Raoul Haussmann
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! (2007 márciusából) |
Raoul Haussmann 1886 és 1971 között élt dadaista költő.
A fonetikus verseket író Raoul Haussmann személyében egy „dadazófus” tűnt fel Berlinben. Meggyőződéses dadaista volt, s holtáig az is maradt. A berliniek költői termése főleg a fonetikus írások, vagy ahogy a második világháború után nevezik, a „lettrizmus” kifejlesztéséből állt. Emellett fotómontázsokat is készített. Haussmann mindvégig magának követelte a fotómontázs megteremtőjének a címét. A fotómontázsok általában fotográfiai elemeket kapcsolnak össze, de olykor más elemeket is tartalmaznak (különböző nyomtatványok, katalógusok, illusztrált folyóiratok, valamint rajzok, képrészletek, metszetek).
Művei [szerkesztés]
- Az emberek és az angyalok a mennyben élnek:
- Gurk: Fej és a szöveg kapcsolata.
- Korunk szelleme: (1919) A dadaistáknál kedvelt témakör volt az anatómia, és azon belül is a fej megjelenítése, mint a ráció kigúnyolása. A kép az emberi gondolkodás behatároltságát, csököttségét jeleníti meg.
- Művészetkritikus: A dadaisták másik nagy műfaja a karikatúra. A kritikus kezében dárdaként egy nagy toll van.
- Elasticum: (1920)
- Dadaista kézi atlasz: (1920)
- Dada-mozi: (1921) Divathirdetések, gépek, cipők, közeli testrészek, automobilok képeit használta fel. A csoportra igen jellemző „Dada mondta” (Dada siegt) felirat is itt van.
- Tatlin otthon: (1920) Elvben Tatlin jelenik meg, de közvetlenül nem ismerték őt. Ha ismerték volna, akkor nem adtak volna rá fehér inget, mert Tatlin csak a saját maga által gyártott ruhákban volt hajlandó megjelenni. Így az a mondat sem különösebben hiteles, mely az 1920-as dada-vásáron hangzott el: „A művészet halott, éljen Tatlin gépművészete!”
