Ritoók Zsigmond (filológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ritoók Zsigmond
2015-ben (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele)
2015-ben (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele)
Életrajzi adatok
Született1929. szeptember 28. (94 éves)
Budapest
Ismeretes mint
  • klasszika-filológus
  • egyetemi oktató
Pályafutása
Szakterületnyelvészet, irodalomtudomány
Kutatási területókori görög irodalom, római irodalom, klasszika-filológia
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem1986–
Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportjatudományos munkatárs
Jelentős munkáiGörög művelődéstörténet
(Németh Györggyel és Sarkady Jánossal)
Szakmai kitüntetések
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia
(1990: levelező, 1993: rendes)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ritoók Zsigmond témájú médiaállományokat.

Ritoók Zsigmond (Budapest, 1929. szeptember 28. –) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, egyetemi tanár, professor emeritus,[1] a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudósa. 2009-ben a Bolyai-díj kitüntetettje. Dédapja Tormay Béla (1839–1906) mezőgazdász, akadémikus; nagyapja Ritoók Zsigmond (1870–1938) orvos, belgyógyász.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem göröglatin szakán kezdte 1948-ban, ahol 1952-ben szerzett bölcsészdiplomát (az egyetem neve ekkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem volt). Emellett 1948-tól annak 1950-es megszűnéséig az Eötvös-kollégium tagja volt. 1965-ben magyar szakos diplomát szerzett a meglévők mellé.

Diplomájának megszerzése után az ELTE görög tanszékének tanársegédje lett, majd 1958 és 1970 között a budapesti Martos Flóra Gimnázium (ma: Óbudai Gimnázium) tanára volt. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később főmunkatársa lett. 1986-ban az ELTE latin nyelv és irodalom tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. Egy évvel később tanszékvezető is lett, mely tisztséget 1993-ig töltötte be. 1999-ben a rendes professzori nyugdíjkorhatárt elérve ugyan nyugalomba vonult, ám ezzel párhuzamosan professor emeritus címet kapott, és változatlanul folytatja oktatói tevékenységét.

1968-ban védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1986-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1990-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Ezenkívül a római Academia Latinitati Fovendae, az Európai Akadémia, valamint az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává választották. 1990-ben az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese lett, majd 1996 és 1999 között annak elnöke volt (ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett). Ezenkívül az Ókortudományi Bizottság és a Doktori Tanács vallástudományi szakbizottságának tagja. 2007-ben a Vallástudományi Elnöki Bizottság elnöke lett. Ezenkívül 1980-ban a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára lett, majd 1985-ben annak ügyvezető társelnökévé, 1991-ben pedig elnökévé választották. Ezt a tisztségét 1997-ig töltötte be. 1993 és 2003 között az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a görög és római irodalom, az antikvitás esztétikája és az ókortudomány története (klasszika-filológia).

A görög epikus énekmondókkal kapcsolatban azok működésének és társadalmi elhelyezkedésének első rendszeres összehasonlító vizsgálatait végezte el. Az epikus szöveghagyományban és retorikában a szóbeliségből az írásbeliségbe történő áttérés jeleit és alapját vizsgálta.

Ezenkívül kiadta Arany János kéziratban és töredékesen megmaradt Szophoklész-fordításait. Ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy az addigi felfogással ellentétben azokat nem német nyelvből, hanem ógörögből fordította. Jelentős tankönyvírói munkássága is, több ókori témájú egyetemi és középiskolai tankönyv szerzője vagy társszerzője.

Családja[szerkesztés]

Egyik dédapja a nagyváradi ítélőtábla elnöke, másik dédapja pedig Tormay Ferenc mezőgazdász, az MTA tagja. Nagyapja Ritoók Zsigmond orvos, belgyógyász, a Rókus Kórház igazgatója volt. Távoli rokona (nagyapjának testvére) Ritoók Emma művészetfilozófus, író.

Özvegy, felesége Szalay Ágnes (1931-2022) irodalomtörténész, könyvtáros, az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztályának külső tagja, az MTA Régikönyvek Gyűjteményének vezetője, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje, Janus Pannonius összes művei kritikai kiadásának szerkesztője volt.[2] Házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Ritoók zsigmond (klf.elte.hu, hozzáférés: 2023-04-12)
  2. In memoriam (BTK Irodalomtudományi Intézet. Hozzáférés: 2023-04-12)
  3. Ferencváros díszpolgárai
  4. http://www.magyarorokseg.hu/aktualitasok#akt_dij

Források[szerkesztés]

További hivatkozások[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap