Ribáry Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ribáry Ferenc (Kolta, 1827. október 6.Budapest, 1880. május 17.) tanár, történész, földrajzi szakíró.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

A szabadságharcban fogságba esett és Königgrätzben raboskodott. Besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe. Miután 1851-ben szabadult, nevelő lett: 1861-től budai főgimnáziumban volt helyettes tanár. 1863-ban szerzett tanári oklevelet, ugyanakkor rendes tanárrá nevezték ki. 1869-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést nyert. Ókortörténeti és földrajzi szakíróként egyaránt jelentős műveket alkotott. Julien Vinson fordította francia nyelvre Ribáry Ferenc baszk nyelvtanát.

Főbb művei [szerkesztés]

Történelmi tárgyú művek [szerkesztés]

  • Babylonia és Assyria őskori történetének hitelessége (Pest, 1868);
  • Egy lap Egyiptom őskori történetéből (Bp., 1875);
  • A Claudiusok története (Bp., 1876);
  • A legújabb kor története (Bp., 1878);
  • Az ókor története (I – III., Bp., 1879 – 81).

Földrajzi tárgyú művek [szerkesztés]

  • A magyar királyság földirata (Pest, 1872);
  • Egyetemes földirat (Budapest, 1874);
  • Földrajzi kis atlasz (u. o. 1873).

Nyelvtudományi művek [szerkesztés]

Ezek még külföldön is figyelmet keltettek. Ő irta az első magyar nyelvű baszk nyelvtant (1866), melyet Vinson Julien franciára fordított (1877).[1]

Források [szerkesztés]

  1. Károly, Morvay (2008.). „DUK. Euskal gramatika llaburra - Rövid baszk nyelvtan” (PDF), 16. o.