Rasos temető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A temető bejárata
1919-ben elesett lengyel katonák sírjai
Antoni Wiwulski sírja a Rasos temetőben
Jonas Basanavičius sírja

A Rasos temető (litvánul: Rasų kapinės, lengyelül: cmentarz Na Rossie w Wilnie) Vilnius ma létező legöregebb temetője, elnevezését a területének helyet biztosító Rasos városrész után kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temetőt 1769-ben Bazyli Mille, Vilnius polgármestere alapította egy ősi litván sámán szentély helyén. Ő volt egyúttal az első személy, akit ide temettek. 1801-ben a temetőhöz kis kápolna, és harangtorony épült. 1844 után új, neogótikus szentélyt alakítottak ki, melynek megépítése egy helyi pap, Józef Bohdanowicz, valamint a vilniusi egyetem professzora, Jan Waszkiewicz nevéhez fűződik. 1920-ban a bejárat közelében kis katonai temetőt alakítottak ki, a Lengyel–szovjet háború, valamint a Lengyel-litván háború elesettjei számára. Piłsudski marsall halála után szívét itt helyezték el, a kialakítandó síremlék miatt a katonai temetőt részben átalakították,Wojciech Jastrzębowski tervei alapján.

1939. szeptember 18-a, a Vörös Hadsereg városba érkezése után három katona állt díszőrségben állandóan a marsall síremlékénél. Három ismeretlen katona, akit 1939-ben ezen a helyen lőttek le, ma közvetlenül Piłsudski szívének síremléke mellett nyugszik. A második világháborúban elesett lengyel katonák számára a temetőben külön területet alakítottak ki, melyet azonban a háború végeztével felszámoltak. A temetőrész helyreállítására 1993-ban, Lengyelország anyagi támogatásával került sor.

A háború után a temető visszakapta eredeti litván nevét. A 80-as években a temetőt elkezdték felszámolni, egy a szovjetek által tervezett autópálya miatt, ami a temető közepén haladt volna keresztül. A gazdasági nehézségek, valamint a lengyel nyelvű sajtó nyomása miatt végül is a terv nem valósult meg, a temető elpusztítása félbeszakadt.

Jelentősebb sírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temetőben lengyel, litván, és belarusz sírok egyaránt megtalálhatóak, többek között az alábbi személyeké:

A temetőben található ezenfelül a bolsevikok által 1919-ben elrabolt, majd Daugavpilsben kivégzett lengyelek tömegsírja is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]