Richard Tucker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Tucker
Richard Tucker monument.JPG
Születéskori neve Ruvn (Rubin) Ticker
Született 1913. augusztus 28.
New York
Elhunyt 1975. január 8. (61 évesen)
Kalamazoo, Michigan
Nemzetisége amerikai
Házastársa Sara Perelmuth
Foglalkozása tenor

Richard Tucker az IMDb-n

Richard Tucker (New York, 1913. augusztus 28.Kalamazoo, Michigan, 1975. január 8.) amerikai operaénekes (tenor).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruvn (Rubin) Ticker néven született Brooklynban. Fiatalon kezdett el énekelni mint kántor az Emanuel zsinagógában, Passaic városban New Jerseyben, később a brooklyni Bronxban kapott alkalmazást a nagy zsidó központban.

1936-ban feleségül vette Sara Perelmutht. Feleségének Jákob nevű testvére, aki már a rádióban énekelt, megváltoztatta nevét Jan Peerce-re. Az ő tanítója, Sol Hurok, nagy sikerrel mutatta be őt a Metropolitan Operában.

Peerce nem hitt Tucker képességeiben és nem bátorította művészi ambícióit (amiért a családi kapcsolat később megromlott), de azért bemutatta Tuckert Althouse mesternek, aki őt tanította. Nem sikerült kihallgatást nyerni az operaházban, de egyszer az Metropolitan Opera igazgatója felismerte a Brooklyni központban és meghívta 1945. december 15-én Amilcare Ponchielli Gioconda című operájának Enzo szerepére. Tucker első fellépésének rendkívüli sikere volt.[1] Ezután 738-szor szerepelt ott 1974. március 12.-ig.[2]

Két év múlva meghívták Enzo szerepére Veronába. Ugyanakkor egy akkor még ismeretlen, fiatal szopránt is szerződtettek: Maria Callast. Tuckernak kezdetben több sikere volt, mint Callasnak. 1949-ben Arturo Toscanini neki adta Radames szerepét az Aida NBC televízióbeli koncertszerű eladásában. Az ebből készített film ma is nagyon népszerű [3]

Nemcsak a hangja, de a kiejtése is pontos, szinte anyanyelvi szintű volt. Tucker akkor is megőrizte vezető szerepét, mikor a Metropolitanban legendás tenoristák, Jussi Björling, Giuseppe di Stefano és Mario del Monaco léptek fel. Még hatvan éves korában is sikeresen szerepelt Canio szerepében a Bajazzókban. Amennyire nagy volt az énekben, annyira rossz volt színészként.

Az operaházon kívül koncerteken is szerepelt. Az ötvenes évek vége felé a szabadtéri Lewisohn színházban a "Giacomo Puccini" fesztiválon lépett fel, ahol több mint 13 000 fős közönség hallgatta.[4] Operai karrierje alatt továbbra is kántorkodott, különösen a nagy ünnepek alatt. Három fiát is vallásos életre irányította.

Tucker a Columbia Recordssal hosszú távú szerződést írt alá. Ennek ellenére viszonylag kevés jó színvonalú lemezfelvétel készült vele. Ezekből sokat kimásoltak és megtalálható CD formában vagy on-line.

Tucker koncertkörútra ment Merrill baritonistával 1975. januárban. Richard Tucker ott halt meg infarktusban, amikor lepihent az esti koncert előtt Kalamazoo, Michiganben. A temetési megemlékezést a Metropolitan Operában tartották. Az operaház előtti teret az ő nevére nevezték át.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családja és barátai egy alapítványt tettek, hogy „Amerika legnagyobb tenoristájának emlékét megőrizzék a fiatal énekesek segítségével”. Évenkénti koncertet adtak, amiben Luciano Pavarotti meg más operacsillagok szerepeltek, és ösztöndíjat adtak ki. Ebből részesült Renee Fleming és Deborah Voigt.

Külső mp3 hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Irving Kolodin, The Story of the Metropolitan Opera (Alfred A. Knopf, Inc., 1953, 532. oldal
  2. [1]
  3. [2]
  4. The New York Times, 1959.5.19, 28. oldal
  5. [3]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]