Reményi Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reményi Ede
Reményi Ede.jpg
Illusztráció a Vasárnapi Ujságból
Életrajzi adatok
Születési név Hoffmann Ede
Született 1828. január 17.
Miskolc
Elhunyt 1898. május 15. (70 évesen)
San Francisco
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Reményi Ede témájú médiaállományokat.
Reményi Ede (ülve) és Johannes Brahms

Reményi Ede (eredeti nevén Hoffmann Ede, Miskolc, 1828. január 17.San Francisco, 1898. május 15.) zeneszerző, hegedűművész.[1] Testvére Reményi Antal 1848-49-es honvédszázados.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait szülővárosában kezdte, 9 évesen már hangversenyezett. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Böhm Józsefnél. Húsz éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába.[2][3] Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira.[3] 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is. 1854-ben egy ideig Londonban élt, itt Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel tüntette ki, valamint a királynő hegedűse címét is elnyerte.[4][5] 1855-ben távozott Amerikába, majd öt év után, 1860-ban amnesztiával hazatért.

Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. Az ország különböző városaiban adott hangversenyeket, több nagy jelentőségű alapítványt indított. 1870-ben a Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy István első hegedűsnek szerződtette.[3] Azonban rövid időn belül otthagyta állását, mivel állandó jelleggel hangversenyeket szervezett és rendezett, Ázsiában és Ausztráliában is. Nagy áldozatot hozott a közművelődés terén is: kezdeményezte a gyűjtést a Petőfi-szoboralapra, melynek érdekében koncertkörutat szervezett, s ennek bevételét, 67 000 forintot, a Petőfi-szobor, és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta.[5] 1872-ben feleségül vette Fáy Antal lányát, Fáy Gizellát. Külföldre mentek: először Párizsba, majd Londonba, végül 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen. Innen már csak koncertutakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben. A halál egyik san franciscói koncertjén, hegedülés közben érte.[3]

Emődön zeneiskola viseli a nevét.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eredeti magyar népdalok és csárdások (é. n.)
  • Eredeti magyar nép- és táncdal (1859)
  • Nagy hallgató (é. n.)
  • virtuóz hegedűátiratok

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. 213. o. ISBN 963-330-572-3
  2. A magyar zsidóság története. zsido.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  3. ^ a b c d Reményi Ede – Életrajz. Színészkönyvtár. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  4. (1856.) „Reményi Ede”. Vasárnapi Ujság (47). Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 10.  
  5. ^ a b Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 740. o.  Online elérés