Relativisztikus Doppler-effektus
A relativisztikus Doppler-effektus kiszámítása a klasszikus Doppler-effektushoz hasonlóan történik, azzal a különbséggel, hogy a Galilei-transzformáció helyett a Lorentz-transzformációt alkalmazzuk a forrás és a közeg, illetve a közeg és a megfigyelő közötti váltásoknál.
Tartalomjegyzék |
Egydimenziós eset vizsgálata [szerkesztés]
Vizsgáljuk először az egydimenziós esetet, legyen a közeghez rögzített koordináta-rendszerben
,
,
,
,
,
rendre a fénysebesség, a hullámsebesség, a forrás helye, sebessége, a megfigyelő helye és sebessége. Legyen továbbá
=1, ha a hullámok balról (negatív irányból) érik a megfigyelőt, és
=-1, ha jobbról (pozitív irányból).
Ha a forrás mozog és a megfigyelő áll, a tapasztalt frekvencia:
Ha a megfigyelő mozog és a forrás áll, a képlet a következő:
Az általános esetben (a forrás és a megfigyelő is mozog):
Abban a speciális esetben ha
, a képletek a következőképpen egyszerűsödnek (az előbbivel azonos sorrendben felírva):
Legyen
a megfigyelő forráshoz viszonyított sebessége (a relativisztikus sebesség-összeadás szabályai szerint):
Ekkor a képletek a
felhasználásával a következő alakban foglalhatók össze:
Ebből a formából látható, hogy fénysebességű hullámok esetében a közeghez viszonyított sebességnek nincs jelentősége, csak a forrás és a megfigyelő egymáshoz viszonyt sebessége befolyásolja a mérhető frekvenciát.
Többdimenziós eset vizsgálata [szerkesztés]
A többdimenziós eset vizsgálatánál
vektorok lesznek,
és
továbbra is skalár. (Továbbra is feltesszük hogy a forrás és a megfigyelő egyenesvonalú egyenletes mozgást végez, és hogy a forrás frekvenciája állandó.) Először oldjuk meg τ-re az alábbi egyenletet:
Ha található egy (esetleg két) megfelelő τ érték, akkor jelölje
(pontosabban
) a képletben szereplő vektor irányába mutató egységvektort:
Ezen egységvektor felhasználásával az egydimenziós esetből kapott képleteket az alábbi formában írhatjuk fel (azonos sorrendben: mozgó forrás, mozgó megfigyelő, mindkettő mozog):
Az egydimenziós esethez hasonlóan itt is egyszerűsödnek a képletek abban a speciális esetben, ha w=c, azaz a fénysebességgel terjedő hullámokról van szó:
Figyelem, ezen a ponton nem ismételhetjük meg mechanikusan az egydimenziós eset utolsó képletét, mivel az
vektort a közeghez rögzített rendszerben számoltuk ki. Ha
a megfigyelő sebessége a forráshoz képest, és
-t a forráshoz rögzített rendszerben számoltuk ki, akkor használhatjuk ezt a formát:
Geometriai levezetés [szerkesztés]
Jelölések:
a fénysebesség,
a megfigyelő a jel forráshoz való közeledésének a sebessége,
a jel kibocsátások időkülönbsége,
a megfigyelő által észlelt időkülönbség,
pedig egy segédváltozó.
Az ábráról látszik, hogy
azaz
. Ha ezt átírnánk frekvenciára pont a klasszikus Doppler-effektust kapnánk.
Az idődilatáció miatt:
Ezekből
Mivel a frekvencia a hullámhossz reciprokával arányos, így azt kapjuk, hogy
Távolodó megfigyelő esetén
azaz
Ezért a megfelelő formula:
Amit úgy is megkaphatunk, hogy
helyére
-t helyettesítünk.
Alkalmazás [szerkesztés]
Sebességmérés radar használatával [szerkesztés]
A forráshoz képest mozgó tárgyról visszaverődő fény (elektromágneses hullám), kétszeres Doppler-transzformációt szenved el, tehát a visszavert jel frekvenciája:
Ez a képlet felhasználható a vr sebesség kiszámítására:
Látható, hogy a frekvencia csökkenése (f < f0) távolodó mozgást (
) jelent, a frekvencia növekedése (f > f0) pedig közeledő mozgást (
).
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Interaktív Java szimuláció a klasszikus és a relativisztikus Doppler-effektusról. Szerző: Wolfgang Christian
























