Ranschburg Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranschburg Jenő
Ranschburg.JPG
Ranschburg Jenő a 2010-es budapesti könyvfesztiválon
Született Budapest
1935. december 19.
Elhunyt Budapest
2011. március 10. (75 évesen)
Nemzetisége magyar
Házastársa Farkas Zsuzsanna gyógypedagógiai tanár
Foglalkozása pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa
Díjak Hazám-díj (2010)
Prima Primissima díj (2009)
Budapest díszpolgára (2006)
Pro Scola Urbis (2002)
Ifjúsági díj (1984)
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)

Ranschburg Jenő weboldala

Ranschburg Jenő (Budapest, 1935. december 19. – Budapest, 2011. március 10.[1]) pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten Ranschburg Zoltán és Jónap Piroska gyermekeként.

Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia–magyar szakán.

  • 1961–1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként.
  • 1963–1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt.
  • 1965–1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense.
  • 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője.
  • 1977–1997: tudományos osztályvezető az MTA Pszichológiai Intézetében
  • 2002–2011: főiskolai tanár a Szolnoki Főiskolán
  • 2007-2011: professor emeritus a Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Humántudományi Tanszékén

1966-ban kötött házasságot, felesége Farkas Zsuzsanna gyógypedagógiai tanár. 3 gyermekük van (Vera: 1967, Edit: 1970, Zoltán: 1985).

Fiatalon – majd később is[2] – írt gyermekverseket, kritikusai szerint kiváló költő volt. Versei a Piros tinta című antológiában és a Gyerekségek című önálló kötetben jelentek meg. Idézet a Gyász című verséből:

Becsaptak mind, meghalt a nagypapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön
És rám szólnak, hogy újra nagy a szám
Mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsaptak mind, meghalt a nagypapám…
Elmondom neki, majd ha visszajön!

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997-ig tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak, a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.
  • 1992-től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnöke volt, majd haláláig tiszteletbeli elnöke.

Tudományos fokozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A pszichológiai tudományok kandidátusa (1972)

Kitüntetései, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranschburg Jenő dedikál az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2010. június
  • Családi kör (1977)
  • Szülők könyve (2009) – A fogantatástól az iskolakezdésig
  • Szülők könyve 3CD (hangoskönyv, 2008)
  • Mit rontottunk el? (2009) – Kérdések és válaszok a honlapról
  • Szülők kis könyve (2009)
  • A meghitt erőszak (Saxum, 2006) – A családon belüli erőszak lélektana
  • Félelem, harag, agresszió (NT, 2004)
  • Gyerekségek (Versek, több kiadás)
  • Gyerekségek (hangoskönyv, 2008)
  • Egymást keresik (2007)
  • Szülők lettünk (2003)
  • Jellem és jellemtelenség (2009)
  • Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (NT, 2008)
  • Nyugtalan gyerekek (2009) – Hiperaktivitás és agresszió a serdülőkorban
  • Áldás vagy átok (2006) – Gyerekek a képernyő előtt
  • Rögök az úton (2007) – Egyén és család pszichológiai írások
  • Üze-netek (2006) – Pszichológiai tanácsadás neten
  • Az én… és a másik (2003) – A személyiség és a társas kapcsolatok fejlődése óvodáskorban
  • A világ megismerése óvodáskorban
  • Az érzelem és a jellem lélektanából
  • Gepárdkölykök (2004) – Mesterek mesterei
  • Szülők lesznek (1979) – A családi nevelés pszichológiája az iskoláskorig
  • A nő és a férfi (NT)
  • Személyiségünk titkai (Popper Péterrel, RTV, 1978) – Hogy nálam különb legyen…
  • Szeretet, erkölcs, autonómia (1993, 1984)

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jövőnk titka: a gyerek… (szimpozion, 2009) – Zseni? Okos? Különleges?
  • Szegény nők, szegény férfiak (szimpozion, 2009)
  • Az erőszak sodrásában (szimpozion, 2009)
  • Lelkünk rajta (Pszinapszis, 2009)
  • Család és gyermek (Pszinapszis, 2008)
  • Családi boldogság, családi pokol? (Mesterkurzus, 2009)
  • Felcserélt szerepek (Mesterkurzus, 2007) – Nagyszerű nők, gyönyörű férfiak
  • Láthatatlan ellenségek (Mesterkurzus, 2007) – Gyávaság, gyűlölet, erőszak
  • A család: Harcmező és békesziget (Mesterkurzus, 2007)
  • Öröm, fájdalom, tabu (Mesterkurzus, 2006) – Boldogság és keserűség a szexben
  • Sorsdöntő találkozások: Szülők és gyermekek (Mesterkurzus, 2005)
  • Végzet, sors, szabad akarat (Mesterkurzus, 2004)

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Beszélgetések nem csak gyerekekről c. interjúkötetben cáfolja, hogy Ranschburg Pál rokona lenne.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meghalt Ranschburg Jenő; „Elhunyt Ranschburg Jenő”, MTI, 2011. március 10. (Hozzáférés ideje: 2011. március 13.) 
  2. A Gyerekségek című kötetében, 1996-ban keltezett költemények is találhatók

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]