Református egyházak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Református Egyházak szócikkből átirányítva)
Debreceni református nagytemplom
Alsóvárosi református templom (Kolozsvár)

A református egyházak Kálvin János és Ulrich Zwingli tanaira épülő tanításrendszerrel rendelkező protestáns felekezetek.

Létrejöttük a 16. századi nyugat-európai reformációhoz nyúlik vissza. A református egyház megalapítója a svájci reformáció vezetője, Ulrich Zwingli zürichi lelkész volt. Halála után a mozgalom fokozatosan Kálvin János irányítása alá került, aki 1536-ban kiadta A keresztény vallás alapvonalai [1] című művét. Ebben világos rendszerbe foglalta a reformáció alapelveit (mint például a kizárólag hit általi megigazulás elve).

A reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben 1567-ben, a Heidelbergi kátét és a II. Helvét hitvallást. Innen, az 1567-es debreceni zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét, amikor a reformátusok, élükön Méliusz Juhász Péterrel összegyűltek és állást foglaltak az unitarizmussal szemben és hitvallásilag megszervezték az egyházat. [2]

Jellemzői[szerkesztés]

A református egyházak nemzeti alapon szervezkedtek. Ezek mindegyikének külön hitvallásai vannak, tehát sem hitelvi, sem szervezeti alapon nem egységesek,[3] hanem országonként egymástól független hálózatot alkotnak. Főbb jellemvonásaik mégis meglehetősen azonosak.

A református egyházak központi gondolata az, hogy Isten dicsősége csak a teokráciában valósul meg, ezért a vallásos követelményekből szigorú törvényt csináltak; komoly egyházfegyelmet igyekszenek tartani, presbiteri alkotmányuk pedig nem engedi kifejlődni bennük a papuralmat.[3] Isten abszolút uralmának a proklamálásával áll szoros összeköttetésben a predesztináció tana: az a felfogás, hogy Isten szabad ura az emberek üdvösségének v. kárhozatának, a hívek és az emberek az ő eleve rendelése alapján üdvözölnek v. elkárhoznak. A reformátusok az egyházi szertartásoknak (keresztség, úrvacsora) kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a lutheri (evangélikus) egyház.[3]

Európai református egyházak[szerkesztés]

Svájci Református Egyház[szerkesztés]

A protestantizmus református ágát a svájci Ulrich Zwingli indította el Zürichben és néhány éven belül el terjesztették Bázelban (Johannes Oecolampadius), Bernben (Berchtold Haller és Niklaus Manuel), Genfben (Kálvin János), St. Gall-ban (Joachim Vadian), számos dél-németországi városban és a franciaországi Elzászban (Martin Bucer).

Franciaországi Református Egyház[szerkesztés]

Franciaországban a református protestánsokat hugenottáknak nevezték.

Német Református Egyház[szerkesztés]

A Német Református Egyház (Reformierte Kirche) a katolicizmus és lutheranizmus mellett Németország meghatározó egyháza. A Német Református Egyház szokatlan módon nem Kálvinhoz és Zwinglihez vezeti vissza egyházuk megalapítását hanem Philipp Melanchthonhoz, aki Luther Márton legjobb barátja és szövetségese volt.

Magyar vonatkozású református egyházak[szerkesztés]

Magyarországi Református Egyház[szerkesztés]

A Magyarországi Református Egyház ma a nemzetközi református mozgalom legnagyobb szervezete. A hitvallási iratai a Heidelbergi káté és a II. Helvét Hitvallás.

Magyarországon négy egyházkerület található, a Tiszántúli, Tiszáninneni, Dunamelléki, és a Dunántúli Egyházkerületek. Az egyházkerületek élén püspökök állnak világi elnöktársukkal, a főgondnokokkal. Ez az ún. paritás elve, ami azt jelenti, hogy a legalsóbb szervezeti egységtől (egyházközség) a legmagasabbig (zsinat) a lelkészi elnöknek van egy világi elnökpárja.

Kisebbségi magyar református egyházak[szerkesztés]

Tengeren túli magyar református egyházak[szerkesztés]

A Református Egyházak Világszövetsége[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kálvin János: A KERESZTYÉN VALLÁS ALAPVONALAI. Kálvin: írások. (Hozzáférés: 2023)
  2. Uj Idők Lexikona 7-8. Debreceni zsinat (Budapest, 1937)
  3. a b c Tolnai Új Világlexikona 15. Református egyház (Budapest, 1929)