Richard Winters

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard D. Winters
Richard Winters.jpeg
Richard Winters a II. világháború idején
Beceneve Dick
Született
1918. január 21.
Ephrata, Pennsylvania
Elhunyt
2011. január 2. (92 évesen)
Nemzetisége Egyesült Államok amerikai
Fegyvernem légi szállítású gyalogság
Szolgálati ideje 1941–1945, 1950–1953
Rendfokozata őrnagy
Csatái Normandiai partraszállás
Market Garden hadművelet
Ardenneki hadjárat
Kitüntetései Kiváló Szolgálatért Érdemkereszt
Bronzcsillag(2)
Bíbor Szív

Richard D. Winters (1918. január 21.2011. január 2.[1]) amerikai katonatiszt a második világháborúban, kitüntetett háborús veterán, háborús hős. Az USA II. világháborúban szolgáló 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős gyalogezred (506th PIR) 2. zászlóalj E (Easy) századának parancsnoka volt.

Nevét Az elit alakulat című könyv, valamint az előbbi alapján készült filmsorozat tette ismertté.

Fiatalsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Winters a pennsylvaniai Lancasterben született. 1941-ben szerzett üzleti diplomát, majd önkéntesként jelentkezett a hadseregbe, ahol egy évet kívánt eltölteni, hogy utána folytathassa üzleti karrierjét, azonban a japánok pearl harbour-i támadása keresztül húzta számításait.

A hadseregben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942-ben végzett a Tisztképzőben a georgiai Fort Benningben, itt barátkozott össze Lewis Nixonnal, akivel később együtt szolgáltak a 101. légi szállítású hadosztálynál. Az év nyarán önkéntesként jelentkezett az 506. ejtőernyős gyalogezredhez, ahol az alakuló E századhoz vezényelték. Itt, a második szakasz parancsnoka volt, hamarosan előléptették főhadnaggyá. 1943 áprilisában kinevezték a század parancsnokhelyettesévé: ebben a beosztásban szolgált 1944. júniusáig.

Winters nem sokkal a normandiai invázió előtt érkezett vissza alakulatához, korábbi beosztásába visszahelyezve. Hasonlóan a többi, amerikai ejtőernyőshöz, ő is magányosan ért földet: pár embert összegyűjtve elindult Sainte-Mère-Église felé. Itt tájékoztatták Thomas Meehan hadnagy eltűnéséről, akinek a gépét találtat érte, és lezuhant, így Winters lett a század parancsnoka.

8:30-kor tíz emberével megtámadta az Utah partszkaszra tüzelő tüzérüteget a Brecourt-tanyánál. A támadás sikerrel járt, az ágyúkat tönkretették.[2] A támadásért később az E század több tagja is kitüntetést kapott, Winters-t pedig felterjesztették a Medal of Honorra, melyet azonban nem kapott meg, helyette a Distinguished Service Cross-t ítélték neki. További kiváló teljesítményéért július 2-án századossá léptették elő. Egységével harcolt Carentanért, majd a hónap végén visszavonták az egész hadosztályt Angliába.

A Market Garden hadművelet során léptették elő a 2. zászlóalj parancsnokhelyettesévé, mely során főleg adminisztrációs feladatokkal kellett megbirkóznia. Október 5-én vezette a századot utoljára harcba, amikor is egy ember elvesztése árán megfutamítottak 200 német katonát, Winters ekkor lőtt utoljára puskájával a világháborúban.

Az ardenneki offenzíva során az egységével Bastogne mellé vezényelték, ahol sikeresen állták a német támadásokat, még itt kapta meg a 2. zászlóalj parancsnokságát, majd 1945 januárjában előléptették őrnaggyá. A háború vége Berchtesgadenben érte a zászlóaljával, majd megszálló feladatokat láttak el Ausztriában.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Winters elfogadta Nixon százados ajánlatát, és a Nixon Nitrát Műveknél vállalt munkát, majd a koreai háború idején visszavették a hadseregbe, amikor kiképzőtisztként alkalmazták.

Leszerelése után a pennsylvaniai Hersheyben vásárolt házat. 2011. január 2-án hunyt el.[1]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Distinguished Service Cross ribbon.svg Distinguished Service Cross
Bronze Oak Leaf
Bronze Star ribbon.svg
Bronze Star egy tölgyfalevél kisdíszítéssel (másodszori adományozás)
Purple Heart BAR.svg Purple Heart
Bronze Oak Leaf
Presidential Unit Citation ribbon.svg
Presidential Unit Citation egy tölgyfalevél kisdíszítéssel (másodszori adományozás)
American Defense Service ribbon.svg American Defense Service Medal
Arrowhead device
Bronze Service Star
Bronze Service Star
Bronze Service Star
European-African-Middle Eastern Campaign ribbon.svg
European-African-Middle Eastern Campaign Medal három csatacsillaggal és egy nyílhegy kisdíszítéssel
World War II Victory Medal ribbon.svg World War II Victory Medal
Army of Occupation ribbon.svg Army of Occupation Medal
National Defense Service Medal ribbon.svg National Defense Service Medal
Combat Infantry Badge.svg Harci gyalogsági jelvény
US Army Airborne basic parachutist badge.gif Ejtőernyős kitűző két ugrási csillaggal

Az elit alakulat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Winters 2004-ben

Stephen E. Ambrose amerikai történész 1992-es könyvében dolgozta fel az E század történetét, melyet főleg a veteránokkal készített beszélgetéseiből állított össze. Később a könyvön alapuló sorozatban is látható Winters a részek elején, illetve végén, amikor visszaemlékezik, magát Winterst Damian Lewis alakította. Később Larry Alexander: Biggest Brother: The Life of Major Dick Winters, The Man Who Led the Band of Brothers című, 2005-ös könyvében áll a középpontban, majd 2006-ban Cole C. Kingseeddel közösen megírta visszaemlékezéseit Beyond Band of Brothers: The War Memoirs of Major Dick Winters címmel.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b T. Rees Shapiro. „Post Mortem - Dick Winters dies; WWII hero commanded 'Band of Brothers'”, Washington Post, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. január 10.) 
  2. Ambrose, Stephen E.: D nap, GABO Kiadó, 2002, l. 313.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ambrose, Stephen E.: D nap, GABO Kiadó, 2002
  • Ambrose, Stephen E.: Civil katonák, GABO Kiadó, 2004
  • Ambrose, Stephen E.: Elit alakulat, GABO Kiadó, 2001

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richard Winters élete angolul