Ribáry Ferenc

Ribáry Ferenc (Kolta, 1827. október 6. – Budapest, 1880. május 17.) tanár, történész, földrajzi szakíró.

Életpályája

A szabadságharcban fogságba esett és Königgrätzben raboskodott. Besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe. Miután 1851-ben szabadult, nevelő lett: 1861-től budai főgimnáziumban volt helyettes tanár. 1863-ban szerzett tanári oklevelet, ugyanakkor rendes tanárrá nevezték ki. 1869-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést nyert. Ókortörténeti és földrajzi szakíróként egyaránt jelentős műveket alkotott. Julien Vinson fordította francia nyelvre Ribáry Ferenc baszk nyelvtanát.

Főbb művei

Történelmi tárgyú művek

• Babylonia és Assyria őskori történetének hitelessége (Pest, 1868);
• Egy lap Egyiptom őskori történetéből (Bp., 1875);
• A Claudiusok története (Bp., 1876);
• A legújabb kor története (Bp., 1878);
• Az ókor története (I – III., Bp., 1879 – 81).

Földrajzi tárgyú művek

• A magyar királyság földirata (Pest, 1872);
• Egyetemes földirat (Budapest, 1874);
• Földrajzi kis atlasz (u. o. 1873).

Nyelvtudományi művek

Ezek még külföldön is figyelmet keltettek. Ő irta az első magyar nyelvű baszk nyelvtant (1866), melyet Vinson Julien franciára fordított (1877).

Források

• Bokor József (szerk.). Ribáry Ferenc, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 9. 
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online hozzáférés