Rebozo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rebozót viselő nő José Julio Gaona festményén
Ana Castillo írónő rebozóval

A rebozo ősi eredetű mexikói női ruhadarab. Téglalap alakú, általában a vállra terítve, akár többször maguk köré tekerve hordják, néha az arcot is részben eltakarva,[1] de használják gyermek vagy teher hordozására, sőt, halotti lepelként is,[2] a modern időkben pedig már számos más módon is viselik.[3] Leggyakrabban két szélét csomózott rojtok díszitik, ezeket rapacejónak nevezik,[4] és ha a rojtok nem végig csomózottak, akkor a szabad szálakként lobogó részét flecónak nevezik.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diego Durán domonkos szerzetes 1572-ben készült művében arról ír, ez a ruhadarab azért született meg, mert a mesztic nőknek el kellett eltakarniuk arcukat, amikor beléptek egy templomba. A takácsok először pamutból, később selyemből és gyapjúból készítették a rebozót, mely hamar népszerűvé vált: a 16. század végére már más népcsoportok köreiben is elterjedt, a 18. században pedig már teljesen általános viseletté vált: a legszegényebbektől a leggazdagabbakig mindenki hordta. Ebben az időszakban leginkább a csíkos mintájú, rövid bojtokkal díszített változatot kedvelték, de a gazdagabb, barokkos ízlésű hölgyek akár arany- vagy ezüstszálakat is szövettek bele, sőt, voltak, akik tájképeket hímeztettek rá.[4]

Egy 1555-ös szótár szerint az indiánok eleinte ciua nequeatlapacholoninak nevezték, az otomik mini-mahuének, a morelosi Huayapan lakói körében pedig cenzotl volt a neve, ami valószínűleg az ezer színű köpeny jelentésű centzontilmantli navatl nyelvű szóból származik.[6]

Az eleinte alapanyagként használt oaxacai selymet a 17. században kiszorította a kínai és a granadai áru. 1751-ben azonban a tiltás ellenére Junípero Serra ferences szerzetes Querétaróban is meghonosította a selyemgyártást, melyet nemcsak a környéken, hanem valószínűleg még San Luis Potosíban is használni kezdtek, később ott is megkezdték a selyemhernyó-tenyésztést. Bár a 19. század végétől az olcsó új találmány, a műselyem elkezdte kiszorítani a valódi selymet, a hagyományos (de éppen ezért drága) rebozók többségében ma is selyemből készülnek.[7]

Készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rebozót Mexikó számos vidékén készítették és készítik. Az egyik legfontosabb település, ahol készül, a San Luis Potosí államban található Santa María del Río,[8] melyet a rebozo „bölcsőjeként” is emlegetnek és ahol külön iskolát hoztak létre, ahol a rebozo készítését tanítják.[9] Jó minőségű darabokat állítanak elő még Guanajuato államban (Moroleón városában), México államban (Tenancingóban és Tejupilcóban), a Guerrero-beli Chilapában, Pueblában és Michoacánban is,[2] sőt, az utóbbiban akkora hagyománya van ennek a kézművességnek, hogy La Piedad de Cabadas város labdarúgócsapatát is úgy nevezik: Reboceros de la Piedad, azaz La Piedad-i Rebozokészítők.[10] Emellett még két neves michoacáni rebozokészítő települést érdemes megemlíteni: Zamorát és Tangancícuarót.[4]

Santa María del Ríóban a rebozókat főként nők készítik háromféle méretben: hossza lehet 3,6, 2,8 vagy 2,2 m. Első lépésben a feltekercselt fonalat felteszik a szövőgép orsóira, majd megcsinálják a szövést, melynek során a rebozo már megkapja végleges méretét. Ezután következik a festés egy különleges technikával, a jaspeadóval, ami azt jelenti, hogy a szálakra csomókat kötnek, azokat atolével megkeményítik, így a festék ott nem színezi meg a szálakat. Főként a barna szín árnyalatait használják, legkedveltebb a sötét (úgynevezett quemado, azaz égetett) változat, melynek során olyan festékanyagot használnak, aminek aromája évekig megmarad a rebozóban. De emellett előállítanak fekete, kék, piros, zöld és lila darabokat is, mindegyikben azokkal a fehér mintákkal, melyek ott keletkeznek, ahol a jaspeado során nem színezi meg a szövetet a festék. Ezen minták alapján különböztetik meg a különböző stílusú rebozókat: létezik például calabrote (vastag hajókötél), rosita (kis rózsa), rosarito (kis rózsafüzér) és culebrilla calado (kis lyukas kígyó) nevű stílus.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A rebozo egy értelmező szótárban (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  2. ^ a b Cúbreme con tu rebozo (spanyol nyelven). eluniversal.com.mx. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  3. El Rebozo kormányzati oldal – viseleti módok (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  4. ^ a b c A rebozo az Artes e Historia México oldalon (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  5. 100% México – El rebozo (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  6. El Rebozo kormányzati oldal – történet (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  7. El Rebozo kormányzati oldal – alapanyag (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  8. ^ a b El Rebozo kormányzati oldal – készítése Santa María del Ríóban (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  9. El Rebozo kormányzati oldal – az iskola Santa María del Ríóban (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  10. A Reboceros a ceroacero.es-en (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)