Red Bull Air Race Világkupa
A Red Bull Air Race Világkupa egy 2003 óta megrendezett nemzetközi repülő versenysorozat, melyben a világ legképzettebb pilótái vesznek részt, amiben egy akadálypályán kell végighaladni a lehető legrövidebb idő alatt.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
Az eredeti ötlet szerint olyan vadonatúj légi versenyt kellett kidolgozni, amely még a világ legkiválóbb pilótáinak a képességeit is próbára teszi. A Red Bull égi vetélkedést akart, de olyat, amelyben a puszta sebességen túl a pontosság és az ügyesség dominál. Hamarosan megszületett a válasz: olyan speciális kialakítású akadálypályát kell építeni, amelyen a pilóták eszeveszett sebességgel száguldanak végig.
A Red Bull ezután a kétszeres műrepülő világbajnokhoz, a magyar Besenyei Péterhez fordult, hogy szaktudásával és tapasztalatával segítsen a koncepció finomításában. A rögtönzött csapat két egész évet töltött tervezéssel és fejlesztéssel, mielőtt 2003-ban az ausztriai Zeltwegben rendezett AirPower keretében szárnyra kapott volna a történelem első Red Bull Air Race versenye. Az esemény óriási sikere új korszak beköszöntét jelezte a repülősportok világában: megszületett az "Air Race".
Besenyei így emlékezik vissza a kezdetekre: "Megkeresett a Red Bull egy olyan repülős sportág ötletével, amelyben a pilóták az idővel versenyezve szlalomoznak a levegőben. Már régóta gondolkodtam azon, hogyan lehetne a műrepülést még izgalmasabbá tenni a nagyközönség számára. Amikor meghallottam az ötletet, már tudtam: bennem is pontosan ez fogalmazódott meg."
"Elkezdtünk speciális anyagból készült, felfújható oszlopokat keresni és kidolgoztuk az új sport szabályrendszerét is. A munkálatok közben beszéltem más pilótákkal és felvázoltam nekik a Red Bull ötletét. Nem kellett különösebben sokat mondanom nekik, hogy meggyőzzem őket! Azonnal benne voltak a dologban."
A zeltwegi nyitó eseményen hat világklasszis pilóta indult, Besenyei pedig teljesen megérdemelten nyerte meg a két futam egyikét. Az AirPower keretén belül tartott mérkőzés sikerein felbuzdulva 2003-ban újabb versenyt rendeztek a Budapest közelében található tököli repülőterén. Az esemény természetesen megint bombasiker lett, ez pedig még inkább megerősítette a Red Bullt abban a hitében, hogy ebben a sportágban igenis nagy lehetőségek rejlenek.
A következő évben a szervezők úgy döntöttek, hogy további négy versenyt rendeznek. 2004-ben az angliai Kemble adott otthont az immár harmadik Air Race-nek, amelyen az amerikai Kirby Chambliss diadalmaskodott.
Két hónappal később Magyarországra tért vissza az esemény: a futamot a Duna két partján ámuló, közel egymillió néző előtt tartották Budapest szívében, egyenesen a folyó felett. Itt ismét Chambliss lett a levegő királya. 2004 őszén további két versenyt rendeztek az Egyesült Államokban található Renóban, ahol Mike Mangold lett az esemény győztese és a világbajnok.
Az Air Race népszerűsége ekkor már olyan méreteket öltött, hogy 2005-ben a Red Bull úgy döntött, sorozat formájában viszi tovább a sportot: így jött létre az első Air Race Világfutam, amelynek keretében hét versenyt tartottak a világ különböző pontjain. Az a pilóta, aki a legtöbb ponttal zárja a Világfutamot, végül a hivatalos világbajnoki címet is elnyeri! 2006-ban már nyolcra nőtt a helyszínek száma, és tizenegy pilóta vetélkedett egymással. Végül az amerikai Kirby Chambliss fejére került a világbajnoki koszorú, az ausztráliai Perth-ben tartott záróeseményen.
2007-ben a már jól ismert pilótákhoz három újonc csatlakozik. A kibővült gárda az egész földgolyót körbeutazza, hogy tizenkét izgalmas helyszínen mérje össze tudását. Az évadnyitó versenyt Abu-Dzabiban rendezik áprilisban.
Mondanunk sem kell, hogy Besenyei nagy örömmel szemléli a sportág gyarapodását, és roppant büszke arra, hogy a Red Bullal karöltve bábáskodhatott a koncepció kidolgozása felett. "Az Air Race a pilóták ügyességének sava-borsa" – teszi hozzá Besenyei. – "Egyszerűen nincs még egy olyan verseny, amely ennyire próbára tenné a résztvevők képességeit, mint ez."
A kihívás [szerkesztés]
Az Air Race nem egyszerűen a sebességről, hanem a precizitásról is szól. A pilótáknak azért kell az előírt "fordulási manővereket" végrehajtaniuk, hogy az akadálypárokon átjussanak, majd az útvonalon végignavigálhassanak. Még a legkisebb hiba is büntetőpontokat eredményezhet.
Áthaladás kapun Az egymással párhuzamosan elhelyezett kék pilonok – amelyek körülbelül 14 méternyire vannak egymástól – képezik az akadálypárt, ezek között kell a pilótáknak vízszintesen átrepülniük.
Áthaladás kapun / késrepülésben Az egymástól körülbelül 10 méterre elhelyezett piros pilonok még szűkebb akadálypárt képeznek, amelyek között a pilótáknak "késrepülés" pozícióban kell áthaladniuk – egyik szárnyukkal az ég, a másikkal pedig a föld felé. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy egy tipikus Air Race gép szárnyszélessége mintegy 8 méter, ezért a pilótáknak nem tanácsos ezeken a kapukon teljesen kiengedett szárnnyal átrepülniük.
Szlalomkapuk Három különálló pilon képezi a szlalomkapukat. A pilóták eldönthetik, hogy szűken vagy szélesen repülnek-e át ezeken a kapukon, de minél szűkebbre fogják a fordulókat, annál rövidebb lesz az útvonal. A szűkebb fordulókkal történő próbálkozás kockázatosabb és nagyobb szakértelmet is kíván, viszont végül lehetővé teszi, hogy a pilóta gyorsabban végigrepülhesse az útvonalat.
MEGBIRKÓZÁS A G-KKEL
A GRAVITÁCIÓS ERŐ FIZIKAI HATÁSA
A Red Bull Air Race versenye során a pilóták a földhöz közel repülnek, miközben nagy sebességgel süvítenek végig egy különleges kiképzésű "akadálypárokból" álló, kihívást jelentő útvonalon. Ez a fajta verseny a legkeményebb fizikai igénybevételt jelenti a pilótáknak, ennélfogva csak a legjobbak és a legtapasztaltabbak versenyezhetnek. A pilótáknak a csúcsot jelentő fizikai állapotban kell lenniük, különben egy pillanat alatt eszméletüket veszíthetik a manőverek okozta rendkívüli stressz hatása alatt. Csupán bizonyos számú pilóta van a világon, aki az ahhoz szükséges jártassággal is rendelkezik, hogy ezzel a légi versennyel megpróbálkozhasson, nem beszélve arról, hogy a fiziológiai és pszichológiai állóképességnek is birtokában kell lenniük. Nem csupán ki kell tudniuk bírni az akár 10 G-s erőhatást (amely testsúlyuknak a tízszerese), de a 400 km/ó-s vagy akár nagyobb sebességen történő repülés csőlátást is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy a pilótáknak szinte vakon kell repülniük, miközben a kapuk között szlalomoznak.
A gyorsuláskor vagy lassuláskor bekövetkező erőhatásokat nevezi a köznyelv G-értéknek, mértékét ugyanis a földi gravitációs gyorsulást (g=9.81m/s2) mint egységet alapul véve határozzák meg. Ez lehet lieáris gyorsulás, tehát sebesség növelésből, vagy lassításból eredő gyorsulás, ezeknek hatásvonala a haladási iránnyal párhuzamos. Értéke az F=m×a képlettel számítható, ahol F a testre ható erő, m a test tömege a pedig a gyorsulás. A repülésben sokkal nagyobbak az irányváltoztatáskor fellépő gyorsulásértékek. A legtöbb műrepülő manőver esetén nagy, 3 és 8g közötti gyorsulás jelentkezik.
A pilótáknak meg kell tudniuk birkózni a gyorsulásból származó erő hatásaival, ha öntudatuknál akarnak maradni és a teljesítményüket is meg kívánják őrizni. Mindezt úgy tehetik meg, ha – a stresszel történő megbirkózás érdekében – fokozatosan edzik a testüket, tehát izomreakcióik a gravitációs erő széles skálájához képesek alkalmazkodni (a -7 és +13 közötti tartományról beszélünk). A gravitációs erő tűrése gyorsan javul már 2-3 repülés során is, de – 10 napos tétlenség után – csökkenhet. Ezért fontos annyira, hogy a pilóták ne hagyják abba az edzést. A 2005-ös Red Bull Air Race Világfutamok bajnoka Mike Mangold, ezzel kapcsolatban mindent tud. Az állóképesség javítását célzó edzés komoly része programjának, de – mint mondja – mindez csak egy pontig segíthet, "szükség van a levegőben történő állandó edzésre is. Semmi sem hasonlítható a tényleges élményhez, ha a G-tűrés kialakításának elősegítéséről van szó".
Vannak olyanok, akiknél adott a készség, hogy másoknál nagyobb G-értékeket is kibírjanak. Mindenkinél van azonban egy határ. A tapasztalt pilóták esetében tényleg nagyobb lehet a fiziológiai ellenállás, amely persze segít elérniük ezeket a magas teljesítményszinteket. A pilóták jól ismerik a G-értékek potenciális veszélyét és próbálják megállapítani azt a gyorsulási szintet, amellyel minden baj nélkül képesek még megbirkózni.
Szóval, melyek is pontosan a gravitációs erő fizikai hatásai? Az egész testet nehéznek érezzük, erőfeszítésre van szükség, ha fel akarjuk emelni a karunkat, a fejünk pedig egyenesen le akar csuklani a mellkasunkra, miközben az arcunk valahol az állkapcsunk közelében lóg. Ennek ellensúlyozására az adott személy megfeszíti nyakának és gyomrának az izmait, hogy megpróbálja megállítani a vér áramlását. "A ronda arckifejezés mind része annak a megfeszítő folyamatnak, amelyen a test átmegy, hogy a nagy gravitációs erőhatást túlélje", magyarázza Mangold, majd így folytatja: "Nagyon hasonló az ökölvíváshoz; rengeteg kemény ütés érkezik, miközben a test többnyire – az érkező ütéseket várva – megfeszítve marad".
A keringési rendszernek nehézséget jelent a megfelelő vérnyomás fenntartása nagy G-értékeknél, ami zavaros látáshoz, akcelerációs vaksághoz vagy éppen eszméletvesztéshez vezethet. A huzamosabb ideig ható gravitációs erő látáscsökkenést, végül pedig ájulást eredményez, mivel a vér a test alsó részeibe kényszerül, így viszont csökken az egyrészt a szívből, másrészt pedig a szemből és az agyból származó vérhozam. A fejet érintő csökkent vérellátás, vagyis csökkent oxigénmennyiség látászavart okozhat, illetve azt idézheti elő, hogy az érintettek képtelenek az izomtevékenységet koordinálni, nem beszélve a tudatvesztésről. A fordított, vagyis fejjel lefelé végrehajtott manőverek negatív G-értéket eredményeznek, amivel ugyan látszatra könnyebb megbirkózni, de a kisebb véredények repedését eredményezheti a szemben; ezt hívják vörös szemnek. Talán a fejenállás hasonlítható a mínusz 1 G értékű erő élményéhez. Idővel és a gyakorlat megszerzésével az emberi test képes akklimatizálódni ezekhez az erőhatásokhoz. Sikeres pilóta az, aki nem csupán a manőverekhez szükséges ügyesség és bátorság birtokában van, hanem, aki meg tud birkózni a fizikai stresszel is. A pilóták tökéletesen tudatában vannak az érintett kockázatoknak, de tapasztaltak és jártasak annyira, hogy mindezt a minimálisra tudják csökkenteni. Ismerik saját korlátaikat és képesek pontos döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy kibírják-e a hatást, amelyet a gravitációs erő rájuk gyakorolhat.
Pontozás [szerkesztés]
A világbajnokságot pontokkal döntik el, amit a pilóták helyezései döntenek el. A selejtező győztese 1 pontot kap.
| 1. helyezés | 12 pont |
| 2. helyezés | 10 pont |
| 3. helyezés | 9 pont |
| 4. helyezés | 8 pont |
| 5. helyezés | 7 pont |
| 6. helyezés | 6 pont |
| 7. helyezés | 5 pont |
| 8. helyezés | 4 pont |
| 9. helyezés | 3 pont |
| 10. helyezés | 2 pont |
| 11. helyezés | 1 pont |
Kapuk [szerkesztés]
A szlalom során a pilóták több mint 300 km/ó-s sebességgel szelik át az égboltot a Red Bull Air Race futamokon. Rendkívül izgalmas, ugyanakkor nagyon kockázatos. Ezért olyan fontos, hogy az akadályok – bármiféle hátrányos következmény nélkül – a gép vagy a pilóta szempontjából egyaránt kezelni tudják a hatást. Egy kérdés, amelyet mindig feltesznek: mi történik, ha valamelyik gép egy pilonnak ütközik?
A pilonnak nevezett akadálypárok az innsbrucki Bellutti Protection Systems cég nagy körültekintéssel fejlesztette ki. Martin Jehart és csapata tervezte az akadálypárokat, amelyek – ha a gép ütközik velük – egyszerűen szétesnek. Nagyon könnyű és gyenge vitorlavászonból készülnek, amely azonnal elszakad, ha hozzáér a repülő szárnya vagy légcsavarja, tehát egyszerűen leengednek anélkül, hogy kárt tennének a repülőgépben, vagy veszélyt jelentenének neki. Az akadálypárok négy percen belül kicserélhetők.
Gyengeségük dacára az akadálypárok mégis szerfelett rugalmasak, sőt anélkül képesek ellenállni akár 54 km/ó-s szélsebességnek is, hogy eldőlnének. Mindezt kúp alakú pilonok kialakításával lehet elérni – alapjuknál ugyanis keresztben ötméteresek, a csúcsuknál viszont 75 centiméteresek.
Az akadálypárok 20 méter magasak és az egyes párok közti távolság hozzávetőlegesen 10-14 méter.
Bajnokságok [szerkesztés]
Statisztikák [szerkesztés]
Bajnoki címek
| Pilóta | ||
|---|---|---|
| 1. |  Kirby Chambliss |
2 |
| 1. | Mike Mangold |
2 |
| 3. |  Besenyei Péter |
1 |
| 3. |  Hannes Arch |
1 |
| 3. |  Paul Bonhomme |
1 |
Győzelmek
| Pilóta | ||
|---|---|---|
| 1. | Mike Mangold |
12 |
| 2. | Paul Bonhomme |
10 |
| 2. | Besenyei Péter |
10 |
| 4. | Kirby Chambliss |
8 |
| 5. | Hannes Arch |
3 |
| 5. | Steve Jones |
2 |
| 6. |  Nicolas Ivanoff |
2 |
Dobogós helyezések
| Pilóta | ||
|---|---|---|
| 1. | Besenyei Péter |
23 |
| - | Mike Mangold |
24 |
| 3. | Paul Bonhomme |
23 |
| 4. | Kirby Chambliss |
20 |
| 5. | Hannes Arch |
6 |
| 6. | Steve Jones |
5 |
| 7. |  Klaus Schrodt |
4 |
| 8. | Nicolas Ivanoff |
2 |
| 9. |  Alejandro Maclean |
2 |
| - | Nigel Lamb |
2 |
| - |  Jurgis Kairys |
1 |
| - | Michael Goulian |
1 |
Versenyhelyszínek [szerkesztés]
| Red Bull Air Race Világkupa Air Race helyszínek |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Ország | Hely | Versenyszám | ||||||
| 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | ||
 Ausztrália |
Swan River, Perth | 9. | 12. | 10. | ||||
| Ausztria |
Zeltweg | 1. | 3. | |||||
 Brazília |
Rio de Janeiro | 2. | ||||||
| Németország |
Berlin | 3. | ||||||
| Magyarország |
Budapest | 2. | 2. | 6. | 6. | 8. | 7. | 4. |
 Írország |
Rock of Cashel | 4. | ||||||
 Mexikó |
Acapulco, Guerrero | 11.[1] | ||||||
 Hollandia |
Rotterdam | 2. | 5. | |||||
 Portugália |
Porto | 9. | 8. | 5. | ||||
 Oroszország |
Szentpétervár | 4.[2] | ||||||
| Spanyolország |
Barcelona | 2. | 5.[3] | 9.[4] | 6. | |||
 Svájc |
Interlaken, Bern | 6. | ||||||
 Svédország |
Stockholm | 4.[5] | ||||||
 Törökország |
Aranyszarv-öböl, Isztambul | 5. | 4. | |||||
 Egyesült Arab Emírségek |
Port of Mina' Zayid, Abu-Dzabi | 1. | 1. | 1. | 1. | 1. | ||
 Kanada |
Windsor | 3. | ||||||
| Egyesült Királyság |
Longleat | 5. | 7. | |||||
| RAF Kemble | 1. | |||||||
| London | 7. | 6. | ||||||
| Egyesült Államok |
Monument Valley | 3. | ||||||
| Reno | 3. | |||||||
| San Diego | 10. | 2. | 2. | |||||
| San Francisco | 7. | 8. | ||||||
| Detroit | 3. | |||||||
Lásd még [szerkesztés]
Források és jegyzetek [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||
