Reményi Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reményi Ede
Reményi Ede.jpg
Illusztráció a Vasárnapi Ujságból
Életrajzi adatok
Születési név Hoffmann Ede
Született 1828. január 17.
Miskolc
Elhunyt 1898. május 15. (70 évesen)
San Francisco
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző
Reményi Ede (ülve) és Johannes Brahms

Reményi Ede (eredeti nevén Hoffmann Ede, Miskolc, 1828. január 17.San Francisco, 1898. május 15.) zeneszerző, hegedűművész.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait szülővárosában kezdte, 9 évesen már hangversenyezett. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Böhm Józsefnél. Húsz éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgey Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába.[2][3] Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira.[3] 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is. 1854-ben egy ideig Londonban élt, itt Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel tüntette ki, valamint a királynő hegedűse címét is elnyerte.[4][5] 1855-ben távozott Amerikába, majd öt év után, 1860-ban amnesztiával hazatért.

Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. Az ország különböző városaiban adott hangversenyeket, több nagy jelentőségű alapítványt indított. 1870-ben a Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy István első hegedűsnek szerződtette.[3] Azonban rövid időn belül otthagyta állását, mivel állandó jelleggel hangversenyeket szervezett és rendezett, Ázsiában és Ausztráliában is. Nagy áldozatot hozott a közművelődés terén is: kezdeményezte a gyűjtést a Petőfi-szoboralapra, melynek érdekében koncertkörutat szervezett, s ennek bevételét, 67 000 forintot, a Petőfi-szobor, és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta.[5] 1872-ben feleségül vette Fáy Antal lányát, Fáy Gizellát. Külföldre mentek: először Párizsba, majd Londonba, végül 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen. Innen már csak koncertutakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben. A halál egyik san franciscói koncertjén, hegedülés közben érte.[3]

Emődön zeneiskola viseli a nevét.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eredeti magyar népdalok és csárdások (é. n.)
  • Eredeti magyar nép- és táncdal (1859)
  • Nagy hallgató (é. n.)
  • virtuóz hegedűátiratok

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. 213. o. ISBN 963-330-572-3
  2. A magyar zsidóság története. zsido.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  3. ^ a b c d Reményi Ede – Életrajz. Színészkönyvtár. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  4. (1856.) „Reményi Ede”. Vasárnapi Újság (47). Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 10.  
  5. ^ a b Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 740. o.  Online elérés