Reginam occidere
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico – írta Merániai János esztergomi érsek híres levelében dodonai kétértelműséggel.
[szerkesztés] A levél háttere
1213 őszén magyar főurakból álló csoport (a „békétlenek tábora”) merényletet készít elő, s hajt végre II. András felesége Merániai Gertrúd (Gertrudis) ellen. A felkelés okát Gertrúdnak az az intézkedése jelentette, hogy férje távollétében (aki akkor Halicsban hadakozott) öccsét, Bertholdot (Ottót) kalocsai érsekké kiáltja ki. Fiatal kora és előélete miatt azonban a pápa, III. Ince is ellenezte az újdonsült rangot, s eltiltotta a lelkipásztori jogkörtől. Mivel a rangja megmaradt, így feladatkör nélkül nyelhette el az egyház kalocsa környéki vagyonát. A nagyurak felkelésének gyújtó szikrája azonban az volt, hogy a királynő a rokonait ültette az állam legmagasabb posztjaiba, így öccsét leghatalmasabb országnagyi ranggal is ellátta. A nagy földbirtokosok, Petur bán, és az ország nádora, Bór Benke (ismertebb nevén Bór nemzetbéli Bánk bán [1]) segítségével összeesküvést szőttek. A cselekvés végrehajtása előtt kikérték az akkori esztergomi érsek, Merániai János tanácsát. A főpap két tűz közé került. Egyik oldalon, Ottó kinevezése egyházi főméltóságnak veszélyeztette az ő főpapi rangját, az egyházi jövedelmeket, az egyház erkölcsét, és jogát a koronázásra, minden egyéb kiváltságát, tehát előnyös lett volna a felkelők közé állnia. A másik oldalról pedig gyilkosságban való részvételért nemcsak magas rangját, de életét is elvesztette volna.
Így latin nyelven megalkotta híressé vált kétértelmű válaszát.
[szerkesztés] A válasz és annak értelmezései
Hermann von Altaich Benedek-rendi szerzetes munkájának hála, fennmaradt a szöveg, amiből le lehetett fordítani magyarra: (a magyar nyelvű szöveg kétértelműségét a megfogalmazás módja, és az írásjelek hiánya okozza)
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:
- A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.
- A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.
Egy másik forrás, Albéric (Aubri) de Trois-Fontaines burgundi ciszterci szerzetes krónikájában szintén fennmaradt az eredeti szöveg. A két különböző szövegből, és abból, hogy egyes latin kifejezések magyarul nem adhatták vissza, amit az eredeti szöveg tökéletes kétértelműsége nyújtott, eltérő fordítások születtek a legjobb megközelítés érdekében. Így szállóigeként is több változata ismert pl.: „ha mindenki egyetért”, „mindenki benne van”, „ha mindenki beleegyezik” vagy „én magam nem ellenzem”, „én nem ellenzem” stb.
II. András halicsi hadjárata alatt egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrudis ellen. II. András szeretett feleségét halálának közelében, a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el.
A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel.
Amikor beidézték a gyilkossági kísérletben való részvétel vádjával, ő az ellenző olvasatot hozta fel mentségéül, vagyis
A királynét megölni nem kell – félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért – én nem – ellenzem
Ezt megerősítendő II. Ince pápa felmentette a gyilkosságban való résztvételért, s IV. Béla sem sújtotta semmivel. Annyira sikeres lett Európában a válasz, hogy mint a többértelműség példája Boncompagno da Signa, a bolognai egyetem Bajorországot megjárt és a pápával is jó kapcsolatot ápoló híres professzora 1235-ös Rethorica novissimájában már idézi, vagyis ekkortól a retorikai tananyag részévé vált. [2]
