Raymond Franz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raymond Franz
RaymondVFranz-ca1981cropofphoto.png
Született
1922. május 8.
Cincinnati
Elhunyt
2010. június 2. (88 évesen)

Raymond Franz (1922. május 8.2010. június 2.) a Jehova Tanúi Vezető Testülete tagja volt 1971-től 1980-ig. Tizenöt éven át volt a nemzetközi adminisztratív központ feje (1965-1980); viszonylag ismert Jehova Tanúi és mások körében. Az 1981-es A Szervezetből való kiválása után két könyvet is kiadott a Jehova Tanújaként megélt tapasztalataiól.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben harmadik generációs Jehova Tanújaként (továbbiakban JT) született, a legtöbb családtagja szintén tag volt; Frederick Franz, Raymond nagybátja pedig a Szervezet igen befolyásos alakja volt – az is maradt 1992-ben bekövetkezett haláláig. Az apját 1913-ban keresztelték meg a bibliakutató mozgalom keretében; így a fiú vallásos nevelésben részesült, 1939-ben ő maga is megkeresztelkedett (de már 1938-tól ott tevékenykedett). 1940-re teljes idejű szolga lett, a Szervezet mindig oda küldte, ahol különleges szükség volt a munkás kézre.

Az egyházi szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben elvégezte a Jehova Tanúi által a tagok számára működtetett tanfolyamot, a Gileád misszionáriusképző iskolát;[1] ahonnan – ideiglenesen – az amerikai utazó felvigyázói munkát bízták rá.

1946-ban Puerto Rico-ba küldték, majd ő lett Jehova Tanúi képviselője a Karib-tenger térségében, a Virgin Islands szigetein, a Dominikai Köztársaságban.

1957-ben Rafael Trujillo diktátor betiltotta Jehova Tanúi működését Dominikán, így ő maga is veszélybe került.

1959-ben lett a felesége Cynthia, aki elkísérte férjét a misszionáriusi utazásaira.

1961-ben visszatértek Dominikára, hogy még négy éven keresztül terjesszék az evangéliumot.

Szolgálata a központban, kiutasítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965-ben Nathan Homer Knorr, a Szervezet elnöke meghívta őt, hogy a brooklyni központi bételben lakjon és dolgozzon. Bár ő maga inkább misszionáriusként tevékenykedett volna, nem utasította vissza az elnök kérését.

Az Írói Osztályon kezdett el dolgozni, ő írta több társával az Aid to Bible Understandinget (1988-tól apró módosításokkal Éleslátás-könyv), az első enciklopédia-szerű JT kiadványt. Öt évet töltött különböző Biblia-fordítások és kommentárok tanulmányozásával, számos bibliai témájú cikket is írt. Legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy igyekeztek elkerülni a dogmatizmust, megmutatták, hogy ugyanazt a dolgot többféle képpen is lehet értelmezni.[2]


I have since come to appreciate the rightness of a quotation I recently read, one made by a statesman, now dead, who said: The great enemy of the truth is very often not the lie – deliberate, contrived and dishonest – but the myth – persistent, persuasive and unrealistic. … the organization … was stiffening its resistance to any Scriptural correction either as to doctrinal beliefs or its methods of dealing with those who looked to it for guidance. … I was opposed to the extremes to which [authority] was carried. … I could not accept that organizational interpretations, based on shifting human reasoning, could ever be made equal in authority to the actual statements found in God's unchangeable Word.

– Raymond Franz (2000). Crisis of Conscience. Commentary Press, Third edition, Second printing

1971-ben meghívták a Jehova Tanúi Vezető Testületébe (továbbiakban VT); abban az időben azonban az elnöké volt minden döntési jogkör – a katolikus pápához hasonlóan.

Így a szervezet valamennyi szintjén dolgozott, átlátta a szervezet működését több országban. Franz azt állítja, hogy a kilenc éves Vezető Testületi tagként töltött idő alatt kezdett megváltozni a véleménye az egyházukról.

Raymond megbeszélte kételyeit feleségével és úgy határoztak, hogy megkockáztatják igazukért, hogy otthagyják JT központját, ezzel feladják a szervezet által nyújtott kényelmet és biztonságot, a megbecsülést, tekintélyt és hogy olyan helyekre utazhassanak, amelyekről a legtöbb ember csak álmodik.

1979 novemberében Grant Suiter, az egyik VT tag elmondta Raymondnak, hogy azt beszélik, hogy vannak olyan Vezető Testületi tagok, akik a Társulat tanításával összeegyeztethetetlen dolgokat mondanak. – ugyanis Franz az Utolsó Napok Kezdetét nem 1914-re, hanem i. sz. 33-ra tette, vitatta a keresztények kétféle megváltási osztályának létét, amelyet 1935-ben emelt tantétellé az Őrtorony Társulat.

Ezzel egyfajta inkvizíció kezdődött ellene, mint hitehagyott ellen ahelyett, hogy az írásokon alapulva megvitatták volna a kérdéseket. Ekkor ébredt rá, hogy a vezetés nem tűri meg azokat, akiknek doktrínákat érintő kérdéseik vannak, vagy csak nem a társulat által javasolt megközelítést alkalmaznak – mindezeket ön-jelölt apostolokként azonosítják; kiközösítéssel fenyegetnek, újra és újra a korábbi doktrínákat ismételgetik.

1980-ban Franz és felesége egészségügyi okokra hivatkozva alabamai barátjukhoz, a szintén Jehova Tanúja Peter Gregersonhoz költöztek, ahol a házimunkában segédkeztek.

1980. április 22-én Albert Schroeder, a VT elnöklő felvigyázója telefonon értesítette Franzt, hogy a VT eljárást kezdeményezett a fegyelmi bizottságnál őt érintő azon pletykák alapján, melyek szerint valakinek a magánlakásán megtagadták JT alapvető doktrínáit.

1980. május 8-án Schroeder telefonon értesítette őt, hogy a gyülekezetben kavargó pletykák alapján bebizonyosodott, hogy Franz hitehagyottá vált. Május 19-én visszatért a brooklyni központi bételbe, ahol az asztalán brosúrákat talált arról, hogy Jehova Tanúi miben hisznek.

Május 20-án megjelent a bizottság előtt, ahol hangfelvételeket játszottak le neki, melyen a gyülekezet tagjai beszéltek arról, hogy milyen személyes beszélgetéseket folytattak Franz-szel a Társulat tételeit illetően; arra kérték, hogy kommentálja. Raymond szerint a vádak egy része csak szóbeszéd volt, illetve a hangfelvételen szereplő személyek a lelki manipuláció áldozatai.

Tárgyalása, a központ elhagyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. május 21-én csak azzal a feltétellel volt hajlandó a kihallgatáson részt venni, ha kap egy másolatot az őt vádló hangfelvételből. Különféle doktrínabeli kérdésekre kellett válaszolnia három órán keresztül, de a bizottság – bár a legtöbb tag kérdést sem tett föl, nem indokolt – nem volt megelégedve a válaszaival.

Május 22-én a bizottság újabb hangfelvétellel állt elő, de Franz annak megbízhatatlanságára hivatkozva visszautasította, hogy reagáljon rá. Schroeder Franz szobájába ment és elmondta, hogy a VT néhány tagja ki akarja őt közösíteni; elmondta, hogy meg tudja győzni a többséget, így nem lesz kiközösítés, de azt szeretné a VT, ha lemondana tisztségéről.

Írt egy lemondó nyilatkozatot, de visszautasította a Társulat által felajánlott nyugdíjat; majd feleségével együtt elhagyta a központot.

Peter Gregerson alabamai zöldséges üzletében dolgozott, az East Gadsden-i JT gyülekezetbe járt.

Új élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalosan kiközösítve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980. augusztusi Our Kingdom Ministry (Mi Királyságszolgálatunk) a világ minden gyülekezetébe küldött JT kiadványban szóltak arról, hogy a bétel öt tagja és számos más tanú került kiközösítésre; a cikk arról számolt be, hogy a hitehagyás és a szektariánus bomlás elősegítése vádjaival néztek szembe. Neveket azonban nem közöltek.


Keep in mind that to be disfellowshipped, an apostate does not have to be a promoter of apostate views. As mentioned in paragraph two, page 17 of the August 1, 1980, Watchtower, „The word 'apostasy' comes from a Greek term that means ”a standing away from,' 'a falling away, defection,' 'rebellion, abandonement.' Therefore, if a baptized Christian abandons the teachings of Jehovah, as presented by the faithful and discreet slave [the 144,000, as represented by the Govening Body of Jehovah's Witnesses], and persists in believing other doctrines despite Scriptural reproof, then he is apostatizing. Extended, kindly efforts should be put forth to readjust his thinking. However, if, after such extended efforts have been put forth to readjust his thinking, he continues to believe the apostate ideas and rejects what he has been provided through the 'slave class' then appropriate judicial action should be taken.

– Raymond Franz. Crisis of Conscience, 341-342.

1980. szeptember 1-jén a VT körlevelet küldött ki (Leon Weaver („SCG”) írta, aki a Szolgálati Bizottság tagja volt; a vének szervezője), hogy megerősítse, hogy mindenki aki nem ért egyet az új tanításokkal, azok kiközösítésre kell, hogy kerüljenek, még akkor is, ha nem terjeszti a nézőpontját; mindez a nagy sokaság védelmét szolgálja. Franz szerint ezzel lehetővé tették, hogy aki elismeri a Bibliát, Jézust, de nem fogadja el a hű és értelmes rabszolga interpretációját feltétel nélkül, teljes mértékben, azt hitehagyottnak bélyegezzék és kiközösítsék; az emberek gondolatai fölött szeretnének irányítást szerezni, de ezzel nem lehet valakinek a lojalitását megszerezni! Franz szerint Weaver a hatalmi játszmák, rokoni-baráti szívességek következtében adta ki ezt a számára kedvezőtlen nyilatkozatot. [3]

Franz társai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érintettek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. április 25-én kiközösítették Cris Sánchezt és feleségét (Nestor Kuilan), René Vázquezt és feleségét. Ők Raymond Franz környezetében dolgoztak. A gyülekezet véneit úgy tájékoztatták, hogy hitehagyás miatt közösítették ki ezeket; azonban Raymondot hivatalosan egyáltalán nem értesítették erről.

Edward Dunlap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz lemondása után néhány nappal, de mielőtt elköltözött volna a család, találkozott Edward Dunlappal (az írói csoport tagja, a rabszolgaosztályba tartozó és a Gileád iskola tanára; részt vett az Aid to Bible Understanding írásában is). Ő beszámolt arról, hogy a VT zaklatta, amiért az Írásokra és nem a Társulat kiadványaira támaszkodik.

Peter Gregerson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter Gregerson a család Alabama államban élő barátja, aki befogadta őket. A helyi gyülekezet kérvényezte a Vénné való kinevezését. Azonban a VT visszaírt, hogy nem javasolja a kinevezést, de még csak kisegítő szolgának sem.

Franz úgy érezte, hogy ellene és barátai ellen hadjárat indult; az Őrtorony cikkek felkészítik a tanúkat a tőlük való elkülönülésre.

Gregerson is néhány alkalommal a Társulatétól eltérő szóhasználattal, megközelítéssel élt; a gyülekezete vénei emiatt figyelmeztették. Végül, 1981. március 18-án bejelentette elkülönülését. Abban az időben a Szervezet még engedélyezte, hogy a tagjai az elkülönült személyekkel barátkozzanak, így Franz továbbra is jó kapcsolatban maradt vele.

Kiközösítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Később a VT azt a határozatot hozta, hogy az elkülönült és kiközösített személyeknek még csak köszönni sem szabad („… a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” 1Tim5:8); Raymond azonban nem szakította meg a kapcsolatot munkaadójával, a vének pedig folyton figyelmeztették, hogy ezt tegye meg.

1981. december 30. hatállyal Franzt kiközösítették, mivel egy elkülönült személlyel (Gregerson) együtt étkezett (1Kor6:9,10, 1Kor5:11).

A tanúk nem olvashatják el kiközösítettek írásait, kritikai cikkeket, mert azok mind az „ördög”től vannak.

Következmények és utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz két könyvet írt a JT-ról; milyen az élet Jehova Tanújaként, vezető testületi tagként, a különböző szervezeti szintek működéséről.

Az Őrtorony-társulat nem említi meg többé a nevét a kiadványaikban – ahogyan más kiközösítettekét sem. Aki kiközösítettnek, elkülönültnek köszön vagy üdvözli azt, őt magát is kiközösítik.

Haláláig csendes nyugodt életet élt feleségével Amerikában. Családi hátterét és múltját soha nem használta fel előnyszerzésre, viszonylagos szegénységben éltek. Több ezer levelet kapott, amelyben volt tanúk köszönik meg, hogy leírta tapasztalatait, tanúk számolnak be arról, hogy hasonló érzésekkel küzdenek. Jézusban és Istenben akarnak bízni, nem pedig elbukó emberi vezetőkben vagy szervezetben.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. május 30-án, 88 éves korában, Franz egy stroke miatt kórházba került. Egyik pillanatról a másikra elesett. A kórházban lélegeztetőgép tartotta életben, de az orvosok kétség nélkül kijelentették, hogy olyan fokú az agysérülése, hogy semmi esély nincs a gyógyulásra, agyi tevékenységnek semmi jele. A gép lekapcsolását feleségére bízták, aki nagyon hosszú vívódás után írta alá a beleegyezését. Ezt követően néhány óra múlva, június 2-án elhunyt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csak régóta Jehova Tanúja tag férfi jelentkezhet rá, ingyenes, személyre szóló, a tananyag nem publikus, esetenként több évet is kell várni a felvételizőnek, vállalniuk kell, hogy a szervezet valamilyen új tisztségbe nevezi ki őket és költözniük kell.
  2. „the [book] did serve to quicken interest in the Scriptures among many Witnesses. Perhaps its tone, its approach, the effort put forth by most of the writers to avoid dogmatism, to acknowledge that there might be more than one way of seeing certain matters … these things may have been of principal benefit.” (Franz, Raymond (1983). Crisis of Conscience. Commentary Press, 26.)
  3. Franz, Raymond (2000). Crisis of Conscience. Commentary Press, Third edition, Second printing

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]