Reprográfia
A reprográfia azoknak az eljárásoknak a gyűjtőneve, amelyek során valamely dokumentumról pontos, hű másolatot készítenek. A reprográfia segítheti valamely intézmény (például könyvtár, iroda) működését, de önálló szolgáltatásként is nyújtható.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A reprográfia fejlődése
A reprográfia fejlődése összefügg a másolatkészítés műszaki fejlődésével a 20. század közepétől.
[szerkesztés] Stencil
A legkorábbi eljárás a stencil készítése (stencilezés) volt, ezzel az eljárással gyenge minőségű másolatok készültek, kézi erővel (például étlapok, szamizdatok).
Az eljárás menete nagyjából a következő: A sokszorosítandó szöveget egy viasszal bevont papírlapra gépelték, majd a lapot stencilgép dobjára feszítették, és erről készültek a másolatok rotációs technológiával. Egy eredetiről 60-párszáz másolatot lehetett készíteni.
[szerkesztés] Mikrofilmezés
A képméret radikális csökkentésével mikrofilmek illetve mikrofilmcsíkok (microfiche) készültek, amelyekhez külön olvasókészülékeket fejlesztettek ki illetve használtak. A mikrofilmezésnek főleg az archiválásban volt szerepe.
[szerkesztés] Fénymásolás
A fénymásolás segítségével akár magánszemélyek is készíthetnek másolatokat.
[szerkesztés] Működése (nagyon leegyszerűsítve)
Az eredeti dokumentum képét egy elektrosztatikusan feltöltött félvezetőréteggel bevont hengerre, vagy szalagra vetítik. Ahol a réteget elegendő fény éri, elveszti a töltöttségét. A finom porként adagolt festék az elektrosztatikusan feltöltött részekhez tapad, amit, a továbbfordulás során a másolópapírra továbbít.
A papírra került festékport magas hőmérsékleten „beleégetik” a papírba.
A korszerű másolók igazából egybe épített szkenner+nyomtató ezek működése olyan, mintha (például) PC-n beszkennelnénk, majd kinyomtatnánk a dokumentumokat. Előnyeihez tartozik, hogy egyszerűbb (például tintasugaras) nyomtatómechanikával is működik.
[szerkesztés] Szkennelés
A szkenner elektronikus jelekké alakítja a dokumentumok képét, így számítógéppel kezelhetővé, olvashatóvá válik a dokumentum.
