Ranschburg Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranschburg Jenő
Ranschburg.JPG
Ranschburg Jenő a 2010-es budapesti könyvfesztiválon
Született Budapest
1935. december 19.
Elhunyt Budapest
2011. március 10. (75 évesen)
Nemzetisége magyar
Házastársa Farkas Zsuzsanna gyógypedagógiai tanár
Foglalkozása pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa
Díjak Hazám-díj (2010)
Prima Primissima díj (2009)
Budapest díszpolgára (2006)
Pro Scola Urbis (2002)
Ifjúsági díj (1984)
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)

Ranschburg Jenő weboldala

Ranschburg Jenő (Budapest, 1935. december 19. – Budapest, 2011. március 10.[1]) pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten Ranschburg Zoltán és Jónap Piroska gyermekeként.

Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia–magyar szakán. 1961–1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként. 1963–1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965–1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője.

  • 1977–1997: tudományos osztályvezető az MTA Pszichológiai Intézetében.
  • 2002–2011: főiskolai tanár a Szolnoki Főiskolán.
  • 2007-2011: professor emeritus a Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Humántudományi Tanszékén

1966-ban kötött házasságot, felesége Farkas Zsuzsanna gyógypedagógiai tanár. 3 gyermekük van (Vera: 1967, Edit: 1970, Zoltán: 1985)

Fiatalon – majd később is[2] – írt gyermekverseket, kritikusai szerint kiváló költő volt. Versei a Piros tinta című antológiában és a Gyerekségek című önálló kötetben jelentek meg. Idézet a Gyász című verséből:

Becsaptak mind, meghalt a nagypapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön
És rám szólnak, hogy újra nagy a szám
Mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsaptak mind, meghalt a nagypapám…
Elmondom neki, majd ha visszajön!

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997-ig tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak, a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.
  • 1992-től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnöke volt, haláláig a Liga tiszteletbeli elnöke.

Tudományos fokozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A pszichológiai tudományok kandidátusa (1972)

Kitüntetései, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranschburg Jenő dedikál az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2010. június
  • Családi kör (1977)
  • Szülők könyve (2009) – A fogantatástól az iskolakezdésig
  • Szülők könyve 3CD (hangoskönyv, 2008)
  • Mit rontottunk el? (2009) – Kérdések és válaszok a honlapról
  • Szülők kis könyve (2009)
  • A meghitt erőszak (Saxum, 2006) – A családon belüli erőszak lélektana
  • Félelem, harag, agresszió (NT, 2004)
  • Gyerekségek (Versek, több kiadás)
  • Gyerekségek (hangoskönyv, 2008)
  • Egymást keresik (2007)
  • Szülők lettünk (2003)
  • Jellem és jellemtelenség (2009)
  • Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (NT, 2008)
  • Nyugtalan gyerekek (2009) – Hiperaktivitás és agresszió a serdülőkorban
  • Áldás vagy átok (2006) – Gyerekek a képernyő előtt
  • Rögök az úton (2007) – Egyén és család pszichológiai írások
  • Üze-netek (2006) – Pszichológiai tanácsadás neten
  • Az én… és a másik (2003) – A személyiség és a társas kapcsolatok fejlődése óvodáskorban
  • A világ megismerése óvodáskorban
  • Az érzelem és a jellem lélektanából
  • Gepárdkölykök (2004) – Mesterek mesterei
  • Szülők lesznek (1979) – A családi nevelés pszichológiája az iskoláskorig
  • A nő és a férfi (NT)
  • Személyiségünk titkai (Popper Péterrel, RTV, 1978) – Hogy nálam különb legyen…
  • Szeretet, erkölcs, autonómia (1993, 1984)

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jövőnk titka: a gyerek… (szimpozion, 2009) – Zseni? Okos? Különleges?
  • Szegény nők, szegény férfiak (szimpozion, 2009)
  • Az erőszak sodrásában (szimpozion, 2009)
  • Lelkünk rajta (Pszinapszis, 2009)
  • Család és gyermek (Pszinapszis, 2008)
  • Családi boldogság, családi pokol? (Mesterkurzus, 2009)
  • Felcserélt szerepek (Mesterkurzus, 2007) – Nagyszerű nők, gyönyörű férfiak
  • Láthatatlan ellenségek (Mesterkurzus, 2007) – Gyávaság, gyűlölet, erőszak
  • A család: Harcmező és békesziget (Mesterkurzus, 2007)
  • Öröm, fájdalom, tabu (Mesterkurzus, 2006) – Boldogság és keserűség a szexben
  • Sorsdöntő találkozások: Szülők és gyermekek (Mesterkurzus, 2005)
  • Végzet, sors, szabad akarat (Mesterkurzus, 2004)

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Beszélgetések nem csak gyerekekről c. interjúkötetben cáfolja, hogy Ranschburg Pál rokona lenne.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meghalt Ranschburg Jenő; „Elhunyt Ranschburg Jenő”, MTI, 2011. március 10. (Hozzáférés ideje: 2011. március 13.) 
  2. A Gyerekségek című kötetében, 1996-ban keltezett költemények is találhatók

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]