Richard Winters
| Richard D. Winters | |
 |
|
| Richard Winters a II. világháború idején | |
| Beceneve | Dick |
| Született | Ephrata, Pennsylvania 1918. január 21. |
| Elhunyt | 2011. január 2. (92 évesen) |
| Nemzetisége |  amerikai |
| Fegyvernem | légi szállítású gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1941–1945, 1950–1953 |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | Normandiai partraszállás Market Garden hadművelet Ardenneki hadjárat |
| Kitüntetései | Kiváló Szolgálatért Érdemkereszt Bronzcsillag(2) Bíbor Szív |
Richard D. Winters (1918. január 21. – 2011. január 2.[1]) amerikai katonatiszt a második világháborúban, kitüntetett háborús veterán, háborús hős. Az USA II. világháborúban szolgáló 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős gyalogezred (506th PIR) 2. zászlóalj E (Easy) századának parancsnoka volt.
Nevét Az elit alakulat című könyv, valamint az előbbi alapján készült filmsorozat tette ismertté.
Tartalomjegyzék |
Fiatalsága [szerkesztés]
Winters a pennsylvaniai Lancasterben született. 1941-ben szerzett üzleti diplomát, majd önkéntesként jelentkezett a hadseregbe, ahol egy évet kívánt eltölteni, hogy utána folytathassa üzleti karrierjét, azonban a japánok pearl harbour-i támadása keresztül húzta számításait.
A hadseregben [szerkesztés]
1942-ben végzett a Tisztképzőben a georgiai Fort Benningben, itt barátkozott össze Lewis Nixonnal, akivel később együtt szolgáltak a 101. légi szállítású hadosztálynál. Az év nyarán önkéntesként jelentkezett az 506. ejtőernyős gyalogezredhez, ahol az alakuló E századhoz vezényelték. Itt, a második szakasz parancsnoka volt, hamarosan előléptették főhadnaggyá. 1943 áprilisában kinevezték a század parancsnokhelyettesévé: ebben a beosztásban szolgált 1944. júniusáig.
Winters nem sokkal a normandiai invázió előtt érkezett vissza alakulatához, korábbi beosztásába visszahelyezve. Hasonlóan a többi, amerikai ejtőernyőshöz, ő is magányosan ért földet: pár embert összegyűjtve elindult Sainte-Mère-Église felé. Itt tájékoztatták Thomas Meehan hadnagy eltűnéséről, akinek a gépét találtat érte, és lezuhant, így Winters lett a század parancsnoka.
8:30-kor tíz emberével megtámadta az Utah partszkaszra tüzelő tüzérüteget a Brecourt-tanyánál. A támadás sikerrel járt, az ágyúkat tönkretették.[2] A támadásért később az E század több tagja is kitüntetést kapott, Winters-t pedig felterjesztették a Medal of Honorra, melyet azonban nem kapott meg, helyette a Distinguished Service Cross-t ítélték neki. További kiváló teljesítményéért július 2-án századossá léptették elő. Egységével harcolt Carentanért, majd a hónap végén visszavonták az egész hadosztályt Angliába.
A Market Garden hadművelet során léptették elő a 2. zászlóalj parancsnokhelyettesévé, mely során főleg adminisztrációs feladatokkal kellett megbirkóznia. Október 5-én vezette a századot utoljára harcba, amikor is egy ember elvesztése árán megfutamítottak 200 német katonát, Winters ekkor lőtt utoljára puskájával a világháborúban.
Az ardenneki offenzíva során az egységével Bastogne mellé vezényelték, ahol sikeresen állták a német támadásokat, még itt kapta meg a 2. zászlóalj parancsnokságát, majd 1945 januárjában előléptették őrnaggyá. A háború vége Berchtesgadenben érte a zászlóaljával, majd megszálló feladatokat láttak el Ausztriában.
A háború után [szerkesztés]
Winters elfogadta Nixon százados ajánlatát, és a Nixon Nitrát Műveknél vállalt munkát, majd a koreai háború idején visszavették a hadseregbe, amikor kiképzőtisztként alkalmazták.
Leszerelése után a pennsylvaniai Hersheyben vásárolt házat. 2011. január 2-án hunyt el.[1]
Kitüntetései [szerkesztés]
 |
Distinguished Service Cross |
  |
Bronze Star egy tölgyfalevél kisdíszítéssel (másodszori adományozás) |
 |
Purple Heart |
 |
Presidential Unit Citation egy tölgyfalevél kisdíszítéssel (másodszori adományozás) |
 |
American Defense Service Medal |
   |
European-African-Middle Eastern Campaign Medal három csatacsillaggal és egy nyílhegy kisdíszítéssel |
 |
World War II Victory Medal |
 |
Army of Occupation Medal |
 |
National Defense Service Medal |
 |
Harci gyalogsági jelvény |
 |
Ejtőernyős kitűző két ugrási csillaggal |
Az elit alakulat [szerkesztés]
.jpg)
Stephen E. Ambrose amerikai történész 1992-es könyvében dolgozta fel az E század történetét, melyet főleg a veteránokkal készített beszélgetéseiből állított össze. Később a könyvön alapuló sorozatban is látható Winters a részek elején, illetve végén, amikor visszaemlékezik, magát Winterst Damian Lewis alakította. Később Larry Alexander: Biggest Brother: The Life of Major Dick Winters, The Man Who Led the Band of Brothers című, 2005-ös könyvében áll a középpontban, majd 2006-ban Cole C. Kingseeddel közösen megírta visszaemlékezéseit Beyond Band of Brothers: The War Memoirs of Major Dick Winters címmel.
Jegyzet [szerkesztés]
- ^ a b T. Rees Shapiro. „Post Mortem - Dick Winters dies; WWII hero commanded 'Band of Brothers'”, Washington Post, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. január 10.)
- ↑ Ambrose, Stephen E.: D nap, GABO Kiadó, 2002, l. 313.
Forrás [szerkesztés]
- Ambrose, Stephen E.: D nap, GABO Kiadó, 2002
- Ambrose, Stephen E.: Civil katonák, GABO Kiadó, 2004
- Ambrose, Stephen E.: Elit alakulat, GABO Kiadó, 2001
