Red Bull Air Race Világkupa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Red Bull Air Race Világkupa egy 2003 óta megrendezett nemzetközi repülő versenysorozat, melyben a világ legképzettebb pilótái vesznek részt, akiknek egy akadálypályán kell végighaladniuk a lehető legrövidebb idő alatt.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti ötlet szerint olyan vadonatúj légi versenyt kellett kidolgozni, amely még a világ legkiválóbb pilótáinak a képességeit is próbára teszi. A Red Bull égi vetélkedést akart, de olyat, amelyben a puszta sebességen túl a pontosság és az ügyesség dominál. Hamarosan megszületett a válasz: olyan speciális kialakítású akadálypályát kell építeni, amelyen a pilóták eszeveszett sebességgel száguldanak végig.

A Red Bull ezután a kétszeres műrepülő világbajnokhoz, a magyar Besenyei Péterhez fordult, hogy szaktudásával és tapasztalatával segítsen a koncepció finomításában. A rögtönzött csapat két egész évet töltött tervezéssel és fejlesztéssel, mielőtt 2003-ban az ausztriai Zeltwegben rendezett AirPower keretében szárnyra kapott volna a történelem első Red Bull Air Race versenye. Az esemény óriási sikere új korszak beköszöntét jelezte a repülősportok világában: megszületett az „Air Race”.

Red Bull Air Race - Budapest, 2006

Besenyei így emlékezik vissza a kezdetekre: „Megkeresett a Red Bull egy olyan repülős sportág ötletével, amelyben a pilóták az idővel versenyezve szlalomoznak a levegőben. Már régóta gondolkodtam azon, hogyan lehetne a műrepülést még izgalmasabbá tenni a nagyközönség számára. Amikor meghallottam az ötletet, már tudtam: bennem is pontosan ez fogalmazódott meg.”

„Elkezdtünk speciális anyagból készült, felfújható oszlopokat keresni és kidolgoztuk az új sport szabályrendszerét is. A munkálatok közben beszéltem más pilótákkal és felvázoltam nekik a Red Bull ötletét. Nem kellett különösebben sokat mondanom nekik, hogy meggyőzzem őket! Azonnal benne voltak a dologban.”

A zeltwegi nyitó eseményen hat világklasszis pilóta indult, Besenyei pedig teljesen megérdemelten nyerte meg a két futam egyikét. Az AirPower keretén belül tartott mérkőzés sikerein felbuzdulva 2003-ban újabb versenyt rendeztek a Budapest közelében található tököli repülőterén. Az esemény természetesen megint bombasiker lett, ez pedig még inkább megerősítette a Red Bullt abban a hitében, hogy ebben a sportágban igenis nagy lehetőségek rejlenek.

A következő évben a szervezők úgy döntöttek, hogy további négy versenyt rendeznek. 2004-ben az angliai Kemble adott otthont az immár harmadik Air Race-nek, amelyen az amerikai Kirby Chambliss diadalmaskodott.

Két hónappal később Magyarországra tért vissza az esemény: a futamot a Duna két partján ámuló, közel egymillió néző előtt tartották Budapest szívében, egyenesen a folyó felett. Itt ismét Chambliss lett a levegő királya. 2004 őszén további két versenyt rendeztek az Egyesült Államokban található Renóban, ahol Mike Mangold lett az esemény győztese és a világbajnok.

Red Bull Air Race 2008, Magyar futam (Budapest)

Az Air Race népszerűsége ekkor már olyan méreteket öltött, hogy 2005-ben a Red Bull úgy döntött, sorozat formájában viszi tovább a sportot: így jött létre az első Air Race Világfutam, amelynek keretében hét versenyt tartottak a világ különböző pontjain. Az a pilóta, aki a legtöbb ponttal zárja a Világfutamot, végül a hivatalos világbajnoki címet is elnyeri! 2006-ban már nyolcra nőtt a helyszínek száma, és tizenegy pilóta vetélkedett egymással. Végül az amerikai Kirby Chambliss fejére került a világbajnoki koszorú, az ausztráliai Perth-ben tartott záróeseményen.

2007-ben a már jól ismert pilótákhoz három újonc csatlakozik. A kibővült gárda az egész földgolyót körbeutazza, hogy tizenkét izgalmas helyszínen mérje össze tudását. Az évadnyitó versenyt Abu-Dzabiban rendezik áprilisban.

Mondanunk sem kell, hogy Besenyei nagy örömmel szemléli a sportág gyarapodását, és roppant büszke arra, hogy a Red Bullal karöltve bábáskodhatott a koncepció kidolgozása felett. „Az Air Race a pilóták ügyességének sava-borsa” – teszi hozzá Besenyei. – „Egyszerűen nincs még egy olyan verseny, amely ennyire próbára tenné a résztvevők képességeit, mint ez.”

A kihívás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Air Race nem egyszerűen a sebességről, hanem a precizitásról is szól. A pilótáknak azért kell az előírt „fordulási manővereket” végrehajtaniuk, hogy az akadálypárokon átjussanak, majd az útvonalon végignavigálhassanak. Még a legkisebb hiba is büntetőpontokat eredményezhet.

Előírt manőverek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004, Egyesült Királyság

Áthaladás kapun: az egymással párhuzamosan elhelyezett kék pilonok – amelyek körülbelül 14 méternyire vannak egymástól – képezik az akadálypárt, ezek között kell a pilótáknak vízszintesen átrepülniük.

Áthaladás kapun késrepülésben: az egymástól körülbelül 10 méterre elhelyezett piros pilonok még szűkebb akadálypárt képeznek, amelyek között a pilótáknak „késrepülés” pozícióban kell áthaladniuk – egyik szárnyukkal az ég, a másikkal pedig a föld felé. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy egy tipikus Air Race gép szárnyszélessége mintegy 8 méter, ezért a pilótáknak nem tanácsos ezeken a kapukon teljesen kiengedett szárnnyal átrepülniük.

Szlalomkapuk: három különálló pilon képezi a szlalomkapukat. A pilóták eldönthetik, hogy szűken vagy szélesen repülnek-e át ezeken a kapukon, de minél szűkebbre fogják a fordulókat, annál rövidebb lesz az útvonal. A szűkebb fordulókkal történő próbálkozás kockázatosabb és nagyobb szakértelmet is kíván, viszont végül lehetővé teszi, hogy a pilóta gyorsabban végigrepülhesse az útvonalat.

Küzdelem a gravitációs erővel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Red Bull Air Race versenye során a pilóták a földhöz közel repülnek, miközben nagy sebességgel süvítenek végig egy különleges kiképzésű „akadálypárokból” álló, kihívást jelentő útvonalon. Ez a fajta verseny a legkeményebb fizikai igénybevételt jelenti a pilótáknak, ennélfogva csak a legjobbak és a legtapasztaltabbak versenyezhetnek. A pilótáknak a csúcsot jelentő fizikai állapotban kell lenniük, különben egy pillanat alatt eszméletüket veszíthetik a manőverek okozta rendkívüli stressz hatása alatt. Csupán bizonyos számú pilóta van a világon, aki az ahhoz szükséges jártassággal is rendelkezik, hogy ezzel a légi versennyel megpróbálkozhasson, nem beszélve arról, hogy a fiziológiai és pszichológiai állóképességnek is birtokában kell lenniük. Nem csupán ki kell tudniuk bírni az akár 10 G-s erőhatást (amely testsúlyuknak a tízszerese), de a 400 km/ó-s vagy akár nagyobb sebességen történő repülés csőlátást is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy a pilótáknak szinte vakon kell repülniük, miközben a kapuk között szlalomoznak.

A gyorsuláskor vagy lassuláskor bekövetkező erőhatásokat nevezi a köznyelv G-értéknek, mértékét ugyanis a földi gravitációs gyorsulást (g=9,81 m/s2) mint egységet alapul véve határozzák meg. Ez lehet lineáris gyorsulás, tehát sebesség növelésből, vagy lassításból eredő gyorsulás, ezeknek hatásvonala a haladási iránnyal párhuzamos. Értéke az F=m×a képlettel számítható, ahol F a testre ható erő, m a test tömege, a pedig a gyorsulás. A repülésben sokkal nagyobbak az irányváltoztatáskor fellépő gyorsulásértékek. A legtöbb műrepülő manőver esetén nagy, 3 és 8g közötti gyorsulás jelentkezik.

Red Bull Air Race 2008, Magyar futam (Budapest)

A pilótáknak meg kell tudniuk birkózni a gyorsulásból származó erő hatásaival, ha öntudatuknál akarnak maradni és a teljesítményüket is meg kívánják őrizni. Mindezt úgy tehetik meg, ha – a stresszel történő megbirkózás érdekében – fokozatosan edzik a testüket, tehát izomreakcióik a gravitációs erő széles skálájához képesek alkalmazkodni (a -7 és +13 közötti tartományról beszélünk). A gravitációs erő tűrése gyorsan javul már 2-3 repülés során is, de – 10 napos tétlenség után – csökkenhet. Ezért fontos annyira, hogy a pilóták ne hagyják abba az edzést. A 2005-ös Red Bull Air Race Világfutamok bajnoka Mike Mangold, ezzel kapcsolatban mindent tud. Az állóképesség javítását célzó edzés komoly része programjának, de – mint mondja – mindez csak egy pontig segíthet, „szükség van a levegőben történő állandó edzésre is. Semmi sem hasonlítható a tényleges élményhez, ha a G-tűrés kialakításának elősegítéséről van szó”.

Vannak olyanok, akiknél adott a készség, hogy másoknál nagyobb G-értékeket is kibírjanak. Mindenkinél van azonban egy határ. A tapasztalt pilóták esetében tényleg nagyobb lehet a fiziológiai ellenállás, amely persze segít elérniük ezeket a magas teljesítményszinteket. A pilóták jól ismerik a G-értékek potenciális veszélyét és próbálják megállapítani azt a gyorsulási szintet, amellyel minden baj nélkül képesek még megbirkózni.

Szóval, melyek is pontosan a gravitációs erő fizikai hatásai? Az egész testet nehéznek érezzük, erőfeszítésre van szükség, ha fel akarjuk emelni a karunkat, a fejünk pedig egyenesen le akar csuklani a mellkasunkra, miközben az arcunk valahol az állkapcsunk közelében lóg. Ennek ellensúlyozására az adott személy megfeszíti nyakának és gyomrának az izmait, hogy megpróbálja megállítani a vér áramlását. „A ronda arckifejezés mind része annak a megfeszítő folyamatnak, amelyen a test átmegy, hogy a nagy gravitációs erőhatást túlélje”, magyarázza Mangold, majd így folytatja: „Nagyon hasonló az ökölvíváshoz; rengeteg kemény ütés érkezik, miközben a test többnyire – az érkező ütéseket várva – megfeszítve marad”.

L–39 Albatros-ok bemutató kötelékrepülése a 2008. évi Magyar futamon

A keringési rendszernek nehézséget jelent a megfelelő vérnyomás fenntartása nagy G-értékeknél, ami zavaros látáshoz, akcelerációs vaksághoz vagy éppen eszméletvesztéshez vezethet. A huzamosabb ideig ható gravitációs erő látáscsökkenést, végül pedig ájulást eredményez, mivel a vér a test alsó részeibe kényszerül, így viszont csökken az egyrészt a szívből, másrészt pedig a szemből és az agyból származó vérhozam. A fejet érintő csökkent vérellátás, vagyis csökkent oxigénmennyiség látászavart okozhat, illetve azt idézheti elő, hogy az érintettek képtelenek az izomtevékenységet koordinálni, nem beszélve a tudatvesztésről. A fordított, vagyis fejjel lefelé végrehajtott manőverek negatív G-értéket eredményeznek, amivel ugyan látszatra könnyebb megbirkózni, de a kisebb véredények repedését eredményezheti a szemben; ezt hívják vörös szemnek. Talán a fejenállás hasonlítható a mínusz 1 G értékű erő élményéhez. Idővel és a gyakorlat megszerzésével az emberi test képes akklimatizálódni ezekhez az erőhatásokhoz. Sikeres pilóta az, aki nem csupán a manőverekhez szükséges ügyesség és bátorság birtokában van, hanem, aki meg tud birkózni a fizikai stresszel is. A pilóták tökéletesen tudatában vannak az érintett kockázatoknak, de tapasztaltak és jártasak annyira, hogy mindezt a minimálisra tudják csökkenteni. Ismerik saját korlátaikat és képesek pontos döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy kibírják-e a hatást, amelyet a gravitációs erő rájuk gyakorolhat.

Pontozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnokságot a legtöbb pontot elérő pilóta nyeri meg, a pontokat a pilóták az egyes futamokon elért helyezéseik alapján kapják. A selejtező győztese 1 pontot kap.

1. helyezés 12 pont
2. helyezés 10 pont
3. helyezés 9 pont
4. helyezés 8 pont
5. helyezés 7 pont
6. helyezés 6 pont
7. helyezés 5 pont
8. helyezés 4 pont
9. helyezés 3 pont
10. helyezés 2 pont
11. helyezés 1 pont

Kapuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlalom során a pilóták több mint 300 km/ó-s sebességgel szelik át az égboltot a Red Bull Air Race futamokon. Rendkívül izgalmas, ugyanakkor nagyon kockázatos. Ezért olyan fontos, hogy az akadályok – a gép vagy a pilóta szempontjából – bármiféle hátrányos következmény nélkül kezelni tudják a hatást. Egy kérdés, amelyet mindig feltesznek: mi történik, ha valamelyik gép egy pilonnak ütközik?

A pilonnak nevezett akadálypárokat az innsbrucki Bellutti Protection Systems cég nagy körültekintéssel fejlesztette ki. Martin Jehart és csapata tervezte az akadálypárokat, amelyek – ha a gép ütközik velük – egyszerűen szétesnek. Nagyon könnyű és gyenge vitorlavászonból készülnek, amely azonnal elszakad, ha hozzáér a repülő szárnya vagy légcsavarja, tehát egyszerűen leengednek anélkül, hogy kárt tennének a repülőgépben, vagy veszélyt jelentenének rá nézve. A sérült pilon négy percen belül kicserélhető.

Gyengeségük dacára az akadálypárok mégis szerfelett rugalmasak, sőt anélkül képesek ellenállni akár 54 km/h-s szélsebességnek is, hogy eldőlnének. Mindezt kúp alakú pilonok kialakításával lehet elérni – alapjuknál ugyanis keresztben ötméteresek, a csúcsuknál viszont 75 centiméteresek.

Az akadálypárok 20 méter magasak és az egy párt alkotó pilonok közötti távolság hozzávetőlegesen 10-14 méter.

Bajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Bajnok Második Harmadik
2003 Magyarország Besenyei Péter Németország Klaus Schrodt Egyesült Államok Kirby Chambliss
2004 Egyesült Államok Kirby Chambliss Magyarország Besenyei Péter Németország Klaus Schrodt
2005 Egyesült Államok Mike Mangold Magyarország Besenyei Péter Egyesült Államok Kirby Chambliss
2006 Egyesült Államok Kirby Chambliss Magyarország Besenyei Péter Egyesült Államok Mike Mangold
2007 Egyesült Államok Mike Mangold UK Paul Bonhomme Magyarország Besenyei Péter
2008 Ausztria Hannes Arch UK Paul Bonhomme USA Kirby Chambliss
2009 UK Paul Bonhomme Ausztria Hannes Arch Ausztrália Matt Hall
2010 UK Paul Bonhomme Ausztria Hannes Arch UK Nigel Lamb

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnoki címek

Pilóta
1. USA Kirby Chambliss 2
1. USA Mike Mangold 2
3. Magyarország Besenyei Péter 1
3. Ausztria Hannes Arch 1
3. UK Paul Bonhomme 1

Győzelmek

Pilóta
1. USA Mike Mangold 12
2. Egyesült Királyság Paul Bonhomme 10
2. Magyarország Besenyei Péter 10
4. USA Kirby Chambliss 8
5. Ausztria Hannes Arch 3
5. Egyesült Királyság Steve Jones 2
6. Franciaország Nicolas Ivanoff 2

Dobogós helyezések

Pilóta
1. Magyarország Besenyei Péter 23
- USA Mike Mangold 24
3. Egyesült Királyság Paul Bonhomme 23
4. USA Kirby Chambliss 20
5. Ausztria Hannes Arch 6
6. Egyesült Királyság Steve Jones 5
7. Németország Klaus Schrodt 4
8. Franciaország Nicolas Ivanoff 2
9. Spanyolország Alejandro Maclean 2
- Egyesült Királyság Nigel Lamb 2
- Litvánia Jurgis Kairys 1
- USA Michael Goulian 1

Versenyhelyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Red Bull Air Race Világkupa
Air Race helyszínek
Ország Hely Versenyszám
2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Ausztrália Ausztrália Swan-folyó, Perth 9. 12. 10.
Ausztria Ausztria Zeltweg 1. 3.
Brazília Brazília Rio de Janeiro 2.
Németország Németország Berlin 3.
Magyarország Magyarország Budapest 2. 2. 6. 6. 8. 7. 4.
Írország Írország Rock of Cashel 4.
Mexikó Mexikó Acapulco, Guerrero 11.[1]
Hollandia Hollandia Rotterdam 2. 5.
Portugália Portugália Porto 9. 8. 5.
Oroszország Oroszország Szentpétervár 4.[1]
Spanyolország Spanyolország Barcelona 2. 5.[1] 9.[1] 6.
Svájc Svájc Interlaken, Bern 6.
Svédország Svédország Stockholm 4.[1]
Törökország Törökország Aranyszarv-öböl, Isztambul 5. 4.
Flag of the United Arab Emirates.svg Egyesült Arab Emírségek Port of Mina' Zayid, Abu-Dzabi 1. 1. 1. 1. 1.
Kanada Kanada Windsor 3.
Egyesült Királyság Egyesült Királyság Longleat 5. 7.
RAF Kemble 1.
London 7. 6.
Egyesült Államok Egyesült Államok Monument Valley 3.
Reno 3.
San Diego 10. 2. 2.
San Francisco 7. 8.
Detroit 3.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Nem rendezték meg.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]