Ribáry Ferenc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ribáry Ferenc (Kolta, 1827. október 6. – Budapest, 1880. május 17.) tanár, történész, földrajzi szakíró.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
A szabadságharcban fogságba esett és Königgrätzben raboskodott. Besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe. Miután 1851-ben szabadult, nevelő lett: 1861-től budai főgimnáziumban volt helyettes tanár. 1863-ban szerzett tanári oklevelet, ugyanakkor rendes tanárrá nevezték ki. 1869-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést nyert. Ókortörténeti és földrajzi szakíróként egyaránt jelentős műveket alkotott. Julien Vinson fordította francia nyelvre Ribáry Ferenc baszk nyelvtanát.
Főbb művei [szerkesztés]
Történelmi tárgyú művek [szerkesztés]
- Babylonia és Assyria őskori történetének hitelessége (Pest, 1868);
- Egy lap Egyiptom őskori történetéből (Bp., 1875);
- A Claudiusok története (Bp., 1876);
- A legújabb kor története (Bp., 1878);
- Az ókor története (I – III., Bp., 1879 – 81).
Földrajzi tárgyú művek [szerkesztés]
- A magyar királyság földirata (Pest, 1872);
- Egyetemes földirat (Budapest, 1874);
- Földrajzi kis atlasz (u. o. 1873).
Nyelvtudományi művek [szerkesztés]
Ezek még külföldön is figyelmet keltettek. Ő irta az első magyar nyelvű baszk nyelvtant (1866), melyet Vinson Julien franciára fordított (1877).[1]
Források [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Ribáry Ferenc, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 9.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online hozzáférés
- ↑ Károly, Morvay (2008.). „DUK. Euskal gramatika llaburra - Rövid baszk nyelvtan” (PDF), 16. o.

