Regolit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 433 Eros kisbolygó felszíne

A regolit egyes szilárd kérgű égitestek felszínén fizikai aprózódás, kémiai mállás, illetve – a Föld esetében – biológiai folyamatok, jelenségek változó arányú hatására képződő vagy egykor képződött törmelékes összlet. A regolitfajták jelentős része – főleg a mállási-aprózódási folyamatok következtében – laza szerkezetű, ugyanakkor cementáló vagy más hatásra kialakulhatnak ún. keményfelszínek is. Emellett a talaj, illetve a paleotalajok is a regolitréteghez tartoznak. Önmagában a felszínt borító regolitról leginkább akkor beszélünk, ha regolitréteg nem talajosodott, illetve ha a regolitképző folyamatok a regolitréteget folyamatosan vastagítják. A Föld esetében pl. Ausztrália jelentős területein több tíz méter vastag regolitréteg van, illetve egyes égitesteken, pl. a Holdon is ez a felszínt tipikusan borító összlet.

A regolit összetétele rendkívül változatos lehet, ezt alapvetően a kiindulási kőzet határozza meg, de a folyamatoknak, különösen a kémiai és a biológiai folyamatoknak nagy szerepe van a konkrét ásványos összetétel és az esetleges szervesanyag-tartalom meghatározásában. A regolitrétegnek függőleges értelemben gyakran – kialakító folyamatoktól függő – határozott szerkezete van, ám ezt a szerkezetet más folyamatok (bio- vagy krioturbáció, törmelékkúszás vagy -folyás, csuszamlások) időnként vagy rendszeresen megváltoztathatják.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A görög "rhegosz" (takaró) és "lithosz" (kő) szavakból ered.

Más égitestek felszíni kőzettörmeléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más égitestek (Hold, Mars, Vénusz, Titán, stb.) felszínének jelentős részét gyakran borítja regolit. A földi regolitréteggel szemben az égitesteknél fontos különbség, hogy a mai tudásunk szerint ezekben a felszíni takarókban nincsen élővilág, bár a Marson esetleg még találhatnak az űrszondák sajátos ősi élőlényeket a legegyszerűbb sejt szintjén. A légkör nélküli égitesteken elsősorban kozmikus hatások, becsapódás, hőmérsékleti változások nyomán történő aprózódás alakítja ki a regolitot. A légkörrel rendelkező Marson a szél is erőteljesen formálja a felszínt, szállítja a törmelékes anyagokat, és csuszamlások is előfordulnak.

A kisbolygók becsapódásokkal szaggatott felszínéről a Földre jutó meteoritok mutatják, hogy milyen átalakulásokat szenved el a felszíni réteg a kisebb méretű égitesteken. Tanulságos, hogy vizes átalakulás hatását többféle meteorit is mutatja. Ez a hatás valószínűleg a Naprendszer korai időszakában alakította át a kisbolygóöv külső részén található kis égitestek külső anyagát. Leggyakrabban a szenes kondritok között találunk ilyeneket.[forrás?]

A Holdon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo 11 által készített híres felvételen kivehető a finom porszerű szerkezete

A Holdnak majdnem a teljes felszínét regolit borítja.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]