Richard Coudenhove-Kalergi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Coudenhove-Kalergi
Coudenhove-Kalergi 1926.jpg
Születési neve Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi
Született 1894. november 16.
Tokió
Elhunyt 1972. július 27. (77 évesen)
Schruns
Foglalkozása filozófus,
történész,
diplomata,
szociológus

Richard Coudenhove-Kalergi, (Tokió 1894. november 16.Schruns, 1972. július 27.), eredeti nevén Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi, リヒャルト・ニコラウス・栄次郎・クーデンホーフ=カレルギー, (németül Richard Nikolaus Eijiro Graf Coudenhove-Kalergi), filozófus, történész, diplomata és szociológus, a páneurópai eszme megfogalmazója. A japán anyakönyve szerint 青山 栄次郎 (Aoyama Eizirô, Aoyama Eijirō, Aojama Eidzsiró).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Heinrich Coudenhove-Kalergi (1859.10.12.-1906.5.14.), osztrák–magyar gróf, a Monarchia diplomatája, édesanyja Aoyama Mituko (Aoyama Mitsuko, Aojama Micuko, 青山 光子, született Aoyama Mitu, Aoyama Mitsu, Aojama Micu, 青山 みつ) (1874.7.24.-1941.8.27.) japán szamurájcsalád leszármazottja volt.

Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, majd iskoláit először Csehországban, majd Ausztriában, a híres Theresianumban végezte. Az érettségi után a Bécsi Egyetemen filozófiát és történelmet tanult, ahol ezt követően 1916-ban doktori címet szerzett.

Egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg Ida Roland Klausner osztrák színésznővel, akit 1915-ben vett feleségül. Első felesége halála után, 1952-ben újra megnősült, Alexandra von Tiele svájci grófnőt vette el. Azonban boldogságuk - az asszony eltávozása nyomán - csak rövid ideig tartott, így 1969-ben Melanie Benatzky Hoffmann személyében új élettársra talált.

Alig 28 évesen, 1922-ben jelentette meg indítványát "Páneurópa - Egy indítvány" címmel , majd 1923-ban megjelent könyve "Páneurópa" címmel, mely megalapozta a Páneurópa mozgalom alapjait és eszmeiségét. Célja egy olyan európai közösség létrehozása volt, mely politikai és gazdasági érdekközösségként megakadályozhatja egy újabb világháború kirobbanását.

1931-ben könyvet írt Sztálinról és birodalmáról „Stalin & Co” címmel, 1937-ben pedig Hitlerről és nemzetiszocialista államáról írt egy újabbat „Teljes nemzet - teljes ember” címmel. Ezekben a műveiben szembeszállt a korszak mindkét totális és diktatórikus mozgalmával, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal is. Mozgalmát 1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvétel után Németországban betiltották, így a gróf előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott.

Tevékenységét a második világháború után is folytatta, az ő szellemiségét tükrözte Winston Churchill híres 1946-os zürichi beszéde, melyben egy "egyesült Európa" létrehozására tett javaslatot. Emellett Coudenhove-Kalergi kezdeményezte az Európai Parlamenti Unió létrehozását is 1947-ben.

1950–ben elsőként vehette át az európai egység megteremtésében játszott életművéért a Nagy Károly–díjat (Karlspreis vagy Charlemagne Award), amelyet Aachen városa adományoz azoknak, akik a legtöbbet tették az európai egység és az európai béke megteremtéséért.

Coudenhove-Kalergi fiatal korától tagja volt a bécsi Humanitas szabadkőműves páholynak, mely elsősorban karitatív tevékenységgel és pacifista kezdeményezések támogatásával hívta fel magára a figyelmet.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paneuropa:, 80 Jahre für Europa (6-15.o.) PANEUROPA Österreich folyóirat - Nr. 4/2002
  • Az európai egységeszme dokumentumai a XVI. századtól 1945-ig - Szeged, Gradus ad parnassum Könyvkiadó, 2000.
  • Dr. Huszár Pál: Történelmi háttérrel az egységes Európáért. Habsburg Otto közéleti tevékenységéről. Veszprém, 2002.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rolf Italiaander: Richard N. Coudenhove-Kalergi. Begründer derPaneuropa-Bewegung. (Persönlichkeiten der Europäischen Integration. 5). Eurobuch-Verlag, Freudenstadt, 1969;
  • H. Brugmans: L’idée Européenne 1920-1970. De Tempel, Bruges, 1970. 57-64;
  • B. Rosamond: Theories of EuropeanIntegration. St. Martin’s Press, New York, 2000. 21-23, 37, 186;
  • D. Long and P. Wilson (eds.): Thinker’s of the Twenty Year’s Crisis: Inter-War idealism Reassessed. Clarendon Press, Oxfrod, 1995;
  • D. Heater: The Idea of European Unity. Leicester University Press, London, 1992. 122-130;
  • B. Voyenne : Histoire de l’idée Européenne. Payot, Paris, 1964. 168-172;
  • D. de Rougemont : Vinght-huit siècle d’Europe. La conscience européenne á travers les textes d’Hésiode à nos jours. Payot, Paris, 1961;
  • R. H. Foerster : Die Idee Europa 1300-1946. Quellen zur Geschichte der Politischen Einigung. Deutsher Taschenbuch Verlag, 1963;
  • R. H. Foerster: Europa. Geschichte einer politischen Idee. Nymphenburger Verlagsbuchandlung, München, 1967. 298-300;
  • A. Carrié: The Unity of Europe: a Historical Survey. Secker & Warburg, London, 1966. 222;
  • Lendvai L. F.: Közép-Európa versus Pán-Európa. In: Lendvai L. F.: Közép-Európa koncepciók. ÁronKiadó, Budapest, 1997. 233-281;
  • Kövics E.: Az európai egység kérdése és Németország 1919-1933. Akadémia, Budapest,1992. 65-112.;
  • C. H. Pegg: Evolution of the European Idea 1914-1932. The University of North Carolina Press, London, 1983. 295

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]