak. A végleges szabadalmaztatása a McLaughlin et al[2] tanulmánya után történt meg.Manapság ez a standard bevezető terápia az agresszív B- sejtes limfómáknál (pl.: diffúz nagy B-sejtes limfóma) CHOP kemoterápiával kombinálva. Pillanatnyilag az Egyesült Államokban a Biogen Idec és Genentech, az EU-ban a Roche forgalmazza.
Felhasználás[szerkesztés]
A rituximab csökkenti a B-sejtek számát, ezért olyan betegségek kezelésére használják, amelyeket a B-sejek túl nagy száma, hiperaktivitása, vagy diszfunkciója jellemez.
Daganatos betegségek[szerkesztés]
A legtöbb rituximabot kapó betegnek daganatos betegsége van, például leukémiája vagy limfómája.
Autoimmun betegségek[szerkesztés]
A rituximab hatásosnak bizonyult a reumatoid artritisz kezelésében három randomizált tanulmányban és mára engedélyezve lett a használata a nehezen gyógyuló esetekre. .[3] (Az FDA metotrexáttal (MTX) való kombinációját hagyta jóvá a közepes és a súlyos aktív remumatoid artritiszben szenvedő felnőtt betegeknek a tünetek enyhítésére, akik nem kielégítően válaszoltak a tumor nekrózis faktor (TNF) antagonista terápiára.) Van bizonyíték arra is, hogy a rituximab hatékony más autoimmun betegségekben is, például az idiopátiás autoimmun hemolítikus anémia, az idiopátiás thrombocytopéniás purpura (ITP),[4][5] Evans syndrome,[6] vaszkulitis, bullózus bőrelváltozások, egyes típusú diabétesz, Sjögren-szindróma, Devic-szindróma és szisztémás lupus erythematosus.
Szervátültetés utáni kilökődés elleni terápia[szerkesztés]
A rituximabot most már használhatják a veseátültetésen átesettek kezelésében is. A gyógyszer kifejezetten hatékony az olyan átültettet szerveknél, ahol a donor és a recipiens vércsoportja nem egyezik. Szintén használhatják indukciós terápiaként olyan betegeknél veseátültetés előtt, akiknél a kilökődés veszélye nagyobb (pl.: többedik átültetés).
Mechanizmus[szerkesztés]
Az antitest kötődik a CD20 sejtfelszíni markerhez. A CD20 marker B-limfocitákra specifikus. Nem válik le, modulálódik, vagy internalizálódik. Habár a CD20 marker funkciója nem teljesen ismert, valószínűsíthető, hogy szerepet játszhat a plazmamemebrán Ca2+ áteresztő képességének változásában, ezzel szabályozva az intracelluláris Ca2+ koncentrációt és ezzel a B-sejtek aktivációját.
A rituximab pontos hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott, a következő mechanizmusok állhatnak a háttérben:
- Az Fc-rész mediálta antitest-függő celluláris citotoxicitás (ADCC) és komplement-függő citotoxicitás (CDC).
- Általános sejtciklust szabályozó hatás.
- Növeli az MHC II és az LFA-1 és LFA-3 (lymphocyte function-associated antigen) adhéziós molekulák expresszióját.
- Kiváltja a CD23 marker elvesztését.
- Downregulálja a B-sejt receptor képzését.
- Apoptózist (sejthalált) indukál.
A kombinált effektus a B-limfociták eliminálódásához vezet a szervezetből (beleértve a rákos sejteket is), ami lehetővé teszi, hogy a limfatikus őssejtekből új, egészséges B-limfociták képződhessenek.
Binder és munkatársai tovább kutatták a rituximabot kötő CD20 molekulát és rájöttek, hogy a 170-173 és 182-185 aminosavak között, amelyek fizikailag közel vannak egymáshoz, egy diszulfid híd alakul ki a 167-es és a 183-as aminosav között.[7]
Mellékhatások[szerkesztés]
Súlyos mellékhatások:
- Számos infúziós komplikáció
- Tumor lízis szindróma, okozta akut veseelégtelenség
- Infekciók
- Hepatitis B reaktiváció
- Egyéb virális fertőzések
- Progresszív multifokális leukoencefalopátia (PML)
- Immunrendszer károsodás súlyos B-sejt szám csökkenéssel: a non-Hodgkins lymphomás
betegek 70 - 80% -ánál
- Tüdőkárosodás[8]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Feugier P. (2015). „A review of rituximab, the first anti-CD20 monoclonal antibody used in the treatment of B non-Hodgkin's lymphomas.” (angol nyelven). Future Oncol. 11 (9), 1327-42. o. DOI:10.2217/fon.15.57. PMID 25952779.
- ↑ McLaughlin P, Grillo-Lopez AJ, Link BK, Levy R, Czuczman MS, Williams ME, Heyman MR, Bence-Bruckler I, White CA, Cabanillas F, Jain V, Ho AD, Lister J, Wey K, Shen D, Dallaire BK. Rituximab chimeric anti-CD20 monoclonal antibody therapy for relapsed indolent lymphoma: half of patients respond to a four-dose treatment program. J Clin Oncol 1998;16:2825-33. PMID 9704735.
- ↑ Edwards J, Szczepanski L, Szechinski J, Filipowicz-Sosnowska A, Emery P, Close D, Stevens R, Shaw T (2004). „Efficacy of B-cell-targeted therapy with rituximab in patients with rheumatoid arthritis.”. N Engl J Med 350 (25), 2572-81. o. PMID 15201414.
- ↑ Braendstrup P, Bjerrum OW, Nielsen OJ, Jensen BA, Clausen NT, Hansen PB, Andersen I, Schmidt K, Andersen TM, Peterslund NA, Birgens HS, Plesner T, Pedersen BB, Hasselbalch HC. Rituximab chimeric anti-CD20 monoclonal antibody treatment for adult refractory idiopathic thrombocytopenic purpura. Am J Hematol 2005;78:275-80. PMID 15795920.
- ↑ Patel V, Mihatov N, Cooper N, Stasi R, Cunningham-Rundles S, Bussel JB,Long-term responses seen with rituximab in patients with ITP, Community Oncology Vol. 4 No. 2, February 2007:107 PDF Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Shanafelt, Tait D, MD; Madueme, Hans L, MD; Wold, Robert C, PharmD; Tefferi, Ayalew, MD Rituximab for Immune Cytopenia in Adults: Idiopathic Thrombocytopenic Purpura, Autoimmune Hemolytic Anemia, and Evans Syndrome Mayo Clinic Proc. 2003;78:1340-1346 PDF Archiválva 2006. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Binder M, Otto F, Mertelsmann R, Veelken H, Trepel M. (2006). „The epitope recognized by rituximab.”. Blood 108, 1975-1978. o. PMID 16705086.
- ↑ Burton C, Kaczmarski R, Jan-Mohamed R (2003). „Interstitial pneumonitis related to rituximab therapy”. N Engl J Med 348 (26), 2690-1; discussion 2690-1. o. PMID 12826649.