Richard Tucker
| Richard Tucker | |
 |
|
| Születéskori neve | Ruvn (Rubin) Ticker |
| Született | New York 1913. Augusztus 28. |
| Elhunyt | Kalamazoo, Michigan 1975. január 8. |
| Nemzetisége | amerikai |
| Házastársa | Sara Perelmuth |
| Foglalkozása | tenor |
Richard Tucker (New York, 1913. augusztus 28. – Kalamazoo, Michigan, 1975. január 8.) amerikai operaénekes (tenor).
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Ruvn (Rubin) Ticker néven született Brooklynban. Fiatalon kezdett el énekelni mint kántor az Emanuel zsinagógában, Passaic városban New Jerseyben, később a brooklyni Bronxban kapott alkalmazást a nagy zsidó központban.
1936-ban feleségül vette Sara Perelmutht. Feleségének Jákob nevű testvére, aki már a rádióban énekelt, megváltoztatta nevét Jan Peerce-re. Az ő tanítója, Sol Hurok, nagy sikerrel mutatta be őt a Metropolitan Operában.
Peerce nem hitt Tucker képességeiben és nem bátorította művészi ambícióit (amiért a családi kapcsolat később megromlott), de azért bemutatta Tuckert Althouse mesternek, aki őt tanította. Nem sikerült kihallgatást nyerni az operaházban, de egyszer az Metropolitan Opera igazgatója felismerte a Brooklyni központban és meghívta 1945. december 15-én Amilcare Ponchielli Gioconda című operájának Enzo szerepére. Tucker első fellépésének rendkívüli sikere volt.[1] Ezután 738-szor szerepelt ott 1974. március 12.-ig.[2]
Két év múlva meghívták Enzo szerepére Veronába. Ugyanakkor egy akkor még ismeretlen, fiatal szopránt is szerződtettek: Maria Callast. Tuckernak kezdetben több sikere volt, mint Callasnak. 1949-ben Arturo Toscanini neki adta Radames szerepét az Aida NBC televízióbeli koncertszerű eladásában. Az ebből készített film ma is nagyon népszerű [3]
Nemcsak a hangja, de a kiejtése is pontos, szinte anyanyelvi szintű volt. Tucker akkor is megőrizte vezető szerepét, mikor a Metropolitanban legendás tenoristák, Jussi Björling, Giuseppe di Stefano és Mario del Monaco léptek fel. Még hatvan éves korában is sikeresen szerepelt Canio szerepében a Bajazzókban. Amennyire nagy volt az énekben, annyira rossz volt színészként.
Az operaházon kívül koncerteken is szerepelt. Az ötvenes évek vége felé a szabadtéri Lewisohn színházban a "Giacomo Puccini" fesztiválon lépett fel, ahol több mint 13 000 fős közönség hallgatta.[4] Operai karrierje alatt továbbra is kántorkodott, különösen a nagy ünnepek alatt. Három fiát is vallásos életre irányította.
Tucker a Columbia Recordssal hosszú távú szerződést írt alá. Ennek ellenére viszonylag kevés jó színvonalú lemezfelvétel készült vele. Ezekből sokat kimásoltak és megtalálható CD formában vagy on-line.
Tucker koncertkörútra ment Merrill baritonistával 1975. januárban. Richard Tucker ott halt meg infarktusban, amikor lepihent az esti koncert előtt Kalamazoo, Michiganben. A temetési megemlékezést a Metropolitan Operában tartották. Az operaház előtti teret az ő nevére nevezték át.
Emlékezete [szerkesztés]
A családja és barátai egy alapítványt tettek, hogy „Amerika legnagyobb tenoristájának emlékét megőrizzék a fiatal énekesek segítségével”. Évenkénti koncertet adtak, amiben Luciano Pavarotti meg más operacsillagok szerepeltek, és ösztöndíjat adtak ki. Ebből részesült Renee Fleming és Deborah Voigt.
Külső mp3 hivatkozások [szerkesztés]
- Richard Tucker „A Nyugat lányában”
- Renata Tebaldi és Richard Tucker a Puccini Manon Lescaut-ban
- Richard Tucker operettát énekel
- Az olasz lélek[5]
